Panasonic G20 Full HD plazmatévé teszt

Bekapcsolás után

Bekapcsolva a készülék teljesen automatikusan elkezd vadászni a tévécsatornákra, legyenek azok analóg vagy digitális adások, majd a folyamat végeztével ünnepélyesen közli, hogy mire jutott. Ez meglehetősen felhasználóbarát megoldás, itt gyakorlatilag nem lehet elrontani semmit, ami azt jelenti, hogy a készülék üzembe helyezése után nagyjából három perccel már lehet is kezdeni tévézni.

A Panasonic TX-P42G20E az új fejlesztésű NeoPDP panelt használja, amely képes a Full HD tartalmak (1920x1080 képpont) megjelenítésére, és többek között 600 Hz-es képfrissítést ígér. Ez meglehetősen jól hangzik, ám mielőtt nagyon elkezdenénk örülni, azt fontos megjegyezni, hogy itt nem arról van szó, hogy a készülék minden egyes másodpercben hatszáz teljes képváltást végez. A valós képalkotás 100 hertzes, a modell az egyes frissítési ciklusok során csupán az egyik szubpixelt módosítja.

A fényerő eloszlása teljesen homogén a képernyőn (ellentétben rengeteg LCD-tévével), és a betekintési szöggel sem volt semmiféle probléma, ami egyáltalán nem meglepő, hiszen ez általánosan jellemző a plazmatelevíziókra.

Kíváncsiak voltunk, hogy világos helyiségben hogy muzsikál a tévé, hiszen korábban ez az ilyen jellegű eszközök egyik Achilles-sarka volt. Nos, sokat fejlődött a világ az elmúlt években, ezt a bölcsességet pusztán annyiból leszűrtük, hogy a G20 minden gond nélkül teljesen élvezhető képet nyújtott még világos szobában is. Arra az egyre kell odafigyelni, hogy ha az ablakkal szembe állítjuk a készüléket, az hajlamos tükörként funkcionálni, vagyis visszaveri a fényt, ami meglehetősen zavaró lehet, főleg, ha korábban matt képernyőjű LCD-tévénk volt otthon. Erre persze kiváló megoldás lehet, ha szerzünk egy normális függönyt, vagy ha oldalt fordítjuk a televíziót.

Képarányok tekintetében a modell a mai tévéknél megszokott bőséget hozza, hiszen a szokásos 16:9, illetve 4:3 mellett a felhasználónak módjában áll 14:9-re állítani a képernyőt, sőt háromszoros zoomra is lehetőség nyílik, amit nyilván azok értékelnek majd, akiknek megromlott a látása. A 4:3 képaránynál valamilyen érthetetlen okból alaphelyzetben a két oldalsó sáv szürke színű, ami borzasztóan zavaró, ez szinte minden más tévénél fekete, nem is véletlenül. Szerencsére ez a Beállítások menüpont alatt megváltoztatható, bár kérdés az, hogy idáig hány türelmetlen, a kézikönyv elolvasását is feleslegesnek tartó felhasználó jut el.

Színprofilok, kalibrálás

A modell hat előre beállított színprofilt tartalmaz, amelyek között nagy örömünkre már megtalálható a THX is a Dinamikus, a Normál, a Mozi, a Játék és a Fénykép mellett. Az nem igazán mellbevágó, hogy a Dinamikus gyakorlatilag használhatatlan. Fejfájdítóan világos a kép, a színek természetellenesen harsányak. A Normál sem sokkal jobb sajnos, hiszen itt, bár a színhelyesség nagyjából rendben van, ám a fényerő belövésénél mintha a vakondokat tették volna meg célcsoportnak. A Mozi már egy fokkal ígéretesebb, de a THX az igazi dzsóker! Bár a fényerő itt is egy kicsit alacsony talán, a színek majdnem tökéletesen a helyükre kerültek. Már maga az, hogy a készülék ilyen tanúsítványt kapott, jelzi a tévé értékét, hiszen ez a szórakoztatóelektronikai iparág vezető technológiai és minőségi garanciát biztosító standardja. A Játék és Fénykép profilok nevükben jelzik, hogy mire szánták őket, ám a mérések alapján bebizonyosodott, hogy a hibátlantól ezek bizony távol állnak, de persze attól még könnyen lehet, hogy valakinek épp ezek nyerik el a tetszését.

Itt kell megemlíteni azt a két egyéni színprofilt, amelyeket a felhasználó saját ízlése szerint állíthat és menthet el. Ezek eléréséhez azonban a menüben engedélyezni kell a Haladó opciót (ISFccc). Apróbb hibának róhatjuk fel, hogy erről a készülék nem tájékoztat, külön utána kellett járnunk, hogy ezzel mi is a helyzet. A következő ábrákon a LaCie Blue Eye Pro kalibrátor szoftverrel végzett méréseink láthatóak, amelyek az egyes színprofilokra vonatkoznak. Sorrendben: Dinamikus, Normál, Mozi, Játék, Fénykép, THX.

Itt pedig az általunk ideálisnak gondolt beállítások, amelyek megtalálásához a fent említett alkalmazás, illetve az Eye One Display 2 kalibrátor nyújtott hathatós segítséget.

Érdekes, hogy a LaCie szoftvere mellett a hardver saját alkalmazásával is végeztünk egy mérést, amely itt-ott más eredményre jutott. Boldog az, aki megérti a gépek lelkét, hogy egy klasszikust idézzünk.

Kalibrálás után

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!