Megjelenítés, bevitel
Lassan már általánossá válik, hogy a 15,6 vagy 16 hüvelykes notebookokba 16:9 oldalarányú, 1366x768 pixel felbontású, LED háttérvilágításos, TN+film technológiás kijelzőpanelt tesznek. Ilyen került az Asus N60Dp-be is, így színei szemből nézve kellemesek, képe kontrasztos, oldalról viszont gyorsan romlani kezd a látvány. Felülről minden kivilágosodik, alulról szemlélve pedig hamar átfordulnak a színek.
Készítettünk az N60Dp-hez színprofilt, hogy a majdani vásárlók a gyárinál közelebb kerülhessenek az optimális árnyalatokhoz. A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro szoftverrel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a szín referenciához való hasonlóságában. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.
Mondhatni a szokásos eredményt kaptuk. Beállítás előtt az átlagos eltérés tíz deltaE körül mozgott, a maximális pedig ennek a duplája volt, de kalibrálással sikerült egy alá nyomni. Leggyengébben a vörös beállítása sikerült, ami több mint három deltaE értékre maradt az optimumtól. Az Asus N60Dp színprofilja innen tölthető le, a maximumtól eggyel alacsonyabb fényerőnél közelíti legjobban az optimumot.
Nemcsak energiatakarékossága, hanem egyenletes fénye miatt is nagyon kedveljük a LED háttérvilágítást. Az Asus N60Dp esetében csak a jobb alsó rész volt több mint öt százalékkal sötétebb a középen mértnél. Sötét környezetben, az alsó perem mentén és a felső sarkokban tapasztaltunk némi bevilágítást. Mértéke a LED-esek szokásosan jó szintjét hozta. Ma már nem számít kiemelkedő értéknek a 200 cd/m² körüli maximális fényerő. Az N60Dp esetében ehhez 0,5 cd/m²-es minimum tartozott, ami egészen jó, 400:1 kontrasztarányt jelent. Kár, hogy a kijelző megkapta az elmaradhatatlan tükrös felületet, mert így világos környezetben korlátozottan használható.
A számunkra nem túl kedves, szigetes billentyűzet mellett egy másik kialakítással is próbálkozik az Asus az aktuális notebookjainál. Ezzel a szintén modern irányzatot követő, nyomófelületek között az átlagosnál kisebb réssel rendelkező megoldással múltkor az Asus F50Sf-en találkozhattunk. Azóta nem lett se jobb, se rosszabb. A klasszikus laptopos billentyűzeteknél egy picivel rövidebb úton jár, de a gombok nyomáspontja jól érezhető, emellett nem túl kemény a járásuk.
Asus N60Dp tesztgépünkön még nemzetközi kiosztású volt a klaviatúra, de a hazai piacra természetesen magyarral érkeznek majd a notebookok. Ennek két gyenge pontja van – a numerikus padon felül. Túlzottan zsúfoltra tervezték a kurzormozgatók környékét, a felső Insert pedig Fn váltóval a Delete-re került.
Nemcsak a fő billentyűzet, hanem a fölötte húzódó kezelőszervek és visszajelzők sora is ismerős lehet az F50Sf-ből – vagy más Asus laptopokból. Ide került a bekapcsoló, a pillanatok alatt elinduló mini operációs rendszer (Express Gate) indítója, a sebességprofilok állítója, a webböngészőt indító és a touchpadot kikapcsoló gomb. Zöld fényt kapott a merevlemez és a két leragadó gomb.
Szokásos Asus stíluselemből jutott a tapipadra is. Kezdetben kattogva járó gombjait egybeszabták és – annak ellenére, hogy környezetébe ez nem passzol – bekrómozták. Az érdes érintőfelületen folytatódik a csuklótámasz mintája. Használat közben úgy éreztük, mintha egy kis panelt illesztettek volna a touchpad foglalatába, ami oldalra finoman lötyög. Talán csak nullszériás tesztpéldányunk egyedi tulajdonságáról van szó.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
