Jönnek a virtuális mobilszolgáltatók

Nagyon ismert márkanevek, így a Tesco, az MTV, a Virgin, a Time Warner, a Wal-Mart és a Disney tulajdonosai készülnek mobiltelefon-szolgáltatás indítására. Természetesen nem arról van szó, hogy rettentő költségeket vállalva saját maguk új hálózatokat építenének ki, hanem arról, hogy a meglévő technológiára alapozva, annak szabad kapacitásait bérelve lépnek be erre a számukra új piacra. Összefoglaló nevük "mobile virtual network operator" (MVNO, virtuális mobilhálózati szolgáltató). A Virgin már ott tart, hogy a készül bevezetni a londoni tőzsdére MVNO-ját, a Virgin Mobile-t – írja a The Economist.

Hirdetés

Több oka is van annak, hogy egyszerre ilyen felkapott lett ez a lehetőség – mondja Kerry Ritz, a Great River vezeték nélküli technológiákra specializálódott tanácsadó cég szakértője. Az egyik, hogy gyengült a hagyományos operátorok ellenállása az MVNO-k mint konkurencia ellen. Rájöttek ugyanis, hogy jobban járnak azzal, ha eladják hálózatuk felesleges kapacitását, mint ha hagyják azt parlagon heverni. Emellett azt is felismerték, hogy az MVNO-k olyan vásárlórétegeket segíthetnek becserkészni, akiket egyébként, saját márkanevük alatt nem érnének el. A Nagy-Britannia mellett az USA-ban és Ausztráliában is piacra készülő Virgin Mobile például kifejezetten a tinédzsereket akarja megnyerni, míg mások etnikai kisebbségekre specializálódnának. A TracFone amerikai MVNO, amelyet 1996-ban indított útjára a Movil of Mexico, latin-amerikai származású egyesült államokbeliekre vadászik, és az elmúlt nyolc évben kétmillió előfizetőt gyűjtött. Hasonlóan jól szerepel a fekete városi lakosok virtuális operátora, a DBS Communications és számos egyéb szolgáltató készül Amerikába abban bízva, hogy széles felhasználóréteget szerezhet etnikai csoportokból – az egyik nagy falat például az USA-ban élő kínaiak megnyerése lehet.

Mint minden üzletben, ebben sem határtalanok a lehetőségek. Szakértők szerint minden sikeres MVNO-ra két-három bukott kísérlet juthat. Azoknak a cégek jöhet be az ilyen vállalkozás, teszik hozzá, amelyeknek erős márkanevük, továbbá jelentős, hűséges fogyasztóbázisuk van, és emellett kívánatos pluszkínálattal tudnak előállni.

Segíti az új üzleti modell terjedését, hogy a harmadik generációs (3G) mobiltávközlési rendszerek jóval nagyobb átviteli kapacitással rendelkeznek, mint elődeik, és ennek a plusznak az értékesítésére egyelőre nem igazán kínálkozik más mód. Miközben az operátorok irdatlan összegeket költöttek az új technológia telepítésére, amit szeretnének mielőbb viszontlátni, azok a nagy sebességű adatátviteli szolgáltatások, például videotovábbítás, amelyektől ezt várhatnák, egyelőre nem találtak túl lelkes fogadtatásra a vevők körében. Ugyanakkor a befektetés úgy is megtérülhet, hogy MVNO-knak értékesítik a kapacitásfelesleget.

További kedvező fejlemény a virtuális operátoroknak, hogy több országban kötelezték a mobilcégeket hálóztuk megnyitására az MVNO-k előtt, sőt Hongkongban és Írországban csak akkor lehet 3G-s hálózatot építeni, ha a rendszer majdani tulajdonosa kötelezettséget vállal arra, hogy azt megosztja a virtuális szolgáltatókkal.

Mely cégeknek jó lehetőség az MVNO-vá válás? Elsősorban a nagy áruházláncoknak, amelyeknek a hálózaton kívül mindenük – erős márkanév, adott értékesítési hálózat a készülékek és az előfizetési, illetve feltöltési lehetőségek forgalmazására – megvan ahhoz, hogy mobiltelefon-szolgáltatók legyenek. További csoportot alkotnak azok a vezetékestelefon-cégek, amelyek korábban eladták mobilrészlegüket, illetve a nagy médiavállalkozások, amelyek élhetnek a 3G-s átvitel lehetőségeivel, klipeket, filmrészleteket, sőt tévéműsort is közvetíthetnek ügyfeleikhez. Szintén a képi lehetőségek vonzhatják az üzletbe a divat- és a marketingcégeket, a zeneletöltés lehetősége pedig zenekiadókat. Végül kevésbé nyilvánvaló jelöltek a fapados légitársaságok, amelyeknél elsősorban a jegyértékesítést támogathatná a mobilvállalkozás.

Azóta történt

Előzmények