Kialakítás és ergonómia
Ahogy azt korábban írtuk, klasszikus DSLR kialakítást kapott a gép. Ezt erősíti tovább robusztus felépítés, illetve a belépőszinten is alkalmazott, időjárásálló kialakítás is, amivel a Pentax mindig is kitűnt, és amit a Canon vagy a Nikon csak a magasabb ársávban kínál jelenleg. Mit érne azonban ez a szigetelés, ha a kitobjektív nem igazodna ehhez a kívánalomhoz? Ezért, ahogy a nevében is látszik (WR – Weather Resistant), az objektív is megkapta a szükséges pontokon a kellő védelmet.
A K-S2 szigetelése
Mindezek együtt azt eredményezik, hogy a gép egyáltalán nem könnyű, sőt kisebb mérete ellenére valójában nehezebb, mint a K-50, még ha csak 28 grammal is. Az eddigi tapasztalatok alapján a Pentax mindig kiemelt figyelmet fordított markolatra, ami tényleg kényelmes formát eredményezett, ám most sajnos úgy tűnik, a K-S2 esetén a méret oltárán feláldoztak ebből. Bár a kitobjektívvel jó fogást biztosít a markolat, nagyobb és nehezebb objektívek esetén le kell mondanunk a szükséges stabilitásról. Ez, illetve a nagyobb helyet elfoglaló kijelző miatt lecsökkent hüvelykujjtámasz erősen rontja az egykezes használatot.
A K-S2 az első tükrös Pentax, ami nem fix hátsó kijelzőt kapott, de szerencsére elsőre sikerült jól megoldani a feladatot. A kijelző kinyitását egyrészt a vázon kialakított mélyedés, másrészt a keret sarkán lévő dudor is könnyíti, utóbbi nyitott és zárt állapotban is megtalálható. Mindkét zsanér stabil, csak határozott erőhatásra mozdulnak, és finom ugranak be a végállásokba. A kijelző ki-és behajtását apró kattanással nyugtázza a gép.
A gombokkal viszonylag szűkmarkúan bánt a gyártó, noha a kijelző nem érintésérzékeny. Rögtön meg is állhatunk a bekapcsológombnál: eme héromállású a kapcsoló a Pentaxoknál eddig jellemzