A világon az első robot által okozott haláleset 1981-ben történt, amikor egy japán gyárban egy munkást – gondatlansága miatt – egy ipari robotkar egy csiszológépbe taszított. Azóta számos, robotok használatához kötődő baleset történt: tavaly egyedül Nagy-Britanniában 77 ilyen sérülést regisztráltak. Szakértők szerint a közeljövőben emelkedni fog a hasonló balesetek lehetősége, ahogy a robotikus eszközök száma ugrásszerűen nőni fog az otthonokban és munkahelyeken. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága szerint 2002-ben a háztartási és kisegítő robotok száma megháromszorozódott, majdnem túlnőve az ipari robotok számán. 2003 végén több mint 600 ezer robotporszívó és robotfűnyíró volt használatban, és számuk előrejelzések szerint a jövő év végére négymillióra emelkedhet. Emellett japán cégek olyan humanoid robotok fejlesztésében versengenek, melyek az öregedő lakosság ellátását szolgálják.
Egy nemzetközi szakértői csoport szerint időszerűvé vált az új alkalmazási területeken felmerülő biztonsági és etikai kérdésekkel foglalkozni. A csoport a dél-olasz Palermóban megrendezett Európai Robotikai Szimpóziumon számolt be korábbi genovai tanácskozásának eredményeiről. Henrik Christensen, az Európai Robotikai Hálózat (EURON) koordinátora és a nemzetközi robotetikai kutatócsoport tagja szerint néhány éven belül olyan kérdésekkel találhatjuk magunkat szemben, mint, hogy megengedhető-e olyan robotok otthoni használata, amelyek halálosan megsebezhetnek egy embert, vagy, hogy kit terhel a felelősség, ha egy robotvezérlésű vadászgép rendszerhiba következtében ártatlan polgárokra nyit tüzet?
A biztonságos robotok fejlesztésének egyik lehetséges módja az, ha beprogramozzuk őket arra, hogy kerüljék az érintkezést az emberrel. Giancarmo Veruggio, a genovai Automatikai Intelligens Rendszerek Intézete munkatársa szerint a robotok viselkedésének szabályozása a jövőben egyre nehezebb lesz, mert egyre nagyobb mértékben lesznek képesek önálló tanulásra. Ennek következtében lehetetlen lesz teljes pontossággal előre jelezni a viselkedésüket. További problémát jelent az előre megjósolhatatlan meghibásodások kérdése, ami ellen még a tartalékrendszerek beépítése sem jelent teljes garanciát. Ugyanígy előre kiszámíthatatlanok az emberi viselkedésből származó balesetek – összegezte a The Economist lapnak Hirochika Inoue, a Tokiói Egyetem robotikaprofesszora, a Japán Tudománytámogatási Társaság (JSPS) tanácsadója.
Biztonsági irányelvek Asimov nyomdokain
Isaac Asimov amerikai sci-fi-író 1950-ben megjelent Én, robot c. novelláskötetében megfogalmazott három „robottörvénye” fordulatot eredményezett a populáris kultúra robotábrázolási hagyományaiban. Az autonóm, önös érdekektől vezérelt viselkedésük miatt az emberre veszélyt jelentő gépek képe helyett megjelent az alkotóját feltétel nélkül önmaga elé helyező, azt minden körülmények közt védelmező robot figurája. A szemléletbeli váltást a novellák a következő szabályokkal vezették be: 1.) Egy robot nem okozhat sérülést egy emberi lénynek, vagy nem engedheti meg, hogy az előbbi passzív magatartása miatt az utóbbit kár érje; 2.) Egy robotnak engedelmeskednie kell az emberek utasításainak, amennyiben azok nem ellentétesek az első törvénnyel; 3.) Egy robotnak gondoskodnia kell a saját védelméről, amennyiben az nem ellentétes az első két törvénnyel.
Valamennyire Asimov robottörvényeinek szellemét idézik azok a biztonságtechnikai ajánlások, melyeket a japán kereskedelmi és ipari minisztérium jelentett be májusban az otthoni és irodai robotokra vonatkozóan. Az irányelvek értelmében a robotokon érzékelőket kell elhelyezni, amelyek biztosítják, hogy ne ütközzenek össze az emberekkel; a robotokat puha és könnyű anyagból kell készíteni, hogy ütközés esetén minimális kár érje az embert; továbbá el kell látni a szerkezeteket egy vészkikapcsoló funkcióval.
A nemzetközi robotetikai csoport azonban szkeptikus azzal a gondolattal, hogy a valóságban szükség lenne az Asimov-féle robottörvényekhez hasonló rendelkezések kidolgozására. Inoue szerint a robotoknak is meg kell felelniük a modern termékekre vonatkozó biztonsági feltételeknek, de az kérdéses, hogy ki kell-e dolgozni specifikusan robotokat célzó szabályokat. Colin Angle, a Roomba porszívórobotot gyártó iRobot vezérigazgatója úgy véli, hogy a korábbi víziókkal szemben a jövőben nem az általános célokat szolgáló, önálló tanulásra képes robotok fognak elterjedni, hanem konkrét feladatokat ellátó, viszonylag egyszerű gépek. Másként szólva nem humanoid szolgálók megjelenésére kell számítanunk, hanem arra, hogy különböző típusú házimunkákat ellátó eszközök sokasága fog körülvenni bennünket.
