Philips 65PFL9708S

Mint az talán köztudott, a hongkongi TP Vision megvásárolta a holland Philipstől a televíziós üzletágat. Az összes technológiát, szabadalmat és a névhasználati jogot is átvették, aminek köszönhetően megvolt rá az esély, hogy zökkenőmentes lesz az átmenet, és a két cég mindent meg is tett annak érdekében, hogy ebből az egészből a külvilág, a fogyasztók ne érzékeljenek túl sok mindent.

A fejlesztés és a gyártás ennek megfelelően nem is állt le, azonban a dolgok sosem mennek teljesen simán. Mivel a 2014 elején véglegesen lezárult felvásárlás a hazai képviselet működésére is hatással volt, így az elmúlt egy évben nemigen volt lehetőségünk kipróbálni új Philips tévéket. A közelmúltban viszont fordult a szél, és kölcsönkaptuk egy rövid időre a vállalat egyik büszkeségét, az UItra High Definition tartalmak megjelenítését támogató, 3D-kompatibilis, különleges távirányítóval és háromoldalas Ambilighttal támogatott, LED háttérvilágítású LCD televíziót.

Elegáns külső

A Philipstől nem idegenek a figyelemfelkeltő, urambocsá! csiricsáré dizájnelemek, de ennél a televíziónál a tervezők és a döntéshozók a visszafogott formavilág mellett tették le voksukat. Ez egyáltalán nem baj, sőt. A matt sötétszürke, szálcsiszolt, másfél centiméteres káván a szennyeződés, por nem látszik meg. A keret mentes mindenféle díszítőelemtől, egyedül a frontfelület alsó részére építettek egy eltérő színű íves elemet, ahova a kontroll-lámpát helyezték el. A régebbi Philips tévékről ismerős lehet már ez a megoldás, viszont azoktól eltérően itt már nem építették ide az érintésérzékeny vezérlőpanelt, amely ugyan jól mutat, viszont nem használható olyan kényelmesen, mint a hagyományos gombok. Ezt figyelembe véve visszahozták az "ósdi megoldást", de mivel a képbe nem illik, ezért a gombok a hátlapon kaptak helyet.

A különleges talpak mostanában egyre inkább tért hódítanak, és ez alól sajnos e cég sem vonta ki magát. Az itt alkalmazott, vékony drótot idéző, csillogó feketére fényezett állvány egyáltalán nem passzol a tévéhez, jobb lett volna, ha valami hagyományos megoldás mellett döntenek inkább.

A tévé vastagsága 4,5 centiméter, amely a slim versenyben nem rúghat nagyon labdába, de ennek igazából semmi jelentősége nincs. Annak viszont már inkább, hogy súlya talppal együtt közel 40 kilogramm, azaz egy kevésbé strapabíró polcot, szekrényt, asztalkát simán kifektethet. Az 5 darab HDMI 1.4 mellett került a hátlapra három USB 2.0 port, illetve egy-egy komponens, SCART, Ethernet, analóg és digitális audiocsatlakozó, valamint egy fejhallgató-kimenet, és a fizetős digitális adások dekódolásához szükséges kártyák fogadására képes CI+ slot sem hiányzik róla.

Kezelés

A Philips tévéket évek óta a legkeményebb kritikák a kezelés és elsősorban a grafikus kezelőfelület miatt érik; éppen emiatt teljesen meglepő, hogy egy-két apróbb ráncfelvarrástól eltekintve továbbra sem változtattak szinte semmit ezeken. Itt van egy abszolút csúcskategóriásnak szánt modell, UHD panellel, okostévé-szolgáltasokkal, 3D-megjelenítéssel, bónuszként járó kamerával, Ambilighttal, beépített Wi-Fivel, és erre nyakon öntik az egészet ezzel az elavult, csúnya, nehezen kezelhető rendszerrel.

A menürendszer felépítése néha nélkülözi a logikát, előfordul, hogy az elméletben összetartozó funkciók egymástól jó távol kaptak helyet, sokszor nem is igazán tudni, hogy ezeket merre kéne keresni, és a rövid magyarázó szövegek is hiányoznak. Ráadásul olykor még az elnevezésekkel is akad némi probléma, hiszen például az egyik HDMI csatolót következetesen Philips BD Player portnak nevezi a termék, holott egyforma az összes HDMI csatlakozó, bármelyikre bármi csatlakoztatható.

Ez egy műszaki dolgokban jártas személyt talán nem zavar, de például a modern eszközöktől ódzkodó, hétköznapi felhasználó már nem biztos, hogy merné használni, mondván oda van írva, hogy az a Blu-ray eszközé, akkor oda már nem mehet más (igza, van még 4 másik HDMI csatlakozó). Előcsalható egyébként egy úgynevezett gyorsmenü is, ahonnan a legfontosabb kép- és hangbeállítások érhetőek el, ám ehhez háromszor kell megnyomni a távirányító különböző gombjait, ami egy cseppet körülményes megoldás egy "gyors" menü eléréséhez.

Vezérlőeszközök

A konkurens márkák felsőkategóriás televízióinak jó részétől eltérően ennek  dobozából hiányzik a másodlagos, különféle extra funkciókat kínáló távvezérlő. Viszont a hagyományos távirányítón csavartak egyet: hátuljára építettek egy teljes értékű QWERTY billentyűzetet. Ráadásul kapott néhány G-szenzort is, aminek köszönhetően úgy működik, mint az LG Magic Remote távvezérlője, azaz képes kiváltani az egeret. Így a távirányító igazi joker, hiszen a különféle internetes alkalmazások használatát és a böngészést is jelentősen megkönnyíti.

A kifejezetten súlyos távirányító szálcsiszolt sötétszürke fényezést kapott, ami ellenáll a szennyeződéseknek. A korábbi évek gyakorlatától eltérően végre nem hagyták le róla a funkciógombokat, így az összes fontos szolgáltatás és beállítás elérhető innen közvetlenül. Fogása kényelmes, ám a háttérvilágítással kár volt spórolni, egy ilyen árkategóriájú termék esetében ez talán beleférhetett volna a büdzsébe. A tévé képes együttműködni az USB porton keresztül csatlakoztatott egérrel és klaviatúrával, valamint egy ingyenesen letölthető alkalmazásnak köszönhetően vezérelhető iOS- vagy Android-alapú mobil eszközről is.

Képminőség

Amennyiben sikerül jó minőségű forrásból származó, nagyfelbontású tartalmat eljuttatni a készülékre, akkor normális beállítások esetén alig-alig találkozni képhibával. Ugyan előfordul, hogy olykor egy pillanatra megdöccen a kép gyors mozgások esetén, de ezen viszonylag egyszerűen lehet segíteni a hangzatos nevű Perfect natural motion névre hallgató interpolációs technológiával. Azért érdemes vele óvatosan bánni, hiszen akár természetellenes végeredménnyel is járhat a használata, ilyenkor a legrosszabb, legművibb szappanoperákat idézi a képvilág. Néha jelentkezett enyhe zajosodás is, amelyen a Zavarelnyomás és MPEG zavar elnyomása funkciókkal lehet javítani.

Egyes SD anyagok esetén azonban korántsem ennyire rózsás az összkép. Jó pár tévéadásnál, filmnél tapasztaltunk rémes pixelesedést, zajosodást, amelyen a már korábban említett képjavító eljárások sem tudtak nagyon segíteni. Az alacsonyabb felbontású anyagok felskálázására szolgáló Ultra resolution használata némiképp javíthat a végeredményen, de csodát várni felesleges tőle. Ráadásul az egyes objektumok körül olykor enyhe remegés tűnt fel, ami egy idő után kifejezetten zavaróvá vált. A képmódosító funkciók közül a Dinamikus kontraszt természetesen itt is megtalálható, és mivel használata a világos és sötét tartalmak gyors váltakozása esetén enyhe villódzással járhat, ezért jobb kikapcsolni.

A Clear LCD nagyobb feketeszint és magasabb kontrasztarány elérését teszi lehetővé elméletben, viszont a gyakorlatban bekapcsolt állapota semmi változást nem produkált. A Dinamikus háttérvilágítás aktiválása után az elektronika a megjelenő képtartalomtól függően módosít a háttérvilágítás erején, aminek köszönhetően csökkenthető a fogyasztás. Ez szép és jó, de aki már beruház egy 65 colos, Ambilight UHD tévére, azt valószínűleg hidegen hagyja majd ez a szempont. A Színjavítás funkcióval a tónusok intenzitása erősíthető, illetve a fényes színek részletei gazdagíthatóak, bár erre nincs sok szükség, hiszen az árnyalatok megjelenítésére egy rossz szót nem lehet szólni. Az ideálist közelítő beállítások mellett 0,1 cd/m² feketeszintet mértünk, ami azt jelenti, hogy a valós kontrasztarány ilyenkor pont 1200:1.

A színek szépek, természetesek, ahol arra van szükség, ott visszafogottak, amikor viszont kell, akkor élénkek. Az egyes LCD televízióknál olykor még mindig felbukkanó utánhúzással itt egyáltalán nem találkoztunk, így még a képernyőn átsüvítő teniszlabdák, biliárdgolyók sem cipeltek maguk után idegesítő uszályt. A betekintési szög horizontálisan és vertikálisan is megfelelő, a színek így oldalról vagy felülről nézve sem kezdenek fakulni, torzulni.

Felhősödés az általános mindennapi használat során nem tűnt fel, de a tesztképek alapján azért látszik, hogy a háttérvilágítás nem teljesen homogén. A sarkoknál a háttérvilágítás teljesen fekete kép esetén – például csatornaváltás során – enyhén átszűrődik, ami a filmnézést vagy a tévézést nem zavarja, de ettől még tény, hogy az IPS glowt nem sikerült száműzni innen sem. Érdekes, hogy a 16:9 képarány mellett a 4:3 nem választható ki, hisz a két nagyított profil mellett csak az eredeti forrás által meghatározott opció, valamint az automata kitöltés létezik.

Előzetes és ideális beállítások

A Philips mérnökei nem spóroltak az előzetesen programozott képprofilokkal, hiszen összesen hat közül választhatja ki a felhasználó a számára legszimpatikusabbat. Ezek között szokás szerint megvan az óriási fényerő és az élénken világító jeges színek miatt otthoni körülmények között gyakorlatilag használhatatlan Élénk, amely viszont üzletben, szórakozóhelyen, elegáns klubban pont a külső körülmények miatt beválhat.

Nem hiányoznak azok a profilok sem, amelyekkel a hideg színvilágot kedvelőket célozták meg, nekik való a Természetes, a Fénykép és a Szabványos mód, míg a Film a meleg tónusok rajongóinál arathat sikert. Meg kell még említeni az Energiatakarékos beállítást, amelynek kiválasztása után bekapcsol a külső fényerő mérésére szolgáló szenzor, az ezen keresztül érkező adatokat az elektronika kiértékeli, és ennek alapján automatikusan módosítja a fényerőt. Ezen kívül arra is nyílik lehetőség, hogy bárki elmentse a saját elképzelései szerint beállított képet, illetve két helyet (ISF nappal, ISF éjszaka) fenntartottak annak is, ha valaki egy kalibrációval foglalkozó szakemberrel az ISF szabványoknak megfelelően állíttatná be a képet.

Egy kalibrátorral, illetve a LaCie Blue Eye Pro névre hallgató alkalmazás segítségével vettük szemügyre tüzetesebben az előzetes beállításokat. Sorrendben ezek a következők: Élénk, Energiatakarékos, Fénykép, Film, Szabványos, Természetes. A kép jobb oldalán látható, hogy a bemért 18 szín milyen mértékben tér el a referenciától. Ennek meghatározására használatos a delta E, ami egy olyan numerikus érték, amely két különböző szín távolságát határozza meg egy színrendszeren belül. Minél kisebb a delta E értéke egy adott színnél, annál közelebb áll a referenciához, vagyis annál jobb.

Itt pedig következzenek a kalibrátor segítségével megtalált ideális képbeállítások:

Képvarázsló

Aki nem kíván vacakolni egyenként az egyes paraméterekkel, menüpontokkal, de valamelyest azért a saját elvárásaihoz igazítaná a képvilágot, az a Gyors Képbeállítás funkció segítségével megteheti ezt. Itt az élesség, a fényerő, a kontraszt és a színtelítettség módosítható néhány lépésben, amelyek során a felhasználónak csak annyi a dolga, hogy kiválassza két lehetőség közül azt, amely az ízléséhez jobban passzol.

Az UHD élmény és a DTV

Digitális tévézés

Az integrált DVB-T tunernek köszönhetően a földfelszíni digitális adások vételéhez nincs szükség set-top boxra. A csatornakeresés alatt simán be lehet dobni egy kávét, hiszen körülbelül 8 percig tart ez a folyamat, ami manapság már egész hosszú időnek számít. Viszont cserébe egyszerű procedúráról van szó, még az sem tud elrontani semmit, aki egyébként tart az elektronikai eszközök önálló beállításától.

A jelfeldolgozásra nem lehet panasz, a rendszer még egy kisteljesítményű, egy cseppet már betegeskedő szobaantennával is gond nélkül képes volt együttműködni. Az adás nem "ment el", a kép nem esett atomjaira, zavaró pixelesedésbe sem futottunk bele. Egy gombnyomással bármikor lekérhető az épp futó műsor tartalma, és fellapozható a digitális tévéújság is. Ebben oldalanként egyszerre hat csatorna kétórányi műsorának jut hely, itt lehet beprogramozni az időzített felvételt, az emlékeztetőt és a programok típusuk (show, sport, hír, film stb.) szerinti kilistázására is mód nyílik.

Az UHD élmény

Jelenleg nem dúskálunk az Ultra High Definition tartalmak kezelésére képes asztali médialejátszókban, Magyarországról egyelőre hivatalosan elérhetetlenek az ilyen szolgáltatást nyújtó videótékák, úgyhogy fel van adva a lecke annak, aki szeretne 3840x2160 képpont felbontású filmeket nézni 4K tévéjén. A Philips nem tudott adni lejátszót, viszont azt ígérték, hogy az integrált médialejátszó elboldogul az ilyen anyagokkal, úgyhogy papíron egyszerűnek tűnt a dolog.

Csakhogy ez egyszerűen nem igaz, hiszen az összes 4K fájlunk lejátszását megtagadta a rendszer, ráadásul hanghibára(!) hivatkozva. Nem volt mit tenni, össze kellett kötni egy viszonylag erős grafikus vezérlővel felszerelt számítógéppel, hogy megnézzük, mit produkál e téren. Ez a hétköznapi életben nem biztos, hogy mindenki számára járható út, elsősorban a hardverigény miatt, de azért az sem utolsó szempont, hogy ez elég kényelmetlen módszer, pláne, ha valaki asztali gépet használna erre.

Az UHD anyagok megjelenítése ez esetben is új szintre emelte az otthoni tévézgetés megszokott korlátait, hiszen az óriási felbontás teljesen más élményt nyújt. A legapróbb részletek is tökéletesen látszódnak, az ember nyugodtan közel mehet a kijelzőhöz és megvizsgálhatja azt tüzetesen. Egy városi videónál például beleshet az ablakokon, nyomon követhet mini méretű autókat, ami egy laikus számára, aki még sosem látott ilyen kijelzőt, megdöbbentő élmény. Az összhatás egészen remek, legalábbis addig, amíg nem kerül sor közepesen gyors mozgások megjelenítésére. Ilyenkor bizony némi akadozást fel lehet fedezni, aminek egyik fő oka, hogy a termék nem támogatja a HDMI 2.0 technológiát, és ezáltal az UHD anyagok 60 hertzes megjelenítését. Ráadásul olykor, igen rövid időre az egyes objektumok körül megjelent valami vibráló auraféleség, tehát a felbontás növelése nem minden, az útnak még igencsak az elején járunk. A modell egyébként képes az alacsonyabb felbontású anyagok felskálázására, de a végeredmény a valóságban távol áll azoktól a videóktól, amelyek már eredetileg is 3840x2160 képpont rögzítésére képes kamerákkal készültek.

Megszólalás és 3D

Hangzás

Az az első bekapcsolás után azonnal feltűnt, hogy a modell dinamikusabban, erőteljesebben szólal meg, mint a tévék többsége. Ez persze annyira nem meglepő, hiszen a két darab 6 wattos hangszóró mellett építettek bele egy 15 wattos mélysugárzót is. A végeredmény így egy alacsonyabb kategóriás, külső mélynyomóval nem rendelkező hangprojektor vagy hangállvány teljesítményét idézi. De az is tény, hogy a termék egy több komponensből álló házimozirendszerrel, jobb soundbarral vagy sound plate-tel nem versenyezhet.

A különféle, előre beállított hangprofilok a szokásoknak megfelelően már nevükben jelzik, hogy milyen típusú tartalmak (Film, Zene, Játék, Hírek) mellé szánja őket a gyártó, de persze ehhez nem kell mindenféleképpen ragaszkodni. Aki ezek közül egyikkel sem elégedett, annak még mindig ott a lehetőség, hogy saját ízlése szerint határozza meg a magas és mély hangok arányát. Bekapcsolható a virtuális térhatású hangzás funkció, de ez csak azt eredményezi, hogy egy kicsit megváltozik a hangzás. A valódi surround megszólaláshoz az ebbe épített hangrendszer kevés. Aktiválható ezen kívül az Automata hangerőszabályzó is, amely csatorna- vagy forrásváltáskor megakadályozza, hogy túlságosan megdörrenjen a készülék, illetve ha gond lenne a szinkronnal, akkor a kép eltolható a hanghoz képest.

3D

A termék dobozán büszke felirat hirdeti az Easy 3D funkciót, és a szemüvegeket közelebbről megnézve látszik is, hogy ezzel mire gondoltak, hiszen azokban nincs akkumulátor, sem kisméretű LCD monitor, azaz magyarán a készülék a passzív-polarizációs képalkotási eljárást használja. Ennek a kétségtelen előnyök, azaz vibrálásmentes, könnyű, kényelmes és olcsó szemüvegek mellett megvan az a hátránya is, hogy a betekintési szög vertikálisan kifejezetten alacsony, így ha felülről vagy alulról nézné valaki a tévét, akkor bizony azt kell tapasztalnia, hogy összecsúszik a kép. Emellett a Full HD 3D megjelenítése csak akkor megoldott, ha a forrásanyag 1080p-nél nagyobb felbontású, ilyenből pedig egyelőre még nincs sok.

A készülék az összes jelenleg használatos háromdimenziós szabvány kezelésére képes. Amennyiben 3D tartalmat érzékel, elméletben azonnal 3D módba kapcsolja magát, ám ha valami gikszer jönne közbe, akkor ez manuálisan is aktiválható. A térhatás erőssége háromfokozatú skálán szabályozható, viszont a jobb és bal szembe jutó tartalom nem cserélhető fel, ami azért hiba, mert ha ezzel valami probléma adódna, magyarul a bal szembe a jobbnak szánt kép jut, akkor a végeredmény nézhetetlen lesz.

A termék képes a hagyományos kétdimenziós anyagokból háromdimenziósat varázsolni, de ez nem minden esetben működik jól. Leginkább a statikus, vagy lassan mozgó háttérrel operáló filmeknél, műsoroknál, közvetítéseknél válhat be, de a minőség itt is csak megközelíteni tudja a 3D kamerákkal rögzített anyagokét. Mindenképp érdemes belefektetni némi energiát ilyen jellegű filmek, videók beszerzésébe, mert megéri a fáradozást. A jó minőségű forrásból származó háromdimenziós tartalmak megjelenítése során jól teljesít, akadozással, szellemképesedéssel nem igazán találkoztunk, az így kapott 3D élmény pedig tényleg hozzáadott értéket jelent.

Médialejátszó

Manapság már annak ellenére is elképzelhetetlen az integrált médialejátszót kihagyni egy televízióból, hogy még mindig sokan akadnak, akik nem is tudják, hogy egy tévé egyáltalán tudhat ilyet. Így ebből a modellből sem hiányzik ez a szolgáltatás, amelynél az alkalmazott tipográfiai elemek a számítógépes fájlkezelő alkalmazásoknál már megszokott formákat, ikonokat idézik, így használata valószínűleg senkinek sem okoz majd különösebb problémát. Képes az összes médiaállomány egyidejű kezelésére, és emellett ezek típusuk szerint (film, zene, kép), illetve a keletkezés dátuma szerint vagy ábécésorredben is listázhatóak. A grafikus felület kifejezetten jól néz ki, és ami ennél sokkal fontosabb: a rendszer kellően gyors, egy szempillantás alatt betölti a kívánt fájlt.

Videók

A videók vezérlésére ott vannak a távirányítóra applikált, jól bevált kezelőgombok, tehát a Play, Stop és társaik. Ezen kívül előhívható a kijelzőre egy grafikus lejátszófelület, amelyen a nyilak nyomkodásával tízmásodperces ugrásokat lehet végrehajtani. Más opció viszont nincs, tehát nem adható meg a számok segítségével, hogy századmásodpercre pontosan honnan folytatódjék a lejátszás, és a virtuális fejezetekre osztás sem működik. Ráadásul a kép- és hangbeállítások sem érhetőek el innen közvetlenül, azaz ha valaki ezeket szeretné babrálni, akkor az egész képernyőt kitakaró rendszermenüben kell ezt megtennie. A külső feliratok megjelenítésére képes, az ékezetek sem okoznak neki problémát. A karakterek mérete, pozíciója és színe nem módosítható, de mivel a fehér betűket fekete keret övezi, ezért a szöveg mindig jól olvasható.

Tesztcsomagunk lefuttatása során konstatáltuk, hogy a Killa_sample fájlt, bár felismerte, de lejátszását már megtagadta. Az 1080p felbontású, 3,8 Mbps bitrátájú MKV egy picit néha megdöccentette, illetve itt némi zajosodást is produkált a sötét részleteknél.  Ez utóbbi effekt sajnos az Xvid fájlnál is jelentkezett. A többi videóval nem volt gond, azokat minden különösebb probléma nélkül, színhelyesen jelenítette meg, és a hangokkal sem akadt semmi probléma.

Zenék képek

Az teljesen jó ötlet, hogy a zeneszámok sorba rendezhetőek előadó vagy műfaj szerint is, az viszont már kevésbé, hogy lejátszási lista létrehozására nincs mód. Az ID3 tagek kezelésére értelemszerűen képes, de az így kinyert adatokat nem sikerült a puritán kialakítású lejátszófelületen megjeleníteni. Csupán az MP3 és WMA kiterjesztésű zeneszámok megszólaltatását teszi lehetővé, ami csak azért furcsa, mert ha már beleépítettek egy, a szokásosnál nagyobb teljesítményű, az átlag tévéknél jelentősen jobb megszólalást biztosító hangrendszert, akkor figyelhettek volna arra is, hogy tévé a tömörítetlen vagy veszteségmentesen tömörített zenefájlokkal is boldoguljon.

A formátumtámogatás a képeknél sem kimondott erőssége, hiszen csak a JPG állományok megjelenítésére képes. A diavetítés funkció természetesen nem hiányzik, a képváltás sebessége is módosítható egy háromfokozatú skálán, viszont ez különféle effektekkel nem dobható fel, és aláfestő zene elindítására sincs lehetőség. A képek forgatására, nagyítására sem sikerült rávenni és az EXIF adatok feldolgozására sem képes.

Extrák

Rögzítés és time-shift

A készülék módot ad a digitális adások rögzítésére, azonban ehhez legalább 250 GB tárolókapacitású, USB porton keresztül csatlakoztatott külső merevlemezre van szükség, amit ráadásul meg is kell formázni ehhez. Aki tehát azt hiszi, hogy csak bedugja a pendrive-ot a tévé oldalába és felveszi a Fradi meccset, az csalódni fog. A time-shiftnek, azaz az időeltolásos tévézésnek viszont nincsenek ilyen nagy elvárásai, ahhoz ugyanis elég egy minimum 4 GB-os flash meghajtó (pendrive) is.

Smart rendszer

A netes tartalmak kezelését jelentősen megkönnyíti a távvezérlőbe épített klaviatúra, illetve hogy a kurzor ennek mozgatásával irányítható. A 10 előre telepített alkalmazás mellett további 19 tölthető le az App galériából, vagyis a kínálat elég szegényes a Samsung, az LG vagy a Sony több száz darabos választékához képest. A videómegosztók mellett (YouTube, Vimeo) akadnak itt egyszerűbb játékok (Sudoku), elérhető az Aupeo zenei adatbázisa, megtekinthetőek a France24 tv adó konzervműsorai, és még fizetős, felnőtteknek szóló videók is nézhetőek a Playboy TV-nek köszönhetően.

Nem hiányoznak a közösségi média zászlóshajói, azaz lehet a készülékkel facebookozni vagy twitterezni, ezen kívül az aktuális időjárásról is lehet némi információt szerezni a Meteonews-nak köszönhetően. Kétmagos processzor ide vagy oda, sajnos a rendszer még mindig egy kicsit lassabb, mint egy átlagos számítógép vagy tablet, de azért annyira nem vészes a helyzet, hogy az ember kitépje a saját haját várakozás közben. Szóról-szóra ugyanezt lehet elmondani a Flash-támogatású böngészőről, ami így végül is alkalmas arra, hogy szörfözgessen a 65 hüvelykes UHD Ambilight tévén az ember.

Skype

Annyi más tévével ellentétben, amelyeknél a Skype-támogatást a speciális kamera hiányában nem tudtuk kipróbálni, ennek dobozába pakoltak egy ilyen kiegészítőt, úgyhogy alkalmunk nyílt letesztelni a videotelefonálgatás funkciót is. A dolog teljesen jól működik, a kép minősége olyan, mintha egy webkamerát használnánk, a hang is szépen átment mindenféle grimbusz nélkül.

Kislexikon

Szuper kis enciklopédiát építettek a tévébe, ahol nem csak témakörök szerint csoportosították az egyes funkciókat, menüpontokat, hiszen még egy ábécésorrendre épülő tárgymutatón keresztül is elérhetőek az ezek használatát taglaló rövid leírások. A helyes magyarsággal megfogalmazott szövegeknél szerencsére mellőzték az átlagember számára érthetetlen szakmai szöveget, így valódi segítséget nyújthat mindenkinek ez a kiegészítő szolgáltatás.

Ambilight

Ha felsőkategória és Philips, akkor ez az esetek túlnyomó többségében egyet jelent azzal, hogy az adott tv megkapta a vállalat exkluzív szolgáltatását, az Ambilightot. Óriási meglepetés lett volna, ha a zászlóshajónak szánt, mindenhol mutogatott készülékük hátuljáról hiányoztak volna a fénykibocsátó diódák, és nem is okozott csalódást. Egészen pontosan a háromoldalas Ambilight XL került bele, aminél kiválasztható akár az is, hogy az elektronika az éppen futó tartalomhoz igazítsa a LED-ek színét.

Magyarul, amikor például focimeccset néz az ember, akkor a fényglória zölden fog derengeni. Ezen kívül megadható, hogy állandóan ugyanazzal a színnel világítson, sőt még előre programozott profil is kiválasztható, amelynek során a zöld, a kék vagy a vörös árnyalatai jelennek meg hátul és oldalt. Egy kis személyes: a tévé tesztelése során találkoztam életemben először olyan emberrel, akinek nem tetszik az Ambilight, feleslegesnek és zavarónak tartotta. Mindenesetre a nagy többség alapvetően pozitívan ítéli meg ezt a technológiát, én pedig kimondott rajongó vagyok évek óta, és ezen ez a modell sem változtatott, sőt.

Miracast

A modell támogatja a Miracast használatát, azaz egyszerűen tükrözhető a kompatibilis eszközök, notebookok, tabletek, okostelefonok tartalma a képernyőn. Természetesen az érintésérzékeny kijelzőt itt el kell felejteni, nyilván a tévét felesleges tapogatni. A Miracast funkció egyébként teljesen jól működik, körülbelül egy félmásodperces csúszással kell csak számolni.

Értékelés

Ez a készülék, mint a Philips csúcs tévéje, ötvözi mindazt, amit 2013 vége felé ez a vállalat tudott a televíziózásról, ami láthatóan nem kevés. A minden bizonnyal az LG-től megvásárolt panel kiegészítve a különféle, saját boszorkánykonyhában kifőzött képmódosító, képjavító eljárásokkal, jól muzsikál nagyfelbontású tartalmak esetén. Ilyenkor hibákkal szinte alig kell számolni, és az Ultra High Definition anyagok megjelenítésével is kiválóan boldogul a tévé egészen addig, amíg nem kezdenek kisméretű objektumok száguldozni a képen. De az ott produkált néhány apróbb döccenés sem vészes igazán, az ember igazán csak akkor veszi ezt észre, ha direkt vadászik a hibákra. SD filmek, videók, tévéadások esetén viszont már hajlamos olykor zajosodni és pixelesedni a kép, és ezen teljesen a már említett képjavító eljárásokkal, a beállítások finomhangolásával sem lehet tökeletesen segíteni.

A hangzás a beépített mélynyomónak köszönhetően remek, túlzás nélkül állítható, hogy e tekintetben ez a készülék egyértelműen az elsők között van az egész piacon. Ez egyrészt nem túlságosan meglepő, ismerve a Philips évtizedekre visszatekintő múltját az otthoni audioeszközök univerzumában, másrészt viszont még mindig nem elég ahhoz, hogy egy közepes-jó külső hangrendszerrel pariban legyen. A kezelés a nehézkesen használható menürendszernek köszönhetően lehetne jobb is, viszont a klaviatúrával kombinált, egérként is bevethető távirányító szuper! A smart rendszer mára egy kissé elavultnak számít, de azért pár használható alkalmazás így is akad, és a sebességgel sincs gond, és a böngésző is jól működik. A digitális tunerek és az ehhez kapcsolódó szolgáltatások teljesen rendben vannak, a médialejátszón viszont lenne mit javítani, hiszen a formátumtámogatással akadnak kisebb problémák, és a lejátszási lista összeállításának lehetősége sem lenne utolsó dolog. Az extrák valóban hozzáadott értéket jelentenek, főleg az Ambilight.

Ez az, amely valóban képes kiemelni a televíziót a konkurensek közül, ez az, ami valódi versenyelőnyt jelent más gyártók termékeivel szemben. Dizájnban semmi különöset nem nyújt, de ez talán inkább előny, mint hátrány. Árban, elsősorban az UHD felbontás, illetve az Ambilight miatt nem versenyezhet a hasonló méretű, hagyományos Full HD tévékkel. Nyilván aki egy ilyen prémium kategóriás, viszonylag új, hódítását épp mostanában megkezdő technológiával megtámogatott tévében gondolkodik, annak az ár nem a legfontosabb szempont. Mindenesetre egy érdekes tévét ismertünk meg a Philips 65PFL9708S személyében, amelynek ugyan vannak hibái, a tökéletestől kétségkívül távol áll, viszont olyan erősségekkel is bír, ami miatt tetszett nekünk a végeredmény.

Philips 65PFL9708S Smart 3D UHD LED LCD tv

elefant

Philips UHD tévét a Philips magyarországi képviselete bocsátotta rendelkezésünkre.