Új képességekkel egészült ki az NVMe szabvány

Az NVM Express 1.3-as specifikációja a kliens és a nagyvállalati oldalra is kínál újdonságokat.

Az NVMe szabvány szinte minden célzott piacon erősen terjed, hiszen folyamatosan érkeznek rá az új SSD-k a kliensekbe, a munkaállomásokba, illetve a nagyvállalati piacra. Egyelőre az 1.2-es specifikációjú szabványra lehetett építeni, amely nagyjából két és fél éve lett véglegesítve, így megérett a fejlesztésre. Ezt hivatott megtenni az új 1.3-as specifikáció, elsődlegesen a képességek kiterjesztése céljából. Persze a legtöbb újdonság opcionális, de nyilván a gyártók alkalmazni fogják a célzott piacnak hasznos kiegészítéseket.

Hirdetés

Talán a legfontosabb újítás a bootpartíciók funkció, aminek a kliensoldalon nem valószínű, hogy nagy szerepe lesz, de a beágyazott piacon kifejezetten fontos újítás, hiszen az ultramobil eszközök egyre inkább BGA tokozású NVMe SSD-k felé, márpedig itt fontos az ebből eredő spórolási lehetőség. Az újítás ugyanis szükségtelenné teszi a host rendszeren belül a boot firmware tárolásához szükséges extra memóriát, ennek a feladatait tulajdonképpen az NVMe 1.3-as SSD kiváltja.


[+]

A másik nagy újítás az SR-IOV (Single Root I/O Virtualization) támogatása, ami ugyan megengedett volt az 1.2-es specifikációban is, de nem volt kidolgozva a háttere, tehát végeredményben nem igazán lehetett használni. Az 1.3-as specifikáció biztosít egy szabványos virtualizációs funkcionális alapot, amely definiálja, hogy az SR-IOV képességet hogyan lehet konfigurálni és elérni. Ez az újítás jelentősen kiterjesztheti az NVMe névtér menedzsmentjét, amelyet eddig leginkább az NVM Express over Fabrics specifikációval volt hasznos, de mostantól egy tároló is képes lesz több névteret használni az adattárló particionáláshoz amellett, hogy számos virtuális vezérlő hozzárendelhető a különböző virtuális gépekhez. Ez lehetővé teszi, hogy a névtér a virtuális gépekhez tartozzon, vagy megosztható legyen ezek között anélkül, hogy ehhez bármi változtatás kellene az NVMe meghajtóban, vagy olyan hypervisor implementáció igénye nélkül, amely saját kötetmenedzsment réteget tenne szükségessé.

A harmadik fontos funkció a névtér optimális behatárolása, amire azért van szükség, mert az SSD-k leginkább az 512 bájtos logikai blokkokat támogatják alapértelmezetten, de a 4 kB-osakat is kezelik. Ugyanakkor a mai SSD-knél a valós blokkméret ezeknél nagyobb. Bár logikai szinten erre senki sem akar átállni, de a teljesítmény növelése céljából optimális, ha az operációs rendszer a valós lapmérethez igazítja a feldolgozást. Ehhez az 1.3-as specifikáció bevezet egy új paramétert segítségképpen, amely megkönnyíti a rendszernek az adott SSD optimális kezelését.


[+]

Kritikus újítás a stream direktívák támogatása, ami olyan extra metaadatokat biztosít az NVMe parancsokban, amelyek lehetővé teszik az egyes adatfolyamok szeparálását. Eddig egy SSD ezeket összevonta és egy adatfolyamként rögzítette, de mostantól a vezérlő képes lesz felismerni a különböző adatfolyamokat, és eszerint tudja kezelni, ezen belül is a fizikai blokkokat figyelembe véve eltárolni őket. Ez összességében hatékonyabb adattárolást tesz lehetővé.

Energia- és hőmérséklet-menedzsmentre vonatkozó újítások is vannak. Előbbi esetében az új specifikáció lehetővé teszi a különböző háttérben futtatott folyamatok kontrollálását, ami azért lényeges, mert bizonyos eszközök esetében fontosabb a készenléti mód üzemidejének kitolása, mint a háttérfolyamat elvégzése. Innentől kezdve egy gyártó dönthet arról, hogy készenléti módban túlléphesse-e az adott SSD a készenléti fogyasztását, ha azt esetlegesen egy háttérben futtatott folyamat, például a garbage collection igényelné. A hőmérséklet-menedzsmentre vonatkozóan pedig az újítás, hogy az SSD-k kaphatnak két egyénileg konfigurált hőmérsékletértéket, amelyek meghatároznák, hogy az adott eszköz mikor csökkentheti a teljesítményét elenyésző mértékben, és milyen hőmérsékleten lassulhat vissza komolyabban, hogy a működési hőmérsékletet drasztikusan csökkenteni tudja.

Az opcionális újítások között feltűnik az eszköz öntesztelési képessége, amely tulajdonképpen nagyon hasonló az ATA eszközök SMART funkciójához. Ezt a gyártók konfigurálhatják fel, de az ajánlás szerint az adott eszköz számára érdemes beépíteni egy gyors öntesztet és egy kiterjesztett opciót, amely alapos tesztelést végez. Szintén opcionális a sanitize funkció, amely az egyes SATA és SAS eszközöknek is az egyik jellemzője volt. Ez most is egy biztonságos törlést végez, vagyis az adatot nem csak a flashmemóriából, hanem a gyorsítótárakból is eltávolítja.

Hirdetés

Azóta történt

Előzmények

Hirdetés