Monitor, billentyűzet
Az X300 13,3 hüvelykes, 16:10-es képarányú WXGA+ kijelzőt kapott, 1440x900-as felbontással. Ez 127,7 dpi-t és 0,199 mm-es pixelméretet jelent, ami körülbelül egy 12,1 colos, 1280x800-as felbontású kijelzőnek felel meg. Nagy felbontása mellett másik érdekessége, hogy LED-es háttérvilágítása van, ami egyenletesebb, és kevesebbet fogyaszt, mint a szokásos fénycsöves megoldások, ráadásul kompaktabb is. A panel felülete matt, semmiféle tükrös-trükkös fényes bevonat nem került rá. Fényereje 16 lépésben állítható, amiből a legutolsó szinte teljesen sötét. Akkumulátorról hajtva nem tudtuk maximumra kapcsolni. Megvizsgáltuk a panel színhűségét, betekintési szögeit, utánhúzását, és megmértük a maximális fényerőt is.
A kalibrációt a GretagMacbeth Eye-One Display 2 kalibrátorral (koloriméterrel) és a LaCie Blue Eye Pro, illetve az Eye-One Match szoftverekkel végeztük. A programok azt mérik, hogy a képernyőn bemért színek mennyire térnek el a referenciától. Ezt az eltérést a deltaE értékkel határozhatjuk meg. A kisebb deltaE érték kisebb különbséget jelent a referenciához képest. A szabály általánosan az, hogy ha a deltaE nagyobb háromnál, akkor a megjelenített szín erősen eltér az elvárttól, tehát szemmel láthatóan különbözik tőle. Az ennél kisebb különbséget már nem látjuk. DeltaE<1 esetén a színhűség szinte tökéletes.
Kalibráció előtt, illetve Blue Eye Próval kalibrálva
A kalibráció előtt mért, referenciához viszonyított eltérések jóval kisebbek voltak az előzőleg tesztelt notebookok első mérési eredményeinél, de a 3-as határértéket így is többszörösen meghaladták. A Blue Eye a kezdeti maximum 13,2-es deltaE-t 2,7-re csökkentette, az átlag 1 lett, ez nagyon jó eredmény. Az élénk színek mellett a pasztelleket és a szürkeárnyalatokat is sikerült jól beállítania. Az optimális 120 cd/m2-t a fényerőből hármat-négyet levéve kaphatjuk. A Blue Eye színprofil innen tölthető le.
A LED háttérvilágítású panelnél 287 cd/m2 maximális fényerőt és 261:1 kontrasztarányt mértünk ki. A megvilágítás alulról és felülről érkezik, így homogénebbnek tűnt a fényerő eloszlása a csak alulról világított panelekénél.
A laptop kijelzője valószínűleg TN+film paneles. A betekintési szögeken a LED-es megvilágítás sem segít sokat. A színek alulról nézve besötétedtek, átfordultak, felülről kivilágosodott a kép, oldalról nagyjából megmaradtak a színek.
A válaszidőt a PixPerAn programmal vizsgáltuk úgy, hogy a száguldó kisautót 1/15-ös záridővel fényképeztük le. Az utánhúzás körülbelül a 16 ms-os asztali monitorokénak felel meg. Nem igazán zavaró, filmnézés vagy játék közben szinte észrevehetetlen.
Lenovo ThinkPad X300 és egy 16 ms-os MVA (AOC LM2028)
A nálunk járt kis ThinkPadre teljes magyar billentyűzet került, ami szokásos ThinkPad-es kiosztású és hétsoros. Az egyetlen keskenyítésen átesett billentyű a Windows gomb, de a többi teljesen rendben a helyén volt. Az Enter még IBM-es szokás szerint kék, a CapsLockon pedig egy, az állapotát jelző LED csücsül. A kurzormozgatók az Fn-t használva médialejátszás-irányítókká válnak. A fel nyíl két oldalára az egyesek szerint teljesen felesleges és zavaró Előző/Következő oldal gombok kerültek. Való igaz, hogy néha sikerülhet a nyíl billentyűk mellé nyúlni, és ekkor eltűnhetnek hosszú percek gépelései. Az F1–12 billentyűk négyes csoportokra lettek osztva, nagy részük kapott másodlagos, Fn-nel előhívható funkciókat. A gombok tapintása nagyon jó volt, nyomáspontjuk átlagos. A klaviatúra környékére és a csuklótámaszra is festettek pár piktogramot, melyek az oldalsó csatlakozókat jelzik.
Szerencsére az X300 billentyűzete is hozta a megszokott nagyszerű színvonalat. A gombok tapintása nagyon jó, pontosan olyan hosszú úton járnak, és olyan az érzékenységük, ahogyan az a nagykönyvben meg van írva. Különösen jó az asztali billentyűzeteknél megszokott Insert/Delete, Home/End, PageUp/PageDown hatos elhelyezése. Valami okból egyetlen konkurens sem utánozza ezt, pedig jó lenne, ha megtennék.
A felső rész keretes szélének köszönhetően lecsukva biztonságba kerül a monitor, nem érheti por vagy egyéb szennyeződés. Mint említettük, a billentyűzet folyadékálló, ezért nem kell (nagyon) megijedni, ha például a reggeli kávé rajta köt ki, a kis csatornák elvezetik azt alulra. Persze a ragadós maradékokat érdemes tiszta vízzel kiöblíteni.
A billentyűzet felett a hangerőszabályzó és némító, valamint a használatakor fénylő ThinkVantage gombok sorakoznak, melyeket nyolc világító piktogram követ. A vezeték nélküli kapcsolatok (WLAN, WPAN, WWAN) helyzetét, a NumLockot, a merevlemez-használatot, az áramforrást (táp és akku) és a készenléti állapotot jelzik. Az utolsó három ikonja a fedélen is megtalálható. Maga a bekapcsológomb is világít.
A pöcökegér hagyományosan piros színű, háromféle sapkát kapunk hozzá (kucsmaszerű oldschool ThinkPad-est, homorút és domborút). Bal és jobb gombja közé a középső egérgombnak megfelelő, általában görgetéshez használható billentyű ékelődött. Alá bezsúfoltak egy lapos tapipadot, amelyen gördítősávok is helyet kaptak. A touchpadet kicsit feleslegesnek érezzük. Nagyon közel van a gép elejéhez, ölbe véve a notebookot már körülményes használni az egyébként nagyon jó, gumírozott gombjait. Írás közben ajánlatos letiltani (ehhez szerencsére kapunk egy Fn+F8-as gyorsgombot is), mert tenyerünkkel folyton belekattinthatunk irományunkba. A TrackPoint és a touchpad – közös nevükön UltraNav – mellett lapul az ujjlenyomat-leolvasó.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
