A HP két és fél évvel korábban jelentette be, hogy pár éven belül újradefiniálják a számítógépet, de egy évvel később egy picit visszatáncoltak, mivel a nagy reformhoz szükséges alapok nem álltak bevetésre készen. Ugyanakkor a „The Machine”, azaz „A masina” kódnéven emlegetett koncepció létezik és ma is fejlesztés alatt áll. Persze némileg módosult az eredeti tervekhez képest, de a vállalat bemutatott a rendszerből egy prototípust, amely egy értékes mérföldkőnek tekinthető.
"The Machine" prototípus pengeszerver [+]
Az aktuális, egyelőre erősen kezdetleges rendszeren több pengeszerverből épül fel. Az egyes compute node-ok fabric interfészen keresztül megosztott memóriát használnak. A számításokat egyedi tervezésű rendszerchip végzi, és ezen fut az alaposan átalakított Linux operációs rendszer is. Már a rendszer része az optikai kommunikációs linket biztosító X1 fotonikai modul is, ez 1,2 Tbps-os, átszámítva 150 GB/s-os adatátviteli teljesítményt garantál 30-50 méteres távolságon belül. Az említett értékek a jelenlegi konstrukcióra vonatkoznak, és a HP szerint ezek még javulni fognak. A X1 fotonikai modul például 50 kilométeres távolságot is képes úgy áthidalni, hogy az adatátviteli teljesítménye elérje a 200 Gbps-ot, vagyis a 25 GB/s-ot.
A fentiek biztatók, de mint ismeretes a projekt eredeti célja az volt, hogy a teljes rendszer nem felejtő memóriákból álljon, és ezek legyenek megosztva a szerverbe épített processzorok között. Persze a sebesség sem mindegy, ebből a szempontból célkitűzés elérni az aktuális felejtő memóriák késleltetését. Az aktuális prototípus jelenleg NAND flash memóriákat használ erre a célra, amik természetesen nem elég gyorsak, de a jövőben áttérnek más nem felejtő memóriára. Jelen állás szerint a PCM, azaz a fázisváltáson alapuló memóriára van a legnagyobb esély.
[+]
A HP konstrukciójának legnagyobb nehézsége a szoftveres háttér, ugyanis a manapság alkalmazott fájlrendszerek nem kedveznek a node-ok között megosztott memóriának. Emiatt a HP gépéhez új elvek szerint működő fájlrendszer kell, amely leküzdi a szoftveres többletterhelést, illetve elhagyja az újszerű felépítéshez szükségtelen feladatokat.
[+]
A „The Machine” kódnevű gép logikai felépítését az előbbi kép mutatja, amelyen látható, hogy tulajdonképpen a memória a hálózaton keresztül meg lesz osztva az összes fizikai szerver között, és így ezen a nagy tárterületen lesznek az adatok is tárolva. Ugyanakkor a compute node-ok kapnak helyi memóriát, amely már lehet felejtő megoldás is, mivel itt a nagy sebességű és alacsony késleltetésű elérés számít. Ezek kvázi gyorsítótárként funkcionálnak.
A HP konstrukciója akármilyen processzort támogathat, mivel a működést nagyrészt az X1 fotonikai modul, a fabric interfészen keresztül megosztott memória, illetve az ezekhez írt operációs rendszer biztosítja. Akár az is megengedett, hogy a teljes rendszer több különálló, akár eltérő utasításarchitektúrát támogató processzorból épüljön fel, bár itt azért fontos kikötés, hogy ezeknek a lapkáknak a címzési modellje megegyezzen. Ez manapság nem annyira vállalhatatlan korlát, hiszen több cég már egy lapkába is passzíroz úgy CPU-t és IGP-t, hogy a rendszermemória kezelése megosztott.
A megfelelő kihasználáshoz természetesen új programozói eszközök kellenek, akármilyen processzort is kapnak a node-ok. Ezeket a HP szintén biztosítani fogja, és az ígéretek szerint az átállás is vállalható lesz.
A prototípus egyébként bármennyire is ígéretes, a tényleges rendszerek érkezésére még várni kell, de legalább mutatott valamit a cég, amire tényleg lehet építeni. Az eredeti tervekhez képest azonban szomorú változás, hogy a HP teljes konstrukcióként sosem veti majd be magát a „The Machine” kódnevű fejlesztést, csupán a komponenseit használják fel, amelyek alapján hasonló rendszereket lehet tervezni. Ilyen formában az eredeti koncepció halott, de a megcélzott irány tekintetében mégis tovább él.
