Nem mindig (leginkább ritkán) találja meg az a bizonyos zsák a foltot (aki nem hiszi, nyissa ki a szemét, és használja), a mondás maga különben is inkább negatív töltetű szokott lenni, de az most mindegy.
Ami meg az irányítást illeti, olyan még sose volt, hogy egy páron belül a felek egyenrangúak legyenek, esetleg kialakul valamilyen egyensúlyi állapot, ami többé-kevésbé megfelel mindkettőjüknek. (Love is never equal, bezony.
) Érdemes megfigyelni, amikor két visszahúzódó ember kerül össze, érezni lehet rajtuk (főleg eleinte), hogy egymás között is megtartják a két lépés távolságot (nem fizikailag értendő
), de jól megvannak. Később persze előállhat az, hogy vagy mindketten vagy legalább az egyikük "kinyílik". Két "nagy egyéniség" között meg a feszültséget, túlnyomást érezheti, akinek nincs jobb dolga
. Kicsit olyan ez, mintha minden kapcsolatnak lenne egy előre meghatározott "tere", amiben két embernek el kell férnie. Két "irányító" alig fér bele, néha kicsit szoros a kötelék, de unatkozni tuti nem fognak. A másik véglet meg békésebb, kényelmesebb, bár lehet, hogy kevésbé érdekes. A kombinációk tárháza meg ugye, konvergál a végtelenhez, főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy a felek egymát is befolyásolják, a szerelem áldásos vagy áldatlan (nem kívánt törlendő) személyiségre gyakorolt hatásairól nem is beszélve.
Utálatos egy játék ez, hogy a macska rúgja meg. Vagy keveset aludtam, és azt is rosszul. Wrf.
[ Szerkesztve ]
"Now all the stars have gone / faded into cracks of dawn"