Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • thyeby

    őstag

    válasz macilaci78 #34036 üzenetére

    "Ezért írtam, hogy ha a sok örökös nem tud ugyanazon úton járni, mint amit az örökül hagyó járt, akkor szélnek kell ereszteni azt a lovat, amelyik nem húz és támogatni azt, amelyik igen."

    Már közeledünk ahhoz, amit Balázs rejtett a sorok közé.
    Tömören erről van szó: Sajog az ember szíve, amikor olyasféle tékozlás a vége életen át tartó szorgos építőmunkának, ami méltatlan is, és vaksi is esetenként. Meddővé tenni a termékenyt. Az egy jogi dolog, hogy mit lehet tenni, az viszont emberi, hogy mit való.
    Félreértés ne essék: nem azért kardoskodok, hogy bolond, aki eladja az örökséget, vagy jobbhíján elkótyavetyéli. Szíve joga. Árnyaltabban inkább azt hangsúlyozom, hogy szívszorító.

    "Én egy vállalkozásba nem rokont vinnék be, hanem alkalmazottat, mert pótolható, terelhető, szankcionálható."
    Sokan vannak hasonló véleményen. Méltán. De bonyolultabb szok ez ennél lenni. Alkalmazottal felépíteni egy vállalkozást másmilyen veszélyeket rejt. Az alkalmazott nem tulajdonos, így nem érdeke az építés. És nehéz úgy érdekeltté tenni, hogy a mindösszesent tartsa szem előtt, s ne a javadalmat. Amikor egy család összefog, számtalanszor tesznek olyat az előrelépés, a lendület érdekében, amit alkalmazott soha nem tesz. A receptúra titka is léptékkel nagyobb veszélyben van, mint szorosan záró családon belül. Nem ritka eset, hogy az alkalmazott egy napon konkurenciává válik. Nonszensz úgy működtetni, hogy ne lásson rá mindenre, ugyanakkor olyan elvárásokkal terhelni, mint ha rálátása lenne mindenre. Gondolod, hogy Zwack úr valakinek is az orrára kötötte az aranyat fialó keserű titkát olyannak, akiben nem az ő vére folyt? Nincs a föld hátán olyan vállalat se kicsi, se nagy ami felérhet egy alkalmas család kohéziós erejével.
    Volt egy úr, akit a Microsoft saját részvénnyel akart kifizetni egy alkalommal. Fel volt háborodva ezen a felajánláson, és készpénzben kérte a bérét. Néhány évtized múlva nyilatkozott egy riportban, hogy akkor, ha elfogadta volna a felajánlást, ma őrült nagy pénzt érne az akkori egyetlen havi bére. Egy alkalmazottól nem elvárható, hogy saját gyermekének tekintse a munkahelyét. Pedig az építőerő abban rejlene. Cserébe persze szankcionálható. Szóval vannak esetek, amikor egy alkalmazott nyomába sem érhet egy jó családtagnak.
    Magyarul, aki nem tulajdonos, az nem jó gazda. Az nem fektet be, csupán robotol. Egy fejlődő vállalkozás pedig nem egyéb, mint okos befektetések feszes sorozata.

    Több fa van, mint asztalos!

Új hozzászólás Aktív témák