Próba – mozgás
Játékos egereink mozgástesztjeihez először is középállásba tettük a Windows XP egérsebességét, és kikapcsoltuk a gyorsulást. Ezután a CLP mousefix alkalmazással kiirtottuk a gyorsulás maradékát is. Végül az egerek USB frissítését a meghajtóból vagy egyéb módszerrel (lásd alapozó rész) 1000 Hz-re vettük. A vizsgálathoz a Counter-Strike Source-ot használtuk, aminek a legnagyobb profi játékos érdekeltsége van világszerte. Itt is megtettük az egér pixelpontos működésére irányuló legfontosabb intézkedéseket (-noforcemparms -noforcemaccel). Annyi „pontatlanság” maradt csak a rendszerben, hogy 33 Tickrate-es szervert indítottunk. Ez a paraméter a szimuláció pontosságát határozza meg, és legfeljebb 100-ra emelhető. Növelése nagyobb processzorteljesítményt és hálózati sávszélességet (mindkét irányban) igényel. Továbbá 1024x768 pixeles felbontást, és minimális grafikai részletességet lőttünk be, hogy a képfrissítési frekvencia stabilan 300 legyen. Természetesen a függőleges szinkront (v-sync) kikapcsoltuk.
Ilyen beállításnál a legtöbb korrektül megcsinált egér átlagos helyzetben tökéletesen teszi a dolgát, irányítja a célkeresztet pixelre pontosan. Akkor lehet gond, ha hirtelen reakcióra, mozgásra van szükség. Optimális esetben az egér továbbra is azt teszi, ami tennie kell: annyit mozdul, amennyit húzzuk. Ha túl gyors a mozgás, akkor egyszerűen nem tudja követni, mondhatni lemarad, ennek megfelelő mértékű pontatlanság jelentkezik. Kisebb lemaradásnál kisebb, nagyobbnál nagyobb. A legrosszabb esetben teljesen elveszti az egér a kontrollt, és kiszámíthatatlan helyre, akár a földre vagy az égre mutathat, ami nem éppen kellemes.
Heves és nagy rántásokra leggyakrabban alacsony érzékenységgel játszóknak van szüksége. Ezért úgy lőttük be az érzékenységet, hogy 90 fokos fordulathoz nagyjából 30 centiméteres egérmozgatásra legyen szükség. A csúcs, 5700 dpi-s Logitecheknél ehhez 0,1 körüli értéket kellett megadni. A legmagasabb mellett több felbontási szinten is próbálkoztunk. A teszteléshez többféle alátétet kipróbáltunk: a sokak által kedvet SteelSeries QcK szövetet, a CM Storm Battle Pad H2 kemény szövetet, a CM Storm Ballte Pad SSK műanyagot, illetve egy Cooler Mastertől származó, de ismeretlen típusjelzésű fémet.
Ahogyan számítottunk rá, a Logitech G9x és a vélhetőleg ugyanolyan érzékelővel ellátott G500 egyformán jól állta a sarat. Brutális rántásokkal – amilyeneket normális játékban soha nem produkálnánk – sikerült azért komoly, 90 fokon akár 30-45 fokos késleltetésre is kényszeríteni. Érdekes, hogy ennek mértéke a felbontás emelésével növekedett. A maximumon egészen nagy volt, 3200 dpi környékén lényegesen csökkent, és 2000 dpi körül szinte teljesen eltűnt még a legvadabb rántásoknál is. Mivel ez a jelenség a többi egérnél is megismétlődött az összes alátétünkön, arra gyanakszunk, hogy padjaink nem voltak elég precízek. Egyes gyártók – például a Nova – kínálnak kimondottan magas dpi-s egerekhez való alátéteket. Hatékonyságukat majd egy későbbi tesztben próbáljuk ki. Talán nem véletlen, hogy a profik sem játszanak olyan sokkal 1000 dpi fölött.
Sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy a nagy öreg, a Logitech MX518 mennyivel gyengébb a legújabb csodaegereknél. Rángatós tesztünkben arra jutottunk, hogy nem sokkal. Igaz, a csúcs 1800 dpi-n még durva rántásokkal ez a modell is zavarba jött, de 1200 dpi környékén már megingathatatlanul viselkedett. Hozta azt a szintet, amit a G500 és G9x 2000 dpi magasságában. Lényeges megfigyelés még, hogy a CM Battle Pad H2-n az MX518-nak érzékelési gondjai voltak. Már átlagos játéktempónknál is egyszerűen megakadt rajta a célkereszt mozgása. Hasonló jelenséget a többi alátéttel nem tapasztaltunk.
Jó nagy meglepetésben volt részünk, amikor kézbe vettük a Microsoft SideWindereit. Sajnos negatívban. A fekete alátéteken már a Windows asztalán rángatva is megakadaásra tudtuk késztetni az X3-at. Játékban ehhez a mutatványhoz azért a normálisnál hevesebb húzásra volt szükség. Rántásoknál viszont nem lassulást, hanem a sokkal kellemetlenebb megtorpanást tapasztaltuk az összes alátéttel. A QcK-val és a kemény szövettel korábban, a műanyaggal és a fémmel később. Ez a jelenség a felbontás csökkentésével sem változott. Annyi pozitívumot azért meg kell jegyeznünk, hogy a megakadásig minden a legnagyobb rendben volt, a Logitechekét közelítő – de nem meghaladó – precizitást tapasztaltunk. Vélhetőleg az X3-nak és az X5-nek közös a lézerszeme, mert rántós tesztjeink alatt közel azonosan viselkedtek. A nagyobb X5 azért valamivel jobbnak tűnt, de talán csak azért, mert széles fara miatt nem tudtuk olyan lendülettel megrántani, mint a könnyebb és kisebb X3-at.
Tesztünk mélypontját a Gigabyte GM-M6800-nál értük el. Hiába vettük magasabbra az USB frekvenciát, állítottuk 1600 vagy 800 dpi-re az érzékenységet, cseréltük alatta az egérpadot, már átlagos játék közben is zavarba hoztuk. Sajnos ez nem kisebb pontatlanságot okozó lassulás, hanem fatális megállás volt. A GM-M8000-nél sem sokat javult a helyzet. Ezt a 4000 dpi-s lézeres, súlyozható, fénylő, saját memóriás drágaságot is a SideWinderek mögé sorolnánk. Alap játék közben nem volt vele túl sok gond – bár lassulást ekkor is tapasztaltunk –, de amint hirtelen kellett reagálni, – szó szerint – máris megállt a tudomány.
Ezután megnéztük, milyen emelési magassággal működnek az egereink. Mindegyik versenyzőnk érzékelt, amikor 10 forintosokra állítottuk, viszont 3 mm magas műanyag alátétekről már egyik sem reagált. Ez nagyjából meg is felel a legtöbb játékos igényeinek. Egyetlen egérnél sem tapasztaltunk vibrálást nyugalmi helyzetben.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
