Képminőség

TV

Az alacsony felbontású tévéadásokat elsősorban nem egy ekkora, ötven hüvelykes tévére találták ki, ez tiszta sor. A sugárzott jel minősége sajnos a legtöbb esetben a botrányos és a katasztrofális között mozog valahol, és ez bizony sajnos olykor meg is látszott. Azt nem mondanánk, hogy a tuner rossz lenne, hiszen az adók jó részével nem volt problémája, viszont az is igaz, hogy akadtak olyan csatornák, amelyeknél már-már élvezhetetlenül zajos volt a kép, elsősorban a sötét tartalmaknál. A digitális tévéadás jele még mindig nagyon gyenge, sajnos legnagyobb erőfeszítéseink ellenére sem sikerül befognunk továbbra sem Budapest közepén...

Ilyenkor meglepően jól jött a digitális zajcsökkentés funkció. Egészen hatékonyan bánt el a zajos részletek nagy részével, és cserébe nem is mosta össze láthatóan a részleteket. A képélességet viszont nem érdemes nagyon babrálni és 50-es érték fölé növelni, ekkor ugyanis egyes képelemek (hagyományosan ott, ahol a világos és sötét képrészletek találkoznak) teljesen szétesnek.

A technológiából fakadóan a csóvaeffekttel még az objektumok igen gyors mozgása esetén sem találkoztunk. A modell a divatnak megfelelően tartalmazza a 600 Hz technológiát, a gyártó állítása szerint a korábbi nyolc helyett további tizenkét fázis közbeiktatásával frissíti a képet. Ezeket mi mondjuk általában azonnal ki szoktuk kapcsolni, de itt sajnos nem találtuk, hogy hol is lehetne. Vagy tényleg nem lehet likvidálni vagy sikerült jól elbújnia ennek az opciónak. A képernyő alján futó feliratok viszont olykor kimondottan csúnyák voltak, előfordult, hogy a fehérből hirtelen zöldes árnyalatúba váltottak, bár ez leginkább csak azon adóknál találkoztunk, amelyekkel egyébként is akadtak gondok.

Filmek és nagyfelbontású tartalmak

A DVD-k és egyéb kisfelbontású filmek lejátszása során a készülék jól vizsgázott. Mivel nem kellett megküzdenie a gyatra jelből fakadó nehézségekkel, ezért a fentebb említett képjavító technológiákat teljesen kikapcsoltuk, illetve hatásukat erőteljesen lecsökkentettük. Persze az igazi az volt, amikor végre nagyfelbontású tartalmat küldtünk rá a képernyőre. Jaj, egy ötven hüvelykes kijelzőn bámulni ezeket az analóg tévéadások után olyan volt, mintha egyszerre futott volna be a Mikulás és a húsvéti nyúl. Gyakran tapasztalhatjuk más tévéknél a túlszaturáltságot, a mesterkélt képi világot, de szerencsére ilyesmivel itt egyáltalán nem találkoztunk. Nagyon-nagyon meggyőző volt az összhatás.

A dinamikus kontrasztarányt természetesen ezen a tévén is aktiválhatjuk, összesen három fokozatot kínál fel a modell. Ám, mint minden más esetben, itt is csak azt tudjuk tanácsolni, hogy kapcsolja ki mindenki minél hamarabb. Egyáltalán nem volt olyan zavaró a villódzás, mint annyi más tévénél, de jó hatással sem volt a képre ez a funkció, ezt azért sietve leszögeznénk. Maga a képi világ, a színek hozzák a jobb plazmáknál már megszokott, naturalista formát. Bár az LG olykor hajlamos túlzásokba esni e téren, és túlságosan harsány árnyalatokkal operálni, erre a tévére szerencsére a tónusok szolid visszafogottsága jellemző.

A készülék támogatja a 24p technológiát, azaz képes a lejátszóról származó, másodpercenkénti 24 képkockás anyag lejátszására úgy, hogy megtartja az eredeti képsebességet és képritmust. Sőt ha ilyen jelet érzékel, akkor automatikusan erre a módra vált, és a felhasználónak ezzel sem kell bajlódnia.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!