Logitech MX518 - a nagy öreg

Múltkoriban kipróbáltunk néhány játékosoknak szánt egeret olyan gyártóktól, melyeket még a témában jártas olvasótábor sem feltétlenül ismert. Ma – sokak kérésére – belekezdünk a legnevesebb márkák játékos egereinek tesztelésébe. Némi válogatás után tizenöttagú mezőny jött össze, mely elég jól lefedi a hazai kínálatot, de azért közel sem teljesen. Mindenesetre a meghatározó modellek szerepelnek benne, amelyek pedig nem, azokat már korábban kipróbáltuk, vagy esetleg később nézzük meg. Ma, az első részen három Logitech, két Microsoft és két Gigabyte egeret vesézünk ki – nem szó szerint! Legközelebb pedig jönnek a Razerek, Roccatek és SteelSeriesek.

A legrégebbi, kimondottan játékos egerek a Logitech MX szériájában születtek. Valamikor 2003 környékén a szimmetrikus MX300-zal, a jobb kézhez szabott MX500-zal és a vezeték nélküli MX700-zal indult, a kicsúcsosodását és egyben végét pedig a 2005-ös CeBIT-en bemutatott MX518 jelentette. A legutolsó modell népszerűsége máig töretlen, ezért a Logitech még nem vette le termékpalettájáról, pedig azóta már potenciális felváltója, a G5 is nyugdíjba vonult.

A nagy öreg MX518 az MX500-hoz és MX510-hez hasonlóan jobb kézhez van igazítva. Ennél a triónál vezette be a Logitech a máig kedvelt – és sokszor lemásolt – kifelé dőlő formát, ami kényelmes támaszt ad a tenyérnek huzamos használat alatt is. Különös ismertetőjegye hátának foltos festése, és az elsők között alakították ki ebből a részből a fő gombokat. További hat kiegészítő gombja van. Az oldalra nem dőlő, természetesen gombként is funkcionáló görgő alatt és fölött a felbontás állítói, még feljebb egy alkalmazásváltó sorakozik. További két gombot kezelhetünk hüvelykujjunkkal.

Tapintásra egészen kellemes, bár érezni rajta, hogy nem a legutolsó divat szerint készült. Felső része kissé fényes, izzadósabb tenyér alatt síkossá válhat. Többi része kellemesebb fogású, de nem találni rajta gumibetéteket vagy olyan csúszásgátló felületet, mint modernebb társain. A hüvelykujj és a kisujj felőli részén is markáns él húzódik. Ez a felhasználók többségének kényelmes lesz, de a cikk szerzőjét éppen eme forma tántorította el az MX518-tól. Fő gombjai nagyon precízen, holtjáték nélkül járnak, és az a tapasztalat, hogy hosszú évekig bírják. A görgő oldalra nem dönthető, de ez játékos berkekben nem olyan nagy hiányosság.

Alul, egy kicsivel az egér középvonala előtt, nagyjából a hosszanti tengelyén helyezkedik el az optikai érzékelő. Maximális felbontása 1800 dpi, ami legfeljebb öt lépcsőben csökkenthető. Aki ismeri az MX518-at, annak feltűnhet, hogy tesztpéldányunknak elöl és hátul egy-egy méretes, nem pedig két-két kicsi csúszótalpa van. Ez az elrendezés az újabb sorozatokra jellemző. Továbbra is megmaradt a hüvelykujj alatti kisebb talp.

Hajdanán sok gondot okozott a felhasználóknak a Logitech vezérlőszoftvere. Falta a memóriát, és nem mindig csinálta azt, amit elvártak tőle. Ezért sokan inkább nem is használták. Mára – szerintünk – javult a helyzet. A vezérlő első fülén a gombok funkcióját adhatjuk meg. Mivel régebbi modellről van szó, nincs makrózási lehetőség, és a beállítások sem maradnak meg, ha az egeret másik gépre kötjük. A következő fülön a görgő és kurzor mozgását módosíthatjuk, a harmadikon pedig játékspecifikus beállításokat találunk, és azt is megadhatjuk, hogy a meghajtó vagy az operációs rendszer mozgási beállításait használjuk.

Továbbá innen indítható el a gamer beállító. Grafikájában teljesen elkülönül a többi fültől, amolyan "gémeres". Itt a legfontosabb a felbontás beállítása, akár öt fokozatot is megadhatunk tengelyenként különböző dpi értékekkel, ahol 400 dpi a minimum és 1800 a maximum.

Logitech G500 - az utód

A sikeres MX széria után a játékos jelleget kódoló G betűvel jelzett sorozat következett a Logitechnél. Egyszerre jött az MX300/MX310 utódja, a G1 és az MX518-at leváltani készülő G5. Előbbi még G3 néven megélt egy folytatást, de mára annak a gyártását is befejezték. A G5-öt viszont nemrégiben a G500 váltotta. Elég egy pillantást vetni rá, hogy világos legyen, az MX500-asok kitaposta úton halad tovább. Formája nagyon hasonlít az MX518-éra, és megtartotta az egyedi színt is, bár most más, kissé foltos gránitra jellemző mintát választottak. Arra biztosan jó lesz, hogy a használat okozta kopást elrejtse. Hogy tetszik-e, azt mindenkinek magának kell eldöntenie, szerintünk egész mutatós.

Igaz, hogy a forma nem sokat változott – lényegében csak itt-ott finomítottak az éleken –, de minden más tekintetben csiszoltak a G500-on. Anyaga például matt, háta sokkal kevésbé válik síkossá, mint az MX518-é. Oldalán nem „gamer”, hanem tapintásra keményebb, szemcsés műanyagot használtak, amin jó fogás esik.

Nagyobbak lettek a fő gombok, és tesztpéldányunknál a jobbon minimális holtjátékot fedeztünk fel, amit még nem éreztünk zavarónak. A két fő gomb között a Logitech legfejlettebb görgője terpeszkedik, melynek a racsnis mellett szabadonfutó módja is van; ezek között a mögötte lévő gombbal tudunk váltani. Természetesen oldalra is dönthető a görgő, bár nem vagyunk benne biztosak, hogy egy játékos egérre kell-e ennyire komoly kerék. Minden bizonnyal hozzáteszi a maga részét a nem éppen alacsony vételárhoz. Új helyre költöztek a felbontásállító gombok, a bal egérgomb külső peremére tették őket. Annak, aki háromujjas technikával (mutató bal gombon, középső görgőn, gyűrűs jobb gombon) játszik, bizony az útjában lehetnek, még szerencse, hogy funkciójuk módosítható vagy kikapcsolható. Nem kevesebb mint három további gombot kapunk a hüvelykujjunkhoz. Mi kettő, de jobban elkülönülővel is beértük volna.

Alul két lényeges újítást találunk. Az első és fontosabb az 5700 dpi érzékenységű lézerszem, ami papíron messze túlszárnyalja az MX518 optikáját. Majd megnézzük, mi a helyzet valójában. Érdekes, hogy az érzékelőt nagyon az egér elejébe helyezték, mert hátrébb a súlyokat tartalmazó kazettának kellett a hely. Egyszerre legfeljebb hat nehezéket tehetünk bele, melyekből 4,5, illetve 1,7 grammosakat kapunk, így az egér amúgy sem éppen kicsi, 120 gramm körüli tömegét 27 grammal növelhetjük meg. Nem látszik, de fontos fejlesztés, hogy a G500-nak már fedélzeti memóriája van. Ebben tárolja a felbontással, gombkiosztással és egyebekkel kapcsolatos paramétereket, tehát felprogramozása után már nem lesz szükségünk a vezérlőszoftverre.

Pedig egy egészen okosat és kifinomultat prezentált nekünk a Logitech. Jó két és fél éve, a Logitech G9 próbájakor már találkoztunk vele, de a mindjárt sorra kerülő G9x-et is ez kezeli. Először egy általános, információs lapot kapunk, amiről minden részlet elérhető. Ugyanezt a funkciót szolgálja a bal oldali, vörös hátteres menü is.

A leglényegesebb a tíz gomb programozása. Mint korábban említettük, az érzékelő felbontását áttehetjük más gombra, de van lehetőségünk alkalmazást vagy keresőt indítani, kezelhetjük a vágólapot és egyéb windowsos részleteket, és természetesen van makrókezelő is. Olyan hatalmas tartományban állítható a G500 lézerszeme, hogy alig fért ki a képernyőre. Az MX518-hoz hasonlóan itt is legfeljebb öt szintet lőhetünk be, de egyetlen egy használatára is van mód. Az USB lekérdezési frekvenciáját is megadhatjuk, az MX518 esetében ez 125 Hz volt, a G500-nál viszont 500 Hz az alap, de felmehetünk 1000 Hz-re. Említést érdemel még a profilkezelő. Az elkészített beállításokból mindig csak egy lehet az egér saját memóriájában.

Nagyon fejlett makrókészítő került a játékos Logitech egerek vezérlőjébe. Ezzel a billentyűzet és egér gombjainak lenyomását és felengedését, valamint a műveletek közt eltelt időt is rögzíthetjük, sőt később is tehetünk elemeket a tárolt szekvenciába.

Logitech G9x - Darth Vader egere

Nem csak a biztos utat járja a Logitech játékos egereivel. Lassan három éve jelent meg a G9, de formája még ma is nagyon egyedi. Talán emiatt van az, hogy utódja, a G9x szinte semmiben sem változott. Továbbra is megtartották a széles, de rövid, és viszonylag lapos alapformát, amire kétféle borítást lehet húzni. Számunkra az egér a Csillagok háborújának híres gonoszát idézi, Vader nagyurat. Külsőre az x utótagos változat csak annyiban módosult, hogy a magasabb és szélesebb rátét világos színű.

Érintetlenül hagyták a laposabbat, mely továbbra is fekete, és olyan szemcsés felületű anyagból készült, mint a G500 oldala. Funkcionalitásban nincs különbség a kettő között. Jobb kézre szabták őket, a hüvelykujjnál két gomb van rajtuk. Visszaköszön a G500 felbontást mutató kijelzője, amit ezúttal váltógombjaival együtt a bal fő gomb fölé tettek. Itt nem zavar a játékban, mégis elég könnyen elérhető. Kisebb kiadásban, de a G9x-nek is olyan okos görgője van, mint a G500-nak, itt viszont kényelmetlenebb helyre, az egér aljára került a racsnis és szabadon futó mód váltója.

De nem csak ez, hanem profilváltó is található az egér alján. Persze alul a lézerszem az úr, miatta került a név végére az x. A korábbi, sima G9-nek „csak” 3200 dpi volt a felbontása, az új G9x-nek viszont már 5700 dpi, minden bizonnyal ugyanazt az érzékelőt kapta, mint a G500. Igaz, gombból eggyel kevesebb jutott ide, memóriában viszont kettővel veri a G500-at, ebben ugyanis három profilt tárolhatunk.

Természetesen itt sem hiányozhat a súlyzós rendszer, bár újra az a véleményünk, mint előbbi márkatársánál. Az alapból 120 grammos tömeget már nem érdemes a 28 grammal megnövelni.

Nem sokat beszélnénk a G9x vezérlőjéről. Alapvetően ugyanazt az ablakos rendszer kapjuk, mint a G500-nál. Annyiban más, hogy itt az egyes profilokhoz igazíthatjuk a felbontás kijelzőjének színét, illetve a három hely miatt más a memóriakezelő rész.

Microsoft Sidewinder X3 - a kompakt

Annak ellenére, hogy általános felhasználásra szánt egerekben a Microsoft is nagyon jó, a Logitechéhez hasonlóan erős, játékos vonalat rövidebb ideje tart fenn. Persze a Wheel Mouse Optical 1.1a és az IntelliMouse Explorer 3.0 így is közkedvelt a játékosok körében, ugyanis elég olcsóak, ugyanakkor kiválóan megfelelnek a feladatra. Később a Razer közreműködésével született meg a Habu. Durván három évvel ezelőtt élesztette újra a Microsoft a Sidewinder nevet, melyet 2003-ig különféle játékos hardvereknél – kormányok, gamepadok, joystickok – használt, ezúttal viszont játékos egerekre került. Nagyjából egy évvel ezelőtt mutatkozott be a legújabb és egyben legkisebb Sidewinder, az X3-as, tesztünk következő szereplője. Látva az egyszerű, kerek, szimmetrikus formát, akár a nagy előd, a Wheel Mouse Optical 1.1a utódjának is nevezhetnénk, de annál sajnos lényegesen drágább (kb. 10 000 Ft). Meg persze okosabb is.

