A Hybrid SLI és a tuning

Hybrid SLI

Mint már korábban említettük, a Hybrid SLI beüzemelése nem volt zökkenőmentes. Egy korábbi driverrel a játékok 1280x1024-es felbontástól kezdődően fagytak, többször is a „Display driver not responding and recovered” hibaüzenetbe ütköztünk, néhány játék bár elindult, akadozott a képkockák lejátszása, kevés volt az fps-szám, felbontásváltásnál szétesett a kép és hasonló érdekességekkel találkoztunk. Végül szerencsére találtunk olyan meghajtóprogramot, amivel nem voltak ilyesféle gondjaink. A Hybrid SLI működésének az alapfeltétele, hogy a rendszermemóriából 256 vagy 512 MB-ot le kell foglalni az integrált videokártya számára, az AMD (a 780G kapcsán) és az NVIDIA ezzel kapcsolatban arra hivatkozik, hogy a HD tartalmak lejátszásához kell a 256 MB-nyi tárhely. Szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy az integrált videokártya önmagában nem működőképes, ami könnyen elképzelhető, hogy az Asus Crosshair II-es alaplap sara, mert az NVIDIA által közzétett dokumentációkban szerepel a Multi-Adapter mód, amely lehetővé teszi akár négy monitor egyidejű vezérlését, elméletben. Ezt később még le fogjuk ellenőrizni.

A chipsetben található VGA teljes mértékben megegyezik a korábban már tesztelt GeForce 8200-zal, ezért ennek a sebességére külön nem térünk most ki. A GPU-Z által detektált órajelek is megegyeznek a szimpla integrált VGA órajeleivel, a GPU 500 MHz-en, a stream processzorok pedig 1200 MHz-en járnak. A Hybrid SLI egyik hátulütője, hogy az integrált VGA maximálisan 1920x1200-as felbontást képes megjeleníteni (a single-link DVI kimenet miatt). Ez azt jelenti, hogy ha beüzemeljük a Hybrid SLI-t egy GeForce 9800 GTX/GX2 videokártyával, akkor az ennél nagyobb felbontásokról le kell mondanunk. Ez szerencsére csak egy kis réteg számára problémás, TFT LCD esetén csak a 30 colos monitoroknak van ennél magasabb felbontása (2560x1600), a CRT-tulajdonosoknak talán nem lesz ez akkora gond.

A Hybrid SLI működésével kapcsolatban további kérdések merülnek fel. Minket az érdekelt a leginkább, hogy a diszkrét videokártya által létrehozott képkockákat az integrált VGA-n keresztül megjelenítve ér-e minket bármiféle hátrány, konkrétan lassulásra gondolunk. Ugyanis a videokártya frame bufferjéből valahogyan át kell tolni az adatokat az integrált videokártyába, amely végül megjeleníti a képet. Ha a kettő közti kapcsolat nem elég gyors, akkor nagyobb felbontásoknál Hybrid SLI módban bizony fps-eket veszíthetünk az integrált videokártya miatt. Szóval az a kérdés, hogy ezt az NVIDIA hogyan oldotta meg? Talán Hybrid SLI módban a diszkrét VGA és az integrált VGA RAMDAC-ja között valamilyen módon kiépül egy közvetlen kapcsolat? Vagy esetleg (titkos) PCI Express linkeken keresztül vándorol át az információ az integrált VGA-ba?

Még a cikk megjelenése előtt az NVIDIA elküldte a választ. Eszerint a külső VGA-n renderelt képkocka átvándorol az alaplapi GPU frame bufferjébe, ahonnan az a kijelzőre küldi. Ez viszont egy újabb kérdést vet fel: az alaplapi VGA memóriája csak a processzoron keresztül érhető el. Ez azt jelenti, hogy minél magasabb a CPU-ban található északi híd órajele, annál kevesebb teljesítmény veszik el? Merthogy az NVIDIA arról is említést tesz, hogy ez a megoldás teljesítményveszteséget okoz, a játéktól, beállítástól, felbontástól, fps-számtól függően többet vagy kevesebbet, de átlagosan 5%-ot. Lényeg a lényeg, mi lemértük, hogy mit veszítünk a Hybrid SLI mód használatával.

