HDTune, IOMeter, IPEAK
A szintetikus benchmarkokkal kapcsolatos véleményünk kifejtése után úgy gondoltuk, hogy egy oldalt azért megérnek ezek a tesztprogramok. A HDTune-ra, az IOMeterre és az IPEAK-re esett a választásunk. A HDTune kifejezetten a HDD-k tesztelésére jó (és nem az SSD-re), mert képes grafikonon ábrázolni az adott merevlemez szekvenciális, azaz folyamatos olvasási és írási tempóját a külső peremtől a belső körig. Mint tudjuk, a HDD-k kívülről befelé lassulnak, ezért ez egy fontos infó lehet. Alapvetően az átlagsebesség itt irreleváns, csak mint a grafikon sorbarendezési elve van értelme ábrázolni. Sokkal fontosabb a maximális és a minimális olvasási/írási tempó. A szekvenciális olvasás/írás kap szerepet nagyobb fájlok másolásánál, illetve esetleg még videószerkesztésnél, éppen ezért rendszerlemez választásánál ez csak egy másodlagos szempont.
Ezen a téren a Samsung F3 és a Hitachi 7K1000.C bizonyult a legjobbnak, de a Seagate 7200.12 sem maradt le komolyabban. A WD Blue és a WD Black meglepően gyengén szerepelt, ami minden bizonnyal a kisebb tányéroknak köszönhető, olyan tempót értek el, mint a WD Green 5400 rpm-en 500 GB-os tányérral. Frissítés (2010.09.22): az egytányéros WD-k tempósabbak lettek elődeiknél, ez leginkább a WD Blue-n látható, amely közel 35%-kal lett gyorsabb, ellenben a WD Black új verziója csak 20%-ot ver elődjére és lemarad az újabbik WD Blue mögött, ami elég fura. Az a sejtésünk, hogy a WD egyes típusainak sebessége még azonos tányérméreten belül is változhat, ugyanis a neten találtunk olyan 00E3A0-val készült HDTune teszteredményt, amelynek olvasási/írási tempója 150 MB/s-ról indul és csak 100 MB/s-ig esik vissza. A három éves Samsung T166 szépen lemaradt, pedig annak idején még ez volt az egyik leggyorsabb.
A véletlenszerű elérési sebesség mérésére az IOMetert használtuk. A programmal létrehoztunk egy 10 GB-os tesztfájlt a merevlemez "legelején" (külső peremén), és rászabadítottunk egy 2 perces, véletlenszerű 4 kB-os olvasásokból, majd írásokból álló löketet először 4, majd 64 konkurens lekéréssel. Hogy pontosan mit is jelent ez? Az operációs rendszert használva alapvetően a kis fájlok olvasási sebessége határozza meg, hogy milyen gyorsnak érezzük majd a rendszert. A Windows/Linux által eltárolt információk és a különböző feltelepített programok fájljai általában jóval kisebbek, mint 1 MB, átlagban mondhatjuk, hogy 4 kB-osak, vagy ha nem is a fájlok, akkor a szükséges információk (regisztrációs bejegyzések, pluginek, dll-ek, scriptek stb.) ekkora csomagokban érkeznek. És ezek mindenfelé "szétszórva" találhatóak meg a fájlrendszerben. Éppen ezért, ha az oprendszer sebességéről van szó, akkor az a mérvadó, hogy a HDD/SSD milyen sebességgel képes beolvasni ezeket a picike kis adatcsomagocskákat, és ennek lemérésére hivatott a véletlenszerű 4 kB-os olvasási/írási teszt. Az, hogy 4 vagy 64 konkurens lekérésről van szó, csak annyit jelent, hogy egyidejűleg mennyi lekérés érkezik a HDD/SSD felé. Elmondható, hogy egy otthoni PC-n az esetek túlnyomó többségében maximum négy, tehát egyszerre négyfelé kell adatot továbbítania a HDD-nek vagy az SSD-nek (leegyszerűsítve vegyük azt, hogy pl. a Windows olvas a lapozófájlból, közben olvas két másik helyről, miközben a böngésző cache-ből is olvasás folyik). A 64 egyidejű lekérés már egy kirívó eset egy asztali számítógép esetében, általában azért szokták lemérni, hogy lássák, mire képes az adott HDD/SSD akkor, ha pl. adatbázist tárolnak rajta (ott könnyen elképzelhető, hogy 64 felhasználó egyszerre szeretne megszerezni valamilyen adatot).
Röviden és tömören: ha rendszerlemezt szeretnénk vásárolni, akkor azt figyeljük, hogy ebben a tesztben (elsősorban olvasásban) mit teljesít a kiszemelt.
Az első három helyet a WD Black, a WD Blue és a Seagate 7200.12 szerezte meg. Mondhatjuk, hogy ezek olvasásban eléggé elverték a mezőny többi tagját; a Hitachi 7K1000.C is lemaradt, de a Samsung F3 már a mezőny túlsó végén van, pedig rengetegen erre a típusra esküsznek – ez az eredmény nem túl jó előjel. A WD különböző Caviárjai jól mutatják a cég üzletpolitikáját, az egyes szegmensekbe szánt modellek nagyon jól beilleszkednek a nekik szánt pozícióba: a WD Black a legerősebb, őt a Blue követi, majd a Green, de ez utóbbinál már nem is olyan lényeges a 4 kB-os sebesség, hiszen a WD Greent alapvetően nem rendszerlemeznek szánja a gyártó. Frissítés (2010.09.22): a Caviároknak nem tett jót a frissítés, ugyanis az egytányéros változatok random 4K sebességben lassabbak mint a kéttányéros elődök. Ez egyébiránt változatlan elektronika mellett nem túl meglepő, hiszen a tányérméret növelése elsősorban a szekvenciális tempót gyorsítja, a fejek pozicionálása ugyanakkor nehezedik, hiszen kisebb területen kell megkeresni több adatot. Érdekesség még a Seagate Barracuda LP igen jó szereplése 5900 rpm-es mivolta ellenére; a Seagate jól eltalálta a két Barracudát, legalábbis ezt mutatják az IOMeter eredményei.
A WD Black és a WD Blue 334 GB/tányéros változatának 4 kB-os tesztben elért kiemelkedő eredménye szép reményekkel kecsegtet, csak az a baj, hogy ez a két HDD a szekvenciális tesztben elég gyengén muzsikált. Az 500 GB-tányéros verziók random 4K eredménye lassabb lett, viszont a szekvenciális sebesség javult. Rendszerlemezként a 4 kB-os tempó a lényeges, de mint semmi más, úgy ez a téma sem csak fekete és fehér, a programok betöltése sem csak kis fájlokra korlátozódik, ezért jó az, ha a szekvenciális tempó is minél magasabb. A Samsung F3-ra ugyanez igaz ellenkező előjellel: ez szekvenciális olvasásban/írásban nagyon gyors, viszont a 4 kB-os tesztben teljesen leszerepelt. A legkiegyensúlyozottabbnak a Seagate Barracuda 7200.12 tűnik, ez minimális lemaradással harmadik lett a szekvenciális tesztben, és második a 4 kB-os random tesztben, márpedig ezzel az egyveleggel jó esélye van arra, hogy rendszerlemezként szuperül funkcionáljon.
A 4 kB-os véletlenszerű elérési teszt grafikonjairól szándékosan hagytuk le az Indilinx-vezérlős SSD-t, az ugyanis teljesen eltorzította volna azt, olvasásban ~15 600-16 000, írásban pedig ~1800 műveletre képes másodpercenként (IOps), tehát a merevlemezekkel nem igazán említhető egy lapon (és éppen ezért gondoljuk úgy, hogy rendszerlemeznek sokkal jobb SSD-t venni, csak ezt kevesen engedhetik meg maguknak).
Aki olvasta korábbi HDD-s tesztjeinket, az valószínűleg emlékszik még az IPEAK-re. Ez egy Intel által még 2000 előtt fejlesztett program, amivel rögzíthetjük egy adott számítógépben található merevlemez(ek) által elvégzett műveleteket. Ahhoz hasonlítható, mintha kamerával felvennénk, miközben dolgozunk a gépen, csak ez a program nem a monitor képernyőjén történő eseményeket jegyzi fel, hanem azt, amit a háttértár művel, méghozzá szektorról szektorra, így azt később visszajátszva letesztelhetjük, hogy egy másik háttértár milyen gyors ebben az adott, előzőleg elmentett szituációban. Ezzel lényegében egy komplett géphasználatot rögzíthetünk és tesztelhetünk. A program legnagyobb baja az, hogy már régi, ezért csak a Windows XP-vel kompatibilis. A fórumozók véleményei alapján összehoztunk egy olyan - úgymond - teszt-scriptet (kamerafájlt), amivel rögzítettük egy átlagos felhasználó mindennapi tevékenységét Windows XP alatt 2 GB memória társaságában. A következő programokat használtuk ezalatt: Total Commander, Firefox, Thunderbird, MSN, Skype, WinAMP, WMP, Word, Excel, uTorrent, Photoshop, a háttérben pedig ESET Smart Security. Dolgozgattunk a gépen, megnyitottunk, elmentettünk ezt-azt, levelet írtunk, olvastunk, kerestünk, chateltünk, táblázatot szerkesztettünk stb., és mindezen tevékenység merevlemezre gyakorolt hatását rögzítette a program. Ezt visszajátszva eredményül kapjuk, hogy másodpercenként hány műveletre képes az adott merevlemez, és minél magasabb ez a szám, annál jobb. Lényegében arra jó ez a teszt, hogy egyfajta támpontot adjon arra vonatkozóan, hogy a winchesterek "érzésre" milyenek egymáshoz viszonyítva Windows XP alatt. Ez elvileg jó lenne SSD-k és HDD-k összevetésére is, de úgy vettük észre, hogy a szekvenciális írás valamilyen okból kifolyólag túlságosan is nagy súllyal bír (vagy csak a sok kis random írást egyszerre egy nagy csomagban írja ki a háttértárra), ezért erre a célra végülis nem tűnik megfelelőnek.
Mit is látunk? A Seagate 7200.12 a korábban mért kiegyensúlyozott eredményeivel azonnal az élre ugrott, őt viszont a Samsung F3, illetve a két EcoGreen követi ellentmondva annak, amit korábban hangoztattunk, miszerint a 4 kB-os random sebesség a fontos, ha rendszerlemezről van szó. Ebből már sejthető, hogy ez a teszt nem tudja korrektül visszaadni azt, amit mi ki szerettünk volna vele mérni (a rendszerlemez szerepét).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