Sötétszürke felső borításából szabták két fő gombját, melyek között egy fekete szigeten pihen a szokásosnál kisebb, gumibevonatú görgő és kicsit hátrébb három gomb, melyekkel az érzékelő felbontása módosítható. Sok hasonló megoldással ellentétben itt a három gomb három szintet képvisel. Oldalt még egy-egy gombot kapunk, meglehetősen előre helyezve. Szokásos fogásunkkal a hüvelykujj felőlit nem értük el, a túloldalit pedig nem igazán tudtuk kitapintani. Ha már a tapintásról van szó, meg kell jegyezni, hogy kissé olcsó hatású a Sidewinder X3 ezen a téren. Felülete teljesen átlagegeres, sehol egy csúszásgátló borítás vagy betét. Fő gombja és oldalra nem dönthető görgője viszont kellemesen járt.

Alján a vörös szín és rajta két méretes csúszótalp dominál. Pontosan középre helyezték a legfeljebb 2000 dpi felbontású, lézeres érzékelőt, ami a mai dpi-huszárok között már kevésnek tűnik. Rövidesen meglátjuk, hogyan teljesít játékban.

Nem lihegi túl a Microsoft egerei beállítórendszerét. Kapunk a Windows ezen részére pár extra fület, és készen is vagyunk. Az elsőn egy hosszú listáról kiválasztva a megfelelő egeret beállíthatjuk gombjait. Az általános funkciók mellett rengeteg extra közül válogathatunk, még makrózhatunk is. Sajnos, ezek a beállítások a számítógépen maradnak, nem az egérben tárolódnak, szóval másik gépre nem vándorolnak vele.

Egészen használhatónak bizonyult a makrórögzítő, bár a gombok felengedésének érzékelését nem találtuk tökéletesnek. Itt is tehetünk a folyamatba késleltetéseket, de szigorúan csak 10 milliszekundumosakat.

Microsoft Sidewinder X5 - a faros

Két éve kezdte meg pályafutását a Microsoft Sidewinder X5. Külsőre komolyabb darabnak tűnik az X3-nál, de szerintünk inkább csak más, és persze drágább, bár kétségtelen, hogy látványosabb. Az eredeti Sidewinder formatervét kapta, melyben – akárcsak Jennifer Lopeznél – a fenéken van a hangsúly. Elöl teljesen átlagos darab, aztán deréktájékon mindkét oldalon alaposan kiszélesedik, hogy egy méretes tenyeret is jól megtöltő farban fejeződjön be.

Kár, hogy a tapintási élmény itt sem valami fergeteges. Egy 13 000 forintnál drágább modellt illene komolyabb felületi kidolgozással ellátni. Talán az is hozzájárul a fura érzéshez, hogy a méretes tomporú X5 alig nehezebb kisebbnek tűnő társainál. Még jó, hogy gombjai az X3-hoz hasonlóan, kellő igényességgel járnak, akárcsak a kistesóéval azonos görgője. Az viszont egyáltalán nem volt kellemes, hogy valami jól hallhatóan lötyögött benne. Először a görgő mögötti három, majd az oldalsó két gombra, végül a görgőre gyanakodtunk, de mindhárom csoportot lefogva is megmaradt a lötyögés. Akárcsak az X3-nál, szerintünk itt is túl hátra tolták a görgő mögötti felbontásállítókat. Az egymás fölé helyezett hüvelykujjas gombokat viszont nagyon jónak találtuk.

Alul, öt fehér csúszókorong gyűrűjében találtuk a lézeres érzékelőt. Minden bizonnyal azonos az X3-ban található modellel, mert felbontása hozzá hasonlóan 2000 dpi. Ezúttal valamivel a középvonal elé tették, de továbbra is az egér hossztengelyén maradt. Említést érdemel még a hátsó fertály aljára illesztett két vörös fénysáv. Sajnos ezeket nem lehet kikapcsolni.

A Sidewinder X5-nek pontosan ugyanolyan beállítási lehetőségei vannak, mint az X3-nak, csak az egérhez tartozó, gombok kiosztását mutató grafika más, illetve itt a beállítást az egér tetején található Sidewinder logo megnyomásával is előhívhatjuk. Kár, hogy ez a gomb a felbontásváltókhoz hasonlóan nem programozható.

Gigabyte GM-M6800 - az olcsó

A Logitechnél vagy a Microsoftnál sokkal szerényebb egeres hagyományokkal rendelkezik a Gigabyte. Úgy is mondhatnánk, hogy semmilyenekkel. Azért van ám nekik egerük, sőt olyan is, amit kifejezetten játékra ajánlanak. A GM-M6800 az alap igények kiszolgálására való. Örvendetes, hogy árát – 3000 forint – is ehhez szabták. Akár ez a modell is lehet az új, olcsó, de elég jó játékeszköz. Formája egyeseknek ismerős lehet. Nem is olyan régen, a Revoltec FightMouse Pro és Cyber Snipa Stinger próbájakor találkoztunk vele. Nem meglepő, hogy az egeres berkekben kezdő Gigabye egy OEM megoldást választott.

Mint azt korábban is írtuk, ez a forma hasonlít a Logitech MX518-ra. Szintén jobbkezes, a kisujj felé dől. Feje szűken indul, de kiszélesedik, majd „deréktájon” ismét összeszűkül a forma, amihez tenyeret támasztó, púpos hát tartozik. Annak ellenére, hogy csupán 3000 forintba kerül, a Gigabyte GM-M6800 fogásra egyáltalán nem tűnik gyengébbnek a Microsoftoknál, sőt. Gumis oldalai és nagyon közvetlenül járó fő gombjai miatt sokkal jobb minőségérzetet prezentált a Sidewindereknél. Görgőjére sem lehet panaszunk, igaz, oldalra nem dől. A két fő és a kerék alattin kívül két hüvelykujjas gombja van még. A görgő mögötti kapcsoló felbontásállító funkciója viszont nem állítható át.

Hogy lehet 3000 forintból kihozni olyan egeret, ami lényegében úgy néz ki, mint a három-négyszer drágábbak? Talán úgy, hogy a belső komponenseken spórolnak. A GM-M6800 alja majdnem ugyanúgy néz ki, mint Revoltec vagy Cyber Snipa rokonáé, de nincs rajta a súlyozó rendszer. Szeme pedig „csak” optikai és „csak” 1600 dpi-s. Úgy tűnt, csúszótalpai is valamivel gyengébbek, persze ezen egy kis teflonozással könnyű segíteni. Pusztán adatai alapján a Gigabyte GM-M6800 akár olyan jó is lehet, mint az MX518.

Szoftveres része a szükséges minimumra korlátozódott. A többi játékoshoz képest elég korlátozott mértékben szabhatóak testre a gombok, kapunk egyedi görgős részt, és ezzel vége is a lehetőségeknek. Makrózás, profilozás, felbontásállítás és hasonlók nincsenek, de talán nem is kellenek.

