Ma már nálunk is mindenki ismeri, sőt használja is a papíralapú jegyzetelésnek, üzengetésnek azt a formáját, amelyet angolosan post-it-nek hívunk: öntapadós jegyzetlap, melyre ráírjuk a fontos dolgainkat, majd oda ragasztjuk, ahová fontosnak tartjuk (az üzenőtáblákon e cédula nagy karriert futott be).
A világ talán leghíresebb kutatóintézetében, az amerikai MIT-n (Massachusetts Institute of Technology) a kutatók – feltehetően ráérő idejükben – kifejlesztettek egy technológiát (Quickies), amely a kézzel írott jegyzeteket azonnal, írás közben digitalizálja, s ezeket a pillanatnak szánt adatokat digitális formában képes elmenteni. Megírjuk a feljegyzést, a speciális eszköz azonnal beolvassa, és az „Ebéd: egykor!” örök érvényű üzenetet el lehet menteni a számítógépre vagy a telefonra. Sőt, mivel a speciális jegyzetlapokba egy RFID-chip is be van építve, a számítógépen elmentett jegyzetet vissza lehet keresni, hogy vajon hová tettük.
De a cinizmust félretéve.
Maga a technológia tényleg lenyűgöző. Egy okos eszközzel tudják a kézírással rögzített szöveget azonnal képként eltárolni, ám a szoftver ezen felül a cédulák tartalmát is képes a mesterséges intelligenciára alapuló kutatások eredményei alapján elemezni, s tudja kategorizálni a különböző szövegeket. Az RFID-chipek használata ügyes húzás: legalábbis akkor, ha fontos, hogy az adott jegyzet hová is került – s emellett ugye az egyszer digitalizált adatok bárhol, bármikor előhívhatóak, már ha tudjuk, hogy mit keresünk.
A felhasználás lehetséges módjai még rejtélyesek: ahogy a fejlesztők állítják, például ha egy találkozót firkantottunk fel a papírra, a digitalizálás folytán erre a megbeszélésre a számítógép emlékeztethet bennünket. Stb.
Ügyes. De még ki kell találni, hogy mire is használhatjuk valójában…
