Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • Auratech

    őstag

    válasz #71562240 #38277 üzenetére

    A Bartók rádiós koncertbe hallgattam bele(szar minőségben, -mikrofonozással, jól megkompresszálva) és csak azt hallottam, hogy bele, belekap a húrokba valaki, meg néha megütik a zongorát, amire rányiffan egy énekesnő egy- néha két hangot. Élénk párbeszéd folyt a múzsa hullagyalázásának problémáiról, sötétülő ég alatt. Szóval modern és mélyenszántó. Kortárs derű pengeélen.
    Szóval a Jenei...
    Ittzés Gergelyt és több itt szereplő zenészt ismerek és sajnálom...

    Magánvéleményem, hogy az a zenei megszólalás, ami nem balzsamozza az ember lelkét, nem világít be a szív rejtett tájaira, nem tesz érzékennyé olyan valóságra, amit addig érezhetetlennek tartottam, az nem zene.
    A muzsika eredője mindig az ünnep, ami lehet vidám és szomorú, de mindig felemelt lelkű megszólalás.
    A kortárs zene aktusainak többsége az a frusztráció, hogy egyfajta elszakadási állapotot kommentál.
    Elszakadást önmagunk és a világ egységének élményétől. Fragmentumokat fogalmaz. Mivel saját hangját keresi, de amint esztétikusan illeszt, rögtön ráismer valami, már megkomponált formára, inkább elveti, nehogy ismétlés vádja alá essék.
    A másik oldal, hogy a zene művelése soha nem lehet izzadságszagú. Az ember észre sem veszi, hogy fizikailag mit bele nem ad.
    A kortárs zene gyakorlása gyakran egyfajta kínos belső mosoly mellett folyik, reménykednek, hogy valami, eddig nem remélt érték bukkan fel, mint egy süllyedő hajó felszínre libegő berendezési darabjai.
    Egyszóval szerintem a kortársok java egyszerűen LOMIZIK.

    (Hallgattam aztán egy Telemann fuvolaversenytD-dúr)
    Csak nem a youtube-ról

    [ Szerkesztve ]

    Auratech Field Recording

Új hozzászólás Aktív témák