Gigabyte GM-M8000 Ghost - az ismeretlen

Van ám sokkal-sokkal komolyabb játékos egere is a Gigabyte-nak. Először a tavalyi Computexen találkoztunk a Ghost fantázianevű GM-M8000-rel, melynek igazán komoly technikai paraméterek szerepelnek adatlapján. Külsőre is meglehetősen érdekes darab, de sejthető a vonalain, hogy valamiféle rokonságban áll a GM-M6800-zal. Talán az a legjobb megfogalmazás, hogy kisebb testvérének szögletesített formatervét kapta.

Hozzá hasonlóan jobbkezes, kifelé lejt, háta pedig púposan támasztja a tenyeret, miközben egy szinttel lejjebb beszűkül. Jellegzetesen ketté van osztva a háta, középen az átlagosnál kisebb, oldalra is dőlő görgő, a felbontásállító csúszka és egy világító Gigabyte felirat került egy enyhe árokba. Hosszú, bár viszonylag keskeny fő gombjai nagyon kellemesen, kis erőkifejtésre és holtjáték nélkül reagáltak. Oldalt a hüvelykujjnál még két gombja van, illetve a bal gomb külső peremén elhelyeztek egy négy LED-ből álló jelzőt, ami az aktuális felbontást mutatja. Kissé nehezen elérhető helyre, a külső oldal elejére száműzték a profilváltó gombot, amit játék közben elég nehéz lesz megnyomni. Talán éppen ez is volt a cél vele. Mint egyszerűbb márkatársa, a Ghost is gumis oldalbetéteket kapott, felső része viszont teljesen átlagos műanyagból készült. Fényes, és csúszásgátló felület sincs rajta.

Alul büszkén hirdeti a felirat, hogy itt játékra szánt lézeres érzékelővel van dolgunk. Nagyjából az egér közepére helyezték a 4000 dpi-s szemet. Alatta ott kerekedik a súlyokat rejtő ajtó, mely ismét csak rokonságot sejttet a GM-M6800-nal, illetve a Stingerrel és a Fight Mouse Próval. A fedél mögött csupán négy rekeszt találunk. A legnagyobba 20 grammos, a kicsikbe 6 grammos nehezékek illenek, így az összterhelés 38 gramm lehet. Az egér 115 grammos tömegével együtt ez már tetemes mennyiséget tesz ki, amire szerintünk keveseknek van szüksége. Érdemes még megemlíteni az egészen jónak tűnő csúszótalpakat, melyekből egy pótgarnitúra is rejtőzik a dobozban.

Nem valami ízléses, de sokrétű beállítást kínáló szoftver tartozik a Ghosthoz. Először is öt gombnak (három fő és a két hüvelykujjas) adhatunk egyedi funkciót három profilban. Utána négy felbontási szintet lőhetünk be a lézeres érzékelőnek, illetve állíthatjuk az USB frissítési frekvenciáját egészen 1000 Hz-ig. A harmadik fül a görgő két tengelyét kezeli, a negyediken pedig a lenyomásokat, elengedéseket és késleltetéseket is jegyző makrórögzítőt találjuk. Az egyetlen dolog, amit hiányoltunk, az egér hátán lévő Gigabyte logó fényének kikapcsolója volt.

Alapozás - forma

Rendhagyóan, kicsit távolabbról kezdjük a játékra szánt egerek tesztelését, elemzését. Melyek azok a szempontok, amiket célszerű figyelembe venni a megfelelő típus kiválasztásánál? Az egyik legfontosabb paraméter a forma. Ha nem kényelmes az egér, fogása fárasztó, görcsbe húzza a kezünket, vagy nem tudjuk kellően stabilan tartani, akkor lehet bármilyen jó az érzékelője, elrontja a szórakozásunkat, nem tudunk majd jó eredményt elérni vele. Mivel minden embernek más a kézmérete, tenyerének formája, más fogást részesít előnyben, nagyon szubjektív az egerek formájának megítélése. Tesztünkben segítségünkre volt megint én fórumozónk, aki CSiMi néven aktív Counter-Strike Source játékos. Ő mutatott rá arra, hogy akár játékonként is más lehet a felhasználók igénye, fogása egy egéren. Teljesen másképp kezeljük az egeret egy pörgős FPS-ben, mint egy lassabb kaland-, esetleg stratégiai játékban.

Játékos berkekben kétféle meghatározó fogást különböztetnek meg. Talán a legelterjedtebb a „palm grip”, vagyis tenyérrel fogás. Ennél a felhasználó teljes tenyere és ujjai felfekszenek az egér hátára. Mozgatását elsősorban csuklóból kiinduló mozdulatokkal végezzük. Mondhatni kényelmesen rátelepednek az egérre.

Tenyeres fogás - palm grip

Másik végletet az úgynevezett „claw grip”, vagyis karmos fogás jelenti. Ennél csak az ujjbegyek érintik az egér gombjait és oldalait, a tenyér nem fekszik fel a hátára. Ilyen fogásnál a csuklónál precízebb műveletekre képes ujjak is részt vesznek a mozgatásban. Ez a fogás szerintünk nem olyan kényelmes mint a tenyerelés, de precízebb mozgást és fürgébb reakciót biztosít.

Természetesen a fenti két fogás a végpontokat képviseli egy széles skálán, és emellett az ujjak elrendezése, valamint a csukló és alkar megtámasztása is egyéni. Van, aki a tenyerét megtámasztja, de ujjait karomszerűen behajlítja a gombokon. Van, aki nem támasztja le az alkarját az asztalra, hanem könyökből és vállból is „dolgozik”. Egyesek csak a mutató és középső ujjukat tartják az egér fő gombjain, mások a középsővel a görgőt, a gyűrűssel pedig a jobb egérgombot támasztják. Általánosságban talán annyi mondható, hogy a magas hátú, jobb kézhez szabott egerek, mint a Logitech MX518 vagy G500 inkább a tenyeres fogásnak kedveznek. Karmos – vagy ujjas – fogásra inkább a kisebb méretű, oldalt keskenyedő és lapos hátú egerek a megfelelőek. Ilyen például a Razer legendás Diamondbackje, de a rövid, emellett széles Logitech G9x is jól kezelhető ilyen fogással – elsősorban a laposabb rátétet használva.

