Revoltec FightMouse Pro és Cyber Snipa Stinger
Kétféle számítógépes játékos létezik: az egyik csoport úgy gondolja, egy jobb egértől jobban fog játszani, a másik csoport szerint nincs komoly jelentősége, milyen eszközzel céloz. Szerintünk az igazság – mint oly sokszor – a két ellenpólus között, valahol félúton található. Egy filléres, gyengén látó, kényelmetlen, nyugtalan alapegérrel nem lehet olyan pontosan dolgozni, mint egy kényelmes és precíz darabba. Ma öt ilyet próbálunk ki.
Pontosabban csak négy és felet. A Revoltec FightMouse Pro és Cyber Snipa Stinger ugyanis – különböző színük ellenére – szinte azonos. Ráadásul ezzel az egérrel már MSI notebookok mellett is találkoztunk és még néhány gyártó repertoárjában szerepel. Hogyan lehet ez? Úgy, hogy sok más számítógépkomponenshez hasonlóan az egerek egy része is OEM gyártóktól származik. Az olyan márkák, mint a Revoltec vagy a Cyber Snipa választanak egy modellt a katalógusból, megadják milyen színű legyen, és már készen is vannak. A FightMouse Pro és Stinger esetében ugyanarra az alapmodellre esett a választás, talán nem is véletlenül.
Formájuk a klasszikus, játékos egeres vonalvezetést kapta, amit még a legendás Logitech MX500 szériánál fejlesztettek ki majdnem egy évtizede. Persze az emberi kéz nem sokat fejlődött azóta, szóval a forma ma is megállja a helyét.
Jobb kézre szabták őket – mint a legtöbb játékos egeret. Hátuk kifelé, a kisujj felé dől, ezzel követi a tenyér boltozatának ívét. Oldalt szűkülnek, így a gyűrűs és kisujjnak nem adnak támaszt. Mindkét oldalukon gumis betétet alakítottak ki, a hüvelykujjas tetejére pedig két programozgató gomb került. További kettőt találunk az oldalra is dőlő görgő fölött.
A Revoltec és Cyber Snipa megoldása felületében és színében különbözik. Előbbi mutatós, szénszálas műanyagot idéző, fényes borítást kapott. Utóbbi matt, csúszásgátló – gamer műanyag – háta és fő gombjai szerintünk sokkal kényelmesebb fogást biztosítanak. Először úgy gondoltuk, hogy a Stinger hátán lévő, enyhén kiemelkedő Cyber Snipa embléma zavaró lesz, de nem az, szinte nem is érintettük. Látványos részlete az egérnek a vörös kábel és a vörös oldalsó betétek. Az egér „farka” mindkét modellnél 180 cm hosszú, tövében korrekt megtörésgátlóval. A Stinger vöröse hagyományos, a FightMous Pro feketéje zsinóros bevonatot kapott.
Egereknél nagyon fontos az is, ami alul van. 3200 dpi felbontású lézeres érzékelőt találtunk mindkét modellnél, amit négy, méretes csúszótalp keretez. Felbontása mellett azt is megtudtuk a gyártók honlapjától, hogy a szenzor 1,15 m/s sebességű mozgás lekövetésére képes, USB-n keresztül 16 bites adatúton, akár 1000 Hz-es frekvencián jelenti pozícióját a számítógépnek. Szóval papíron nagyon rendben van. További technikai részlet a 8 kB fedélzeti memória, amibe makrókat programozhatunk. Az érzékelő mögé egy kör alakú rekeszbe hét darab, egyenként 5 grammos nehezéket telepíthetünk. Ezeket külön dobozkában kapjuk.
Ugyanaz jellemző a FightMouse Pro és Stinger kezelőszoftverére, mint az egerekre: lényegében ugyanaz, csak más köntösben. A Revoltecnél valamivel egyszerűbb, a Cyber Snipanál az egér formatervét követő keretet szabtak a beállítópanelnek. Elrendezése egyszerű, de nagyszerű. Balra találjuk a makrórögzítőt, ami a gombok lenyomása mellett a felengedésüket és a műveletek közt eltelt időt is jegyzi. Kreációnkat jobbra felül egyből az egér gombjaira irányíthatjuk, vagy jobbra alul elmenthetjük. Az elmentett beállítások szintén a gombokhoz rendelhetőek.
Még egy, kevésbé látványos része van a vezérlőnek. Itt a négy felbontási lépést állíthatjuk be 400-tól 3200 dpi-ig akár tengelyenként különböző értékre. Továbbá állíthatjuk a görgő sebességét, illetve az USB lekérdezési frekvenciáját. Alul azt lőhetjük be, hogy a három profilban mely egérgombokra kerülhessen makró.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