Mindössze négy játékot vizsgáltunk meg, de ez is elég volt ahhoz, hogy beigazolódjon félelnünk: a Hybrid SLI mód nem makulátlan. A történethez hozzátartozik, hogy akár a meghajtóprogram kiforratlansága is közrejátszhatott a lassulásban, tehát későbbi verziókkal érdemes lehet újra lemérni a Hybrid SLI teljesítményét. Ez egy olyan jelenség, ami sokaknak nem fog tetszetni. Gondoljunk bele, mi egy 9800 GTX-et teszteltünk, és már ezt a terhet sem bírta el az integrált VGA, akkor mi történt volna egy majdnem kétszer ilyen gyors 9800 GX2-vel?

Tuning

Az alaplapok tuningolhatóságát aszerint ítéltük meg, hogy maximálisan mekkora CPU-órajelet és „FSB”-órajelet tudtunk velük elérni. A maximális CPU-órajel teszthez csak a processzor szorzóját emelgettük felesével egészen addig, míg már nem indult el a gép. Az FSB-tuninghoz a memória, illetve HyperTransport órajelét és szorzóját visszavettük, és ahol lehetőségünk volt rá, ott ugyanezt tettük az északi híddal is. Ebből következően már sejthető, hogy az MSI K9A2 Platinum és a K9N2 Diamond nem szerepelt túl fényesen. Az északi híd szorzója állíthatóságának hiányában ebben a két alaplapban a Phenom processzorokat nem lehet teljes mértékben kihajtani, mert még mielőtt a processzor korlátozná a tuningot, közbeszól az északi híd órajele. Egy Black Edition, azaz szabad szorzós processzorral nincs probléma, mert az FSB-t csak kis mértékben kell megemelni, de egy szimpla, tehát nem Black Edition Phenom CPU-t nem tudunk teljesen kihajtani. CPU-tuningban egyik alaplap sem volt sokkal jobb a másiknál, de ez érthető is, hiszen ebben az esetben maga a processzor nem bírja tovább a strapát, az egyes alaplapok ebből a szempontból csak akkor tudnak felülkerekedni a riválison, ha a feszültségeket iszonyú pontossággal adják le, vagyis magasabb szintű stabilitást biztosítanak.

CPU-tuningban mindkét MSI 2600 MHz-et bírt, de ebben nem volt nagy különbség az alaplapok között. Az öt tesztelt lap közül érdekes módon a Gigabyte volt a legacélosabb, végül ez is 2600 MHz-et ért el, de a gép 2700 MHz-en is bebootolt, és néhány tesztet le tudtunk rajta futtatni, de erre senki más nem volt képes, 2600 MHz-nél többet a Crosshair II Formula sem ment, sőt az M3A32-MVP már 2500 MHz-nél beadta a kulcsot. Az eredményeket természetesen alapfeszültség (1,25 V) mellett kell érteni.

FSB-tuningban kicsit más volt a helyzet. Ahogyan már említettük, az MSI-ket korlátozta az északi híd órajele, így ezekkel maximálisan 225–230 MHz-et értünk el, itt az északi híd 2000–2100 MHz-en járt, ennél többet nem is bírt. A másik három alaplapon az északi híd szorzóját vissza tudtuk állítani, és így nem volt velük probléma. Az Asusokból egyaránt 260 MHz-et hoztunk ki, majd végül jött a Gigabyte, és 270 MHz-en beállította a rekordot. Nem nagy szám ez a plusz 10 MHz-es különbség, de valamilyen módon különbséget kell tennünk az alaplapok között. Az Asus Crosshair II Formula mentségére legyen mondva, a rengeteg opció között nehezen ismeri ki magát az ember (a Gigabyte ebből a szempontból sokkal puritánabb, ami nem baj, mert legalább átlátható), ezért elképzelhető, hogy valamilyen „turbó” kapcsolót elmulasztottunk beállítani, és emiatt akadtunk el 260 MHz-en.

Asus Crosshair II Formula [+]

Gigabyte MA790FX-DQ6 [+]

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!