Karmos/ujjas fogás - claw grip

A külső, mozgási komfortot meghatározó tényező az egér talpa. Ma már a komoly márkák strapabíró, jól sikló teflonos talpakat használnak, de nem szabad elfelejteni, hogy az egér és alátétje egymáson súrlódik, szóval óhatatlanul elkopnak egy idő után. A szövet alátéteken viszonylag sokáig bírják a gyári talpak is, de műanyagon, üvegen vagy fémen szinte kötelező a speciális, kiegészítő teflontalpak használata. Ezek rendszerint pár ezer forintért kaphatóak az ismertebb egértípusok méretéhez alakítva, de talán jobban járunk az univerzális csíkokkal.

Szintén nem elhanyagolható részlet az egerek súlya. Mai tesztmodelljeink 100-120 gramm közötti értékeiben is 20% eltérés van, de a következő részben lesznek 70 grammos apróságok is, melyek feleannyit sem nyomnak, mint egy telepakolt G500. Egy könnyebb egér rendszerint kisebb ellenállással siklik a nehezebbnél, ami kevésbé terheli a kezet, de finomabb mozgatást igényel. A nehezebb egér nyugodtabb, viszont hirtelen rántásoknál nagyobb a tehetetlensége. Sokan fölöslegesnek tartják az egerek súlyozhatóságát, de úgy gondoljuk, ennek a részletnek is van – némi – jelentősége. Ha kiszemelünk egy új egeret, de úgy érezzük, hogy számunkra túl könnyű, vagy alátétünkön túl fürge, akkor három lehetőségünk lehet. Vagy keresünk egy másik egeret, vagy új egérpad után nézünk, vagy teszünk bele egy kis súlyt. Van viszont az egész súlyozásnak egy hátulütője. A legtöbb állítható egér már üresen is elég nehéz, közel 120 grammot nyom. Ennél lényegesen nehezebb egeret pedig mi személyesen nem éreztünk kényelmesnek.

Nem sok értelme van a súlyozásnak, ha az egér már üresen is nehéz

Végezetül az egérgombok számára és elhelyezésére kell még kitérni. Az FPS-eket sportszerűen játszó profik sem nagyon szoktak a két fő gombnál többet használni. Ellenben egy kaland vagy stratégiai játékhoz jól jöhetnek az extra gombok. Ma már minden tisztességes egér gombjaihoz több leütés hosszúságú makrók rendelhetőek. Akinek ez sem lenne elég, keressen több profilt tároló megoldásokat.

Összefoglalva a formával kapcsolatos tudnivalókat, szerintünk nyugodt játékstílushoz a tenyeres fogású, nehezebb (100-120 gramm körüli) egerek, heveshez inkább az ujjas (vagy karmos) fogású, könnyebb darabok között érdemes szétnézni. Tanácsos a formával pár percnél hosszabb ideig ismerkedni.

Alapozás – érzékelő

Hiába áll tökéletesen kézre egy egér, ha gyomrában olyan érzékelő dolgozik, amire nem hagyatkozhatunk egy-egy forró helyzetben. Először a játékos egerek is hagyományos fénnyel (gyakran emberi szem számára nem látható tartományban), majd később lézerrel működő optikai érzékelőt használtak. Eleinte egyik technológia sem volt tökéletes, így sokáig a hagyományos optikát tartották nyerőnek. Mára viszont már a lézeres érzékelők is kiforrtak. A Logitech a G sorozatnál és a Microsoft a Sidewindereknél lézert használ, de a Razer vagy a SteelSeries alkalmaz még a lézer mellett hagyományos optikát is. Szerintünk minden a kivitelezésen múlik.

Meghatározó paraméter az egerek szeménél a felbontás. Mint mindig, most is érvényesnek látszik – legalábbis marketinges szemszögből – a több jobb elv. Jelenleg a csúcsmodellek már közelítik a 6000 dpi-t (dot per inch, vagyis pont hüvelykenként), de minden bizonnyal ez az érték is csak egy olyan állomás lesz, ami mellett gyorsan elszáguldanak majd.

Van értelme a felbontás végtelenbe növelésének? Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez tudni kell, hogy az egér mozgását figyelembe véve milyen stílusú játékosok vannak. Alábbi videóinkban a két végletet mutatjuk be. Átlagos játékos számára mindkettő furcsa lehet, de profi játékosok körében egyik sem ritka. Kis érzékenységet a pontosabb célzás érdekében szokás használni. Ilyenkor a célkereszt mozgatásához nagyobb kézmozdulatokra van szükség. Hátránya, hogy egy hátulról érkező támadás viszonzásához csak heves rángatással tudunk megfordulni.

Mozgás alacsony érzékenységgel

A másik végpontot a magas érzékenység jelenti. Ilyenkor nagyon apró kézmozdulatokkal vezérelhetjük az egeret, rövid úton, de a pontos találatokhoz nagyon precíznek kell lennünk. Ha hirtelen ránk veti magát az ellen, megtörténhet, hogy ijedtünkben megugrik a célkereszt, túlfordulunk az akción és korrigálnunk kell.

Mozgás magas érzékenységgel

Hogyan érinti a játékstílust a felbontás? Tegyük fel, hogy egy ma már általánosnak mondható, 1680 pixel széles monitoron játszunk. Játékokban rendszerint 90 fokos látószöget használnak. Ilyenkor egy teljes hátraforduláshoz két fél monitornyit, vagyis 1680 pixelt kell fordulnunk. Ha belőttük azt az optimális helyzetet (erről később lesz még szó), hogy az egeret pixelpontosan tudjuk mozgatni, akkor egy 1600 dpi-s egérrel a hátraforduláshoz alig több mint egy hüvelykre, vagyis kb. 2,7 centiméterre lesz szükségünk. Ilyen mozgást láthattunk a második videón. Ha 1920x1080 vagy akár 2560x1600 pixeles felbontással számolunk, akkor is elég az egy hüvelyes úton 180 fokos forduláshoz 1900 vagy 2600 dpi. Persze kevesen képesek ilyen érzékenységet sikeresen kezelni.

Aki viszont úgy játszik, hogy egy monitornyi elforduláshoz 50 centimétert húzza az egeret, annak egy méter, vagyis több mint 39 hüvelyk kell a 180 fokos, vagyis 1680 pixeles fordulathoz. Ehhez pedig 100 dpi sem kell. Rendszerint a profi játékosok sem nagyon lógnak ki a 400-1600 dpi-s tartományból. Mindenki meghatározhatja magának, hogy nagyjából milyen felbontásra van szüksége. Ehhez elég felmérni (hüvelykben), hogy milyen úton kényelmes nekünk a 90 fokos fordulat, majd ezzel elosztani kijelzőnk vízszintes felbontását. Mi a tesztjeinkben olyan beállítást használtunk, hogy durván 30 centiméteren (11,5 hüvelyken) fordultunk 90 fokot, de csak 1024x768 pixeles felbontást használtunk. Ennek pixelpontos lekövetéséhez 90 dpi is elég lenne. Persze itt csak elméleti értékekről beszélünk. Általában jellemző minden mintavételezésre, hogy érdemes kétszeresen túlmintavételezni. Az is igaz, hogy az egér nem pozíciót, hanem elmozdulásvektorokat küld a számítógépben (ebből lesz szoftveresen pozíció), szóval elviekben a magasabb felbontás nem árthat.

Alapozás – beállítás

A következő fontos szempont az egér mozgásával kapcsolatos információ számítógépre juttatása. Ennek ma a megszokott útja az USB-s vezeték. Egyesek szerint a modern drót nélküli rendszerek késleltetése olyan kicsi az USB-hez képest, hogy nem érezni különbséget. A jelenség a vizsgálatát most mellőzzük, és csak farkincás egerekre koncentrálunk. Az USB alapból 125 Hz-es frekvenciával kommunikál, tehát 8 milliszekundumonként küld információt a számítógépnek. Ez az egér esetében nagyjából ekkora késleltetést jelent. Korábban speciális programok kellettek ahhoz, hogy ezt a frekvenciát 500 vagy akár 1000 Hz-re emeljék, amivel 1-2 ms-ra csökkenthető az egér késleltetése. Manapság már nem nagyon van ilyen alkalmazásra szükség, ugyanis a játékos egerek gyárilag 500 vagy 1000 Hz-en dolgoznak, és ez a paraméter többnyire meghajtójukban is állítható. Innen tölthető le egy egyszerű alkalmazás, ami kimutatja, milyen USB frekvenciával működik egerünk.

A játékos egerek többsége gyárilag 500 Hz-en megy

Ismét elsősorban a múltra vonatkozó jellegzetesség a meghajtók gyengesége. Korábban gyakran furcsa viselkedést okoztak, ezért sokan inkább nélkülük használták az egerüket. Ma már ezen a téren is lényegesen jobb a helyzet, a komolyabb márkák meghajtói sokat fejlődtek az évek alatt. Ráadásul a fejlettebb egerek már saját fedélzeti memóriájukban tárolják beállításaikat, így nincs is szükségük a vezérlőprogramra. Ennek a funkciónak a profi játékosok szoktak örülni LAN-os tétmeccseken, ilyen helyeken ugyanis korlátozott az idő a gyakorlásra és bemelegítésre, jó dolog, ha nem kell értékes perceket elvesztegetni az egér telepítésével, konfigolásával.

A következő akadályt az operációs rendszer – játékoknál jellemzően Windows – gördíti elénk. Ennek ugyanis több eszköze van az egérmozgás jobbá tételére, melyek mind az ablakos rendszer működését segítik, a játékosoknak viszont többnyire ártanak. Van például egérgyorsítás, amit hasznos akkor, ha egy rántással a képernyő jobb felső sarkába terelnénk a kurzort, hogy becsukhassuk az ablakot. Akkor viszont nem jó, ha hirtelen célozni szeretnénk. Szerencsére a modernebb játékok már nem közvetlenül az operációs rendszertől, hanem a Direct Inputon keresztül kérdezik le az egér pozícióját, így a Windowsban beállított kurzorsebesség nincs negatív hatással a játékokra. Mindenesetre azt tanácsoljuk, hogy a Windows kurzorsebességét állító csúszkát tartsuk középen, a rámutatás pontosságának javítását pedig kapcsoljuk ki. Akik komolyan veszik a játékot, használják az innen letölthető programot, ez kikapcsolja a gyorsítás maradék részét is. Elsőre fura lesz így az egér mozgása, de játékban, némi gyakorlással így még pontosabbak lehetünk. Emellett célszerű saját „versenyágunk” beállításaiban is elmélyedni.

Tanácsos ezt a beállítást tartani

Nem csak az egérnél, hanem a többi hardverelemnél és a szoftvernél is komoly késleltetés keletkezik, aminek egy része csökkenthető, a többivel viszont meg kell tanulnunk együtt élni. Ebben a témában érdemes elolvasni az Anandtech angol nyelvű cikkét. Legfontosabb gondolatai, hogy igyekezzünk minél jobb grafikus kártyát beszerezni, amivel stabilan magasan tartható az fps érték, keressünk olyan monitort, ami rendelkezik játékos üzemmóddal és nem puffereli a képkockákat, illetve kapcsoljuk ki a v-sync (függőleges szinkronizálás) funkciót a grafikus kártya vezérlőjében és/vagy a játékban.

Akit még mélyebben érdekel az egerek mozgatása és beállítása, annak két régebbi cikket ajánlunk. Az első az Esreality 2006-os mega egértesztje, a másik pedig az overclocker.net fórumának egy értékes bejegyzése. Utóbbi magyar fordítása nemrég jelent meg a legnagyobb hazai Counter-Strike közösség oldalán.

Próba - ergonómia

Tesztelésünket a forma és a kidolgozás, vagyis a külső jegyek elemzésével kezdjük. Ez a terület rengeteg szubjektív szempontot tartalmaz, melyekről korábban az alapozóban írtunk. Fogás kapcsán a nagyfenekű SideWinder X5-nél csak a tenyeres jöhet szóba, de mai többi tesztalanyunk is inkább ilyen típusú kezeléshez illik. Kivéve a Logitech G9x-et, mely ugyan széles, de rövidsége miatt az ujjas/karmos fogásban is kényelmes. Persze a többit is használhatjuk ilyen pózban, de tesztünk második részéből kiderül majd, hogy erre sokkal jobb alternatívák is vannak.

Logitech G9x - ujjas/karmos fogáshoz rövid és lapos egér is jó lehet

Mutató és középső ujjunk rendszerint az egér fő gombain nyugszik, de hova kerül a többi? A Logitech MX518-nak és a hozzá hasonló G500-nak jó széles az eleje, így gyűrűsujjunknak – átlagos, felnőtt tenyérméretnél – marad hely a jobb szélen, a gomb melletti peremen. A Gigabyte-ok hangsúlyos peremén nem igazán találtunk helyet gyűrűsujjunk számára. A legrosszabb helyzet a Ghostnál volt. Egy teljes napnyi használat után is kimondottan kényelmetlennek találtuk ezen a részen. A két SideWinderen és a G9x-en gyűrűsujjunk azonnal az egér jobb széléhez simult. Az ellentétes, hüvelykujjas oldalon mind a hét egeret kényelmesnek éreztük. Legkönnyebben a SideWinder X5 egymás fölé helyezett gombjait értük el ezen a részen, legnehezebben pedig az X3 előre tolt billentyűjét. Szokást igényelt a G500 eléggé komplex hármasa, a Gigabyte Ghostnál pedig kissé felfelé kellett nyújtózkodni. Felül a SideWinderek felbontásállítóját találtuk a legszerencsétlenebbnek. A három, túlzottan hátra helyezett gomb közül gyakran sikerült rosszat megnyomni. Sokkal ügyesebb a G9x vagy a Ghost kapcsolója. A G500 esetében a háromujjas technikával (mutató bal gombon, középső görgőn, gyűrűs jobb gombon) játszóknak útban lehet a két váltó. Fontos megjegyezni, hogy FPS játék közben nem igazán használtuk sem a hüvelykujjas, sem a felső extra billentyűket, de a felbontást sem módosítottuk, ugyanis a legtöbb játékban a precíziós fegyvereknél automatikusan csökken az érzékenység.

Logitech G500 és MX518 - a széles fejen három ujj is kényelmesen elfér

Mind a hét kipróbált egérnél kellően igényesen jártak a fő gombok, tartósságukról viszont csak huzamosabb használat után kaphatunk képet. Görgőben a Logitech G500 volt a nyerő, mindamellett játékhoz távolról sem kell ennyire profi kerék, de aki szórakozás mellett munkára is használja számítógépét, annak hasznos segítője lehet. Majdnem ilyen jó volt a G9x görgője is, bár kisebb, és módváltóját elérhetetlen helyre, az aljára tették. Oldalra dönthető még a mezőnyből a Ghost, de annál nem tetszett nekünk, hogy a racsnis rendszer egyes fokozatai nagyon közel vannak egymáshoz, könnyen túl lehet váltani vele a kívánt fegyveren.

Microsoft SideWinder X3 - tesztünk egyetlen szimmetrikus tagja

Említést érdemel még az egerek súlya. Mezőnyünk ebből a szempontból nagyon együtt volt. A SideWinder X3 bizonyult a legkönnyebbnek 100 gramm körüli tömegével, őt a 110 grammos Gigabyte GM-M6800, majd 115 grammos márkatársa követte. A többiek 120 grammot nyomtak. A G500-nál ez 27, a G9x-nél 28, a Ghostnál 35 grammal növelhető. Vezetékből minden egér jó hosszút, 180-200 cm közöttit kapott. A legkomolyabb a Ghosté, amelynek cipőfűzős a borítása és törésgátlója is van. A G500-nak és G9x-nek is cipőfűzőszerű a farka, de nincs rajta törésgátló. A kisebb Gigabyte vezetéke már hagyományos burkolatú, átlagos vastagságú, végén pedig ott a megtörés ellen védő vastagítás. A két SideWinder átlagosnál valamivel vékonyabb zsinórjára még ilyen védelmi eszköz sem jutott.

Próba – mozgás

Játékos egereink mozgástesztjeihez először is középállásba tettük a Windows XP egérsebességét, és kikapcsoltuk a gyorsulást. Ezután a CLP mousefix alkalmazással kiirtottuk a gyorsulás maradékát is. Végül az egerek USB frissítését a meghajtóból vagy egyéb módszerrel (lásd alapozó rész) 1000 Hz-re vettük. A vizsgálathoz a Counter-Strike Source-ot használtuk, aminek a legnagyobb profi játékos érdekeltsége van világszerte. Itt is megtettük az egér pixelpontos működésére irányuló legfontosabb intézkedéseket (-noforcemparms -noforcemaccel). Annyi „pontatlanság” maradt csak a rendszerben, hogy 33 Tickrate-es szervert indítottunk. Ez a paraméter a szimuláció pontosságát határozza meg, és legfeljebb 100-ra emelhető. Növelése nagyobb processzorteljesítményt és hálózati sávszélességet (mindkét irányban) igényel. Továbbá 1024x768 pixeles felbontást, és minimális grafikai részletességet lőttünk be, hogy a képfrissítési frekvencia stabilan 300 legyen. Természetesen a függőleges szinkront (v-sync) kikapcsoltuk.

Ilyen beállításnál a legtöbb korrektül megcsinált egér átlagos helyzetben tökéletesen teszi a dolgát, irányítja a célkeresztet pixelre pontosan. Akkor lehet gond, ha hirtelen reakcióra, mozgásra van szükség. Optimális esetben az egér továbbra is azt teszi, ami tennie kell: annyit mozdul, amennyit húzzuk. Ha túl gyors a mozgás, akkor egyszerűen nem tudja követni, mondhatni lemarad, ennek megfelelő mértékű pontatlanság jelentkezik. Kisebb lemaradásnál kisebb, nagyobbnál nagyobb. A legrosszabb esetben teljesen elveszti az egér a kontrollt, és kiszámíthatatlan helyre, akár a földre vagy az égre mutathat, ami nem éppen kellemes.

Heves és nagy rántásokra leggyakrabban alacsony érzékenységgel játszóknak van szüksége. Ezért úgy lőttük be az érzékenységet, hogy 90 fokos fordulathoz nagyjából 30 centiméteres egérmozgatásra legyen szükség. A csúcs, 5700 dpi-s Logitecheknél ehhez 0,1 körüli értéket kellett megadni. A legmagasabb mellett több felbontási szinten is próbálkoztunk. A teszteléshez többféle alátétet kipróbáltunk: a sokak által kedvet SteelSeries QcK szövetet, a CM Storm Battle Pad H2 kemény szövetet, a CM Storm Ballte Pad SSK műanyagot, illetve egy Cooler Mastertől származó, de ismeretlen típusjelzésű fémet.

Ahogyan számítottunk rá, a Logitech G9x és a vélhetőleg ugyanolyan érzékelővel ellátott G500 egyformán jól állta a sarat. Brutális rántásokkal – amilyeneket normális játékban soha nem produkálnánk – sikerült azért komoly, 90 fokon akár 30-45 fokos késleltetésre is kényszeríteni. Érdekes, hogy ennek mértéke a felbontás emelésével növekedett. A maximumon egészen nagy volt, 3200 dpi környékén lényegesen csökkent, és 2000 dpi körül szinte teljesen eltűnt még a legvadabb rántásoknál is. Mivel ez a jelenség a többi egérnél is megismétlődött az összes alátétünkön, arra gyanakszunk, hogy padjaink nem voltak elég precízek. Egyes gyártók – például a Nova – kínálnak kimondottan magas dpi-s egerekhez való alátéteket. Hatékonyságukat majd egy későbbi tesztben próbáljuk ki. Talán nem véletlen, hogy a profik sem játszanak olyan sokkal 1000 dpi fölött.

Sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy a nagy öreg, a Logitech MX518 mennyivel gyengébb a legújabb csodaegereknél. Rángatós tesztünkben arra jutottunk, hogy nem sokkal. Igaz, a csúcs 1800 dpi-n még durva rántásokkal ez a modell is zavarba jött, de 1200 dpi környékén már megingathatatlanul viselkedett. Hozta azt a szintet, amit a G500 és G9x 2000 dpi magasságában. Lényeges megfigyelés még, hogy a CM Battle Pad H2-n az MX518-nak érzékelési gondjai voltak. Már átlagos játéktempónknál is egyszerűen megakadt rajta a célkereszt mozgása. Hasonló jelenséget a többi alátéttel nem tapasztaltunk.

Jó nagy meglepetésben volt részünk, amikor kézbe vettük a Microsoft SideWindereit. Sajnos negatívban. A fekete alátéteken már a Windows asztalán rángatva is megakadaásra tudtuk késztetni az X3-at. Játékban ehhez a mutatványhoz azért a normálisnál hevesebb húzásra volt szükség. Rántásoknál viszont nem lassulást, hanem a sokkal kellemetlenebb megtorpanást tapasztaltuk az összes alátéttel. A QcK-val és a kemény szövettel korábban, a műanyaggal és a fémmel később. Ez a jelenség a felbontás csökkentésével sem változott. Annyi pozitívumot azért meg kell jegyeznünk, hogy a megakadásig minden a legnagyobb rendben volt, a Logitechekét közelítő – de nem meghaladó – precizitást tapasztaltunk. Vélhetőleg az X3-nak és az X5-nek közös a lézerszeme, mert rántós tesztjeink alatt közel azonosan viselkedtek. A nagyobb X5 azért valamivel jobbnak tűnt, de talán csak azért, mert széles fara miatt nem tudtuk olyan lendülettel megrántani, mint a könnyebb és kisebb X3-at.

Tesztünk mélypontját a Gigabyte GM-M6800-nál értük el. Hiába vettük magasabbra az USB frekvenciát, állítottuk 1600 vagy 800 dpi-re az érzékenységet, cseréltük alatta az egérpadot, már átlagos játék közben is zavarba hoztuk. Sajnos ez nem kisebb pontatlanságot okozó lassulás, hanem fatális megállás volt. A GM-M8000-nél sem sokat javult a helyzet. Ezt a 4000 dpi-s lézeres, súlyozható, fénylő, saját memóriás drágaságot is a SideWinderek mögé sorolnánk. Alap játék közben nem volt vele túl sok gond – bár lassulást ekkor is tapasztaltunk –, de amint hirtelen kellett reagálni, – szó szerint – máris megállt a tudomány.

Ezután megnéztük, milyen emelési magassággal működnek az egereink. Mindegyik versenyzőnk érzékelt, amikor 10 forintosokra állítottuk, viszont 3 mm magas műanyag alátétekről már egyik sem reagált. Ez nagyjából meg is felel a legtöbb játékos igényeinek. Egyetlen egérnél sem tapasztaltunk vibrálást nyugalmi helyzetben.

Értékelés félidőben

Egyelőre, mezőnyünk felének, vagyis hét egérnek a vizsgálata után arra jutottunk, hogy a Logitech, a Microsoft és a Gigabyte kínálatából az elsőnél érdemes keresgélni, ha komoly játékos egeret szeretnénk. Gondok a SideWinderekkel is csak a szélsőséges esetben voltak, de szerintünk sem formában, sem árban, sem funkcióban nem nyújtanak olyat, amit a konkurencia ne tudna jobban. A 13-14 000 forint környékén megvásárolható X5 esetleg azok számára lehet érdekes, akik méretes hátsó részű egeret keresnek.

Annak ellenére, hogy lényegesen olcsóbb vetélytársainál (csupán 3000 forintba kerül), komoly játékhoz a Gigabyte GM-M6800-at sem ajánljuk. Szerintünk ez az egér ugyan egyesek számára kényelmes lehet, árához képest rengeteg funkcióval látták le, de nem teljesíti egy hard-core játékos követelményeit. Sajnos, ez igaz a sokkal drágább – 13 000 forintos – társára, a Gigabyte GM-M8000 Ghostra is.

Úgy tűnik, sok évnyi fejlesztéssel a Logitech arra jutott, hogy képes a legendás MX518-nál jobb játékos egeret csinálni. De nem sokkal, ráadásul ennek ára van. A G500 a gyakorlatban valamivel jobbnak tűnő érzékelővel és seregnyi olyan extrával, amit a komoly gamerek nem igényelnek, nagyjából 16 000 forintba kerül, így kb. 60%-kal drágább a 10 000 Ft-os MX518-nál. Úgy gondoljuk, hogy ennyivel nem jobb nála. Igen, jó dolog a cipőfűzős vezeték, nem kell bütykölni a magasabb USB frekvenciához, van fedélzeti memória, jobb a felső burkolat és fejlettebb a görgő, de ezek mind csupán apró részletek, a lényeget pedig az MX518 is tudja. Szóval egyelőre a nagy öreg, vagyis a Logitech MX518 kapja a különösen ajánlott címet, de a G500 is határozottan tetszett, attól eltekintve, hogy formája és súlya nekünk szubjektíven nem jön be, ára pedig elég magas.

Brutálisan jó egér, és szintén tetszett címre érdemes a Logitech G9x. Mindent tud, amit a G500, és még egy kicsivel többet. Formája nagyon egyedi, szóval lesz, akinek nem jön be, és olyan is, aki ideálisnak tartja. Abban viszont mindenki egyetért majd, hogy 28 000 forintot kérni egy egérért – legyen az bármilyen jó – túlzás.

Logitech MX518	Logitech G500 Logitech G9x

rudi

A Gigabyte egereket a Bluechip.hu webáruház, a Logitech egereket az Expert Zrt., a Microsoft egereket pedig a Ramiris Europe Kft. bocsátotta rendelkezésünkre.