WD VelociRaptor: második tenyészet

A közelmúltban megjelent, az SSD-k "lélektanával" behatóan foglalkozó cikkünk rengeteg ember érdeklődését keltette fel. Sokan még csak most ismerkednek a technológiával, míg mások – akik már használják – elismerően nyilatkoznak, egy új világ nyílt meg előttük. Napjaink számítógépeinek leglassabb alkatrésze a merevlemez, ebből következően az adatok elérési idejének egy nagyságrendnyi csökkentése még egy lassú konfigurációból is képes elfogadható sebességűt varázsolni. Ennek azonban ára van, szó szerint, ugyanis az SSD-ket nem olcsón mérik. El kell fogadni, hogy ez az egyre terjedő, de valójában még mindig úri hóbortnak számító fejlesztés sokak számára kívül esik az anyagilag megengedhető tartományon, ennélfogva szükség van (legalábbis bizonyosan lenne kereslet) egy olcsóbb alternatívára. Meglátásunk szerint ezt a szerepet a Western Digital nemrég megjelent ötödik generációs Raptora (újabban VelociRaptor) több-kevesebb sikerrel akár még be is töltheti.

Két VelociRaptor generáció

A WD VelociRaptora a hardverek világában valamilyen szinten jártas emberek számára biztosan ismerős. Legfőbb ismertetőjegye a percenkénti 10 000-es fordulatszám, elsődlegesen ez emeli ki az 5400 és 7200 rpm-es asztali merevlemezek sokaságából. A publikus és hivatalos leírás szerint munkaállomásokba és belépőszintű szerverekbe ajánlják, de természetes, hogy az is "megkóstolná", aki csak egyszerűen egy gyorsabb merevlemezre vágyik. Három Raptor-generáció után az első VelociRaptort 150 és 300 GB-os méretben dobták piacra, és elég feltűnő jelenség volt, mert fizikai méreteit lecsökkentették, hogy a fejpozicionálási idő gyorsuljon (azaz csökkenjen). Első ránézésre olybá fest, mint egy szimpla 2,5 colos meghajtó, de azoknál picit magasabb, így egy notebookba nem illeszthető bele (csak kalapáccsal). Létezik egy úgynevezett IcePak kiegészítővel árult változata is (lásd a képeket) ami arra szolgál, hogy a szabványos 3,5 colos HDD-helyekre is be lehessen szerelni.

Az első VelociRaptor kódneve VR150M volt, a most megjelent típusé már VR200M. A különbség a merevlemezben található tányérok méretére utal, azaz ezt 150-ről 200 GB-ra növelte a WD. Általánosságban elmondható, hogy minél nagyobb a tányérok sűrűsége, annál több adat válik elérhetővé egy adott területen, ergo gyorsulhat a meghajtó, legalábbis ami a szekvenciális adatelérést (tehát az egymás mellett található adatok olvasását és írását) illeti. Ez ugyanakkor egy problémát is felvet, miszerint pontosabban kell pozicionálni a fejeket, ami a véletlenszerű elérési sebesség csökkenésével is járhat, már amennyiben a merevlemez gyártója erre nem talál megoldást. A WD egy sor újítást vezetett be, amivel sikerült elérnie, hogy az új VelociRaptor gyorsabb legyen elődjénél.

A VR150M köré épülő VelociRaptor: WD1500HLFS (150 GB)

A VR200M sűrűbb adatlemezeinek véletlenszerű adatbekérési sebessége nem hogy csökkent, de még nőtt is. Ezt a WD a fejpozicionálás továbbfejlesztésével érte el: a VelociRaptorban kétféle szerkezet (actuator) található, az egyik a konvencionális elektromágneses megoldást használja, a második viszont piezoelektromos elven működik és még tovább pontosítja a fej pozícióját. A WD VR emellett két vezérlőt rejt, ami elvben több adat feldolgozását teszi lehetővé, de hogy ez pontosan mit jelent, arról nem találtunk semmilyen információt a neten. Ezeket a technológiákat nem a VelociRaptorhoz fejlesztették, hiszen már az előző generációs RAID Editionben (RE3) is támogatottak voltak. Ilyen még a "NoTouch ramp load technology" is, aminek hála az író-olvasó fejek sosem érintkeznek a lemeztányérokkal, ehelyett egy oldalsó műanyag elemen parkolnak, ami segít megelőzni a letapadásból, kopásból vagy a szállítás közbeni rázkódásból eredő problémákat.

A VR200M köré épül VelociRaptor: WD6000HLHX (600 GB)

Lássuk a konkrét számadatokat. Az új VelociRaptor méretét tekintve ott folytatja pályafutását, ahol az előző abbahagyta. A VR150M 150 és 300 GB-os méretekben került a piacra, a VR200M köré viszont 450 és 600 GB-os verziókat építenek. Az új VelociRaptor már 16 helyett 32 MB-ra növelt gyorsítótárral gazdálkodhat, ami a WD egyes Caviárjai után nem tűnik soknak, hiszen nem egy típusban már 64 MB található. Érdekesség, hogy az új tízezres dinó már SATA 6 Gbps kompatibilis, bár ez inkább vevőcsalogató reklámfogás, mintsem komoly érv a VR mellett hiszen a merevlemezek még a SATA 3 Gbps-os korlátait sem képesek kihasználni. Az olvasási és írási fejpozicionálási idők 11-14%-kal csökkentek. Ez nem tűnik soknak, de mindenképpen dicséretre méltó, hiszen mégiscsak egy mechanikus szerkezetről van szó, és bizony ezek a fejek olyan gyorsan mozognak, hogy azt elképzelni sem tudjuk. A sávváltási idő mindemellett 43%-kal csökkent, és ez már tekintélyesnek mondható. A megnövelt tányérméretnek köszönhetően 126-ról 145 MB/s-ra nőtt a maximális szekvenciális sebesség, ami nem mondható kiemelkedő, hiszen létezik ezt megközelítő értékeket produkáló 7200-as merevlemez is, nem is kell messzire menni, a Samsung F3-asa például alig lassabb ennél (hozzátéve, hogy 500 GB-os tányérokkal).

A fentiek együttes eredménye, hogy az új VelociRaptor hivatalosan és átlagosan 15%-kal gyorsabb elődjénél. Az igazat megvallva ez a 15%-os elvi gyorsulás nem tűnik túl acélosnak, de ne felejtsük el, hogy itt egy háttértárról van szó, aminél tényleg sokat számít minden kis plusz (hiszen gyakran ez fogja vissza a PC-t), ellenben egy CPU-val vagy VGA-val, aminek a 15%-os tuningja gyakran észrevehetetlen (40 vagy 46 fps). Ráadásul az első VelociRaptorhoz képest gyorsult, és ugye "ő" sem a lassúságáról volt híres (a maga idejében). A gyártó 5 év garanciát vállal az 1,4 millió órás MTBF értékkel rendelkező termékére.

Egyes az interneten terjengő pletykák szerint az új VelociRaptor valójában kétféle tányérmérettel kerül forgalomba, a 450 GB-osban a régi 150 GB-osból találunk hármat, és csak a 600 GB-os tartalmaz 200 GB-osakat. Mások szerint valójában 300 GB-os tányérok köré épül mindkettő (a 450 és a 600 GB-os is), ami logikusnak tűnik mert ez azt jelentené hogy a 450 GB-osban is csak két tányér van, és az egyiknek csak az egyik oldalát használja a HDD. Mindkét pletyka téves. A VR200M 200 GB-os tányérok köré épül, még a 450 GB-os változat is, ebben a harmadik tányér nagy része kihasználatlan, vagyis "letiltott terület", hasonlóan egyes CPU-khoz és GPU-khoz.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!