Vezérlés, hangzás

Hangzás

Érdekes, hogy amíg a képminőség területén a gyártóknak sikerült valóban minőségi ugrást jelentő javulást elérnie, addig a tévék hangzása nem sokat fejlődött az évek során. Ennek nyilván, anyagi és helytakarékossági okai is vannak, no meg természetesen, hogy a felhasználók nagy részének gyakorlatilag mindegy, hogy hogyan is hallják Rex felügyelő diadalmas vakkantásait. Tulajdonképp nincs semmi baj az LG PK950 hangzásával, teljesen belesimul a hasonló kategóriájú modellek által képviselt szintbe.

A nem túl erőteljes megszólalás nyilván elsősorban a rejtett hangszórók összesen húsz wattos teljesítményének köszönhető. Bár a készülék lehetővé teszi a hangszínek szabályozását, e paraméterek módosítása nagy változással nem jár. Mint ahogyan az előre eltárolt beállítások közötti váltogatás vagy a Clear Voice II beszédhang-kiemelő funkció aktiválása sem. Manapság nagyon divatos a különböző, virtuális térhangzást megteremtő technológiák tévékbe történő integrálása, amelyek a gyártók állítása szerint képesek lehetnek kiváltani egy házimozi szettet. Hát biztos akad ilyen is, de ezzel mi még nem találkoztunk, úgyhogy nyugodtan mondhatjuk, az LG Infinity névre hallgató megoldása sem váltotta meg a világot.

Kezelés, irányítás

A menürendszerrel már korábban találkozhattunk az LG más tévéiben is, olyan nagy újdonság nem ért minket. Szerencsére, hiszen ezt igazán jól eltálalták, egyszerű, gyors, világos és még jól is néz ki. Gyakorlatilag minden fontosabb menüpont azonnal megtalálható, nincsenek elrejtett kincsek.

A távirányítóról közvetlenül elérhető egy, a jobb alsó sarokban megjelenő, az LG-től már megszokott menütárcsa, amely segítségével a legfontosabb beállításokon, tehát például a képarányon, kép-, és hangmódokon módosíthatunk.

Érdekesség, hogy a tévéhez két távirányító jár, egyes teljes értékű, és egy, csak a legfontosabb funkciók kezelésére képes darab. Ennek igazából nem értettük az okát, de biztosan van rá valamilyen racionális magyarázat. A „nagy” távirányító gyakorlatilag hibátlan, minden fontosabb funkció elérhető közvetlenül, jól is néz ki, a gombok is kellő távolságra vannak egymástól és még háttérvilágítás is került bele, ami nyilván különösen este jön jól. Egy baj van csak vele, hogy az unalomig ismert lakkfekete borítást kapta, amelyen minden ujjlenyomat meglátszik, főleg akkor, ha az ember valamit éppen majszolgatott kapcsolgatás közben.

A tévé elektronikája igen gyorsan reagál a változtatásokra, tehát a legkritikusabb pontnak tekinthető csatornaváltás is idegkímélően sebes. Ezt sokan nem tartják nagyon fontos szempontnak, pedig az az igazság, hogy ez aztán képes pillanatok alatt hazavágni a tévézést, főleg, ha valaki olyan megrögzött csatornaváltogató, mint mi. (És mint a legtöbb férfi... – a (nőnemű) szerk.)

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!