Külső, ergonómia

Több weboldalon megcsodálhattuk már hetekkel ezelőtt az Olympus új jövevényét, mely elődeivel ellentétben szinte teljesen műanyag borítást kapott. (Az E-P1 és E-P2 ugyan szintén műanyag vázzal rendelkezik, de szálcsiszolt alumínium fedőlapot kaptak.) Képeken látva az újonc a már megismert E-P1/2-nél kisebbnek tűnt, ezért igen meglepő volt először élőben látni, megfogni. Szerkesztőink első reakciója egyhangúan az volt, hogy „hú, ez nem is olyan kicsi”. És valóban, az E-PL1 ugyan valamivel keskenyebb (szélesség 11,5 vs. 12,1 mm) elődeinél, ugyanakkor magassága 3 milliméterrel több.

Ducibb megjelenéséhez hozzájárul a hangsúlyos markolat is, ami nem volt jelen az E-P1/2-nél. Jó fogását, biztos(abb) kézben tarthatóságát a masina kisebb tömege is segíti.

Míg az E-P1 az m4/3 láz igazi elindítójaként a klasszikus PEN vonalat igyekszik követni, addig az E-PL1-gyel már csak folytatni kell a vásárlók érdeklődésének ébren tartását. Mindazonáltal az újonc is eléggé retró külsőt kapott, hiszen kialakításával a klasszikus Camedia fényképezőgép-vonalat idézi (például C-70 Zoom, C-2040 Zoom, C-3020 Zoom és társaik).

Nos, ha a dizájnban fellelhető különbségektől el is tekintünk, azért a két vonal (E-P1/2 – E-PL1) között akad még bőven eltérés, ami például a funkcionalitást illeti. Említettük ugye a vaskos markolatot, amelynek köszönhetően az E-PL1 fogása valamivel jobb; az E-P1/2 vonalon cserébe két paraméterező tárcsát is kapunk - no nem mintha ezek kompenzálnák a biztosabb fogás hiányát. És akkor ott van még az újonc beépített vakuja, amit még az E-P2 sem tud felmutatni.

Az E-PL1 az Olympus elektronikus keresőjével is bővíthető, a vakusaru alatt itt is megtaláljuk az ehhez elengedhetetlen aljzatot. S ha már a hátoldalon járunk, a két váz (fenti képeken az E-PL1 és az E-P1 látható) másik szembeötlő különbsége még az E-PL1 kisebb kijelzője. A különbség számszerűsítve nem nagy (2,7” vs. 3”), ráadásul mindkét LCD felbontása egyformán 230 ezer képpont. Működés közben nem tapasztaltunk eltérést a két kiegészítő közt, így sem sebességre, sem láthatóságra nem voltak különbözőek.

Az E-PL1 kapcsolói, kezelőszervei annak ellenére, hogy a gyártó ezt a készüléket a belépőkategóriába sorolta, mind elsőrangúak, csakúgy, mint maga az egész készülék kivitelezése - az Olympus magasra tette a mércét e téren. A módválasztó tárcsán itt is találkozunk a filmfelvételi ponttal, de ha gyorsan szeretnénk valamit mozgóképekben is megörökíteni, akkor egy dedikált, a felvételt azonnal indító gomb is rendelkezésünkre áll, ami nagy előny az elődökkel szemben.

A váz jobb oldalára egy kevésbé elegáns plasztik fedél alá került a fényképezőgép USB és HDMI csatlakozója.

Visszatérve röviden a vakuhoz: az E-PL1 villanója csuklós rendszerű mechanikájának köszönhetően meglehetősen magasra felnyílik, így a nyusziszemek viszonylag könnyen elkerülhetők.

A kis fényforrást egy manuális működtetésű retesz eltolásával lehet felnyitni akár a készülék kikapcsolt állapotában is. Ha a villanó visszazárásakor félúton megtartjuk azt ujjunkkal, akkor akár felfelé is lehet villantani. A megoldás ugyan nem olyan elegáns, mint a kétállású vakukkal szerelt gépeknél, de a célnak ez is nagyszerűen megfelel. Mindenképp jobban örülünk a gyártó ezen megoldásának, mintha az ultrakompaktokhoz hasonlóan a váz előlapjába passzíroztak volna egy kevésbé jól használható kis vakut.

A fémből készült állványmenet az E-PL1-nél sem az optikai középvonal alatt keresendő, ebben sajnos nem tér el a nagy elődöktől.

Végül, a váz tetején a szokásos kép, amit csak a felnyíló villanó bont meg. A vakusaru előtt a monoaurális mikrofon nyílása látható. Még a kioldó viszonylag apró mérete sem zavaró, jól teszi ez is a dolgát. Egy kissé lehetett volna előrefelé billenteni, akkor lenne igazán optimális a kezelhetősége.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!