Az ARM hivatalosan tíz éve nyilatkozott először arról, hogy a szerverpiac iránt is érdeklődnek, és azóta bizony számtalan komoly tervvel rukkoltak elő, amelyekből igen ritkán lett valami kiemelkedő. Az ugyanakkor világos, hogy a cég vágyik a szóban forgó szegmens iránt.
Az ARM jelen pillanatban tényleg nagy ígérete a szerverpiacnak, viszont a partnereik által megcélozható terület gyakorlatilag kimerül az úgynevezett hiperskálázható adatközpontokban, illetve a HPC-piac specifikus részeiben. Ezek ugyan hasznosak, de a szóban forgó szegmens kis szeletét jelentik, tehát a valós eredményekhez el kellene kezdeni a piac nagy részét adó vállalati felhasználást megcélozni, és itt jönnek a gondok.
A vállalatok jelenleg szinte kizárólag x86/AMD64-es szervereket használnak. Ugyan tisztában lehetnek az alternatívákkal, de financiálisan ezekre nem feltétlenül éri meg átállni. Egyszerűen maga a meglévő kódbázist sokáig tartana átírni, eleinte az optimalizáltsággal is lenne probléma, tehát még ha egy ARM-os szerver jelentősen jobb képességeket biztosítana az x86/AMD64-es opcióknál, akkor olyan átállási költséget jelentene szoftveres szinten, hogy inkább megéri drágábban venni lassabb, többet fogyasztó, de végeredményben a kódbázissal kompatibilis architektúrát kínáló hardvereket.
Az ARM-nak tehát az a baja, amire Linus Torvalds, a Linux operációs rendszer atyja az előző év elején már felhívta a figyelmet, gyakorlatilag nincsenek olcsó fejlesztői platformjaik. Az ARM ráadásul csak architektúrát, illetve chipdizájnt biztosít licencre, és különösebb akarat a partnereknél sincs arra, hogy a szerverpiac nagyját adó vállalati szegmenst reálisan lefedjék. A legtöbb cég a saját kiszemelt területeire koncentrálja az erőforrásait, vagyis nem csak nincsenek, hanem záros határidőn belül nem is várhatók olcsó fejlesztői rendszerek, ezek nélkül pedig az ARM nemhogy a szerverpiac 25%-át nem tudja megszerezni, ahogy azt eredetileg jósolták az idei esztendőre, hanem mostanáig gyakorlatilag mérhető eredményt sem tudtak felmutatni.
Vélhetően a SoftBank is ezért próbálhat megszabadulni a cégtől, hiszen láthatják, hogy komoly átszervezés nélkül nincs reális esély a szerverpiac letámadására. A partnerek biztosan tudnak majd eredményeket elérni például a hiperskálázható adatközpontok területén, de ez édeskevés az ARM számára. Az is kérdés, hogy a szerverpiaci tervek esetleges felülvizsgálata mellett hány évre volna szükség egy új koncepciót kialakítani, mert a mostani útiterv nem épül annál többre, hogy nagyobb teljesítményű, kisebb fogyasztású rendszereket fejlesztenek, amelyeket majd lehet licencelni. Ez nyilván jót tesz a TCO-nak, vagyis a teljes életútra vonatkozó költségeknek, de ha vállalati szinten, ahova a szerverek jó részét eladják, már az átállási költséget is túl nagyra számolják, akkor a TCO-ra vonatkozó kalkulációig el se jutnak, egyszerűen maradnak a megszokott architektúránál. És ez az, amin nagyon nehéz lesz változtatni, amire persze az ARM is rájött már, az öt évvel korábbi optimizmusuknak mostanra láthatóan nyoma sincs.
A nagy kérdés az, hogy miképp lehetne a vállalatokat meggyőzni arról, hogy álljanak át új architektúrára, mert a kisebb TCO nyilvánvalóan nem elég. Az egyik szempont, hogy az ARM-nak, ha csak tesztszinten is, de biztosítania kellene a piac számára fejlesztői rendszereket, illetve a gyorsabb váltás érdekében át kellene vállalniuk a kockázatok egy részét, többek között azzal, hogy az átállás szoftveres szintű költségeit részben vagy egészben finanszírozzák. Ez két olyan lépcsőfok, ami sokat segíthetne a céljaik elérésében, a gondot az jelenti, hogy az ARM hiába egyeduralkodó több piacon is, olyan sok nyereséget azért évente nem termelnek, és bizony be kellene vállalni egy pár évnyi veszteséget a hosszabb távú jövő érdekében. A tulajdonos SoftBank ugyanakkor már így is úszik az adósságban, tehát nem kifejezetten rajonghatnak egy ilyen ötletért. Arról nem is beszélve, hogy ennek csak hosszabb távon lehetnének előnyös hatásai, de ha nem sikerül a célokat elérni, akkor évekig csak égették a pénzt.
A fentiek mellett ugyanakkor megjegyzendő, hogy az ARM tisztán tervezés szintjén dolgozik, tehát a befektetések szempontjából nincsenek olyan jelentős kiadásaik. A kockázatok nagyobb részét inkább a partnereik viselik, vagyis eltekintve attól, hogy mi lenne, ha az ARM több pénzt áldozna a szerverpiaci tervekre, figyelembe vehető az is, hogy tulajdonképpen a vállalatnak az is jó lehet, ha szimplán csak kivárnak.
