Az USB ma az iparág legelterjedtebb interfészének számít, nem is érdemtelenül, elvégre számos alternatíva megjelent mellette, amelyeket kiütött a nyeregből. Egy dologgal azonban mindenki összefuthatott már az élete során, ugyanis egy USB eszközt csak egyféleképpen lehet csatlakoztatni, de az aljzat kialakítása ebben nem sokat segít, így sokszor az első próbálkozás kellemetlen eredménnyel jár. Persze másodjára, a csatlakozót megfordítva jellemzően sikerrel jár a felhasználó.
Az USB-nek tulajdonképpen ez számított a legnagyobb hibájának, nem véletlen, hogy az USB Type-C aljzat konkrétan felszámolta a csatlakozó és a kábel "orientációját", ám a kérdés az, hogy lehetett volna-e az első csatlakozó eleve ilyen. Ez utólag ugyan már nem sokat számít, de a Design News megkérdezte erről Ajay Bhattot, az USB vezető tervezőjét.
Bhatt elmondása szerint látott már erről minden mémet és hallott már minden viccet. Az egyik legaranyosabb az USB paradoxon, amit talán sokan ismernek. Ez arról szól, hogy nem számít, hogy a kábelen lévő csatlakozót melyik oldalával próbáljuk a számítógépen található aljzatba helyezni, az első próbálkozásra biztosan rossz lesz. Ehhez kapcsolódik egy olyan elmélet, amely szerint maga az USB a bizonyíték a több univerzum létezésére, mert kell lennie egy olyan univerzumnak, ahol ugyanez megtörténik, csak éppen azzal a különbséggel, hogy az első próbálkozás mindig eredményes.
Az egyik legismertebb USB-s mém. Félelmetes, hogy mennyire igaz. [+]
A fentiekre manapság már viccesen érdemes tekinteni, de mindenképpen érdekes részlet, hogy Ajay Bhatt szerint a csapata az Intelnél gondolt rá, hogy a csatlakozó forgathatóvá tétele növelné a használhatóságot, ugyanakkor problémát jelentett az ár. A forgathatóság ugyanis az összeköttetések számának megduplázását vonta volna maga után, nem beszélve a bonyolultabb elektronikáról. Ezt nem akarták bevállalni egy nem bizonyított technológiánál, és az elsődleges cél inkább a költséghatékonyság volt. Ez minden bizonnyal hozzájárult az USB mai sikereihez, elvégre nem szabad elfelejteni, hogy számos meglévő csatlakozó mellé érkezett meg anno, amelyeket nem lehetett csak úgy azonnal eldobni, vagyis sokáig egymás mellett éltek a portok, mire az USB egyeduralkodó lett. Eközben megküzdött a kihívókkal is, elvégre az IEEE 1394 abban volt érdekelt, hogy a FireWire legyen az átfogó megoldás, tehát a sikerhez vezető út messze nem volt olyan simán kikövezett, mint amilyennek így utólag tűnik.
Ajay Bhatt szerint az USB bizonyosan lehetett volna jobb is, de az általános véleménye az, hogy az akkori, Plug & Play funkciót nem is kínáló, soros és párhuzamos portokhoz képest így is lényegesen jobb volt. Mára pedig már van USB Type-C, ami megoldotta ezt a sokak által legnagyobbnak tartott hibát is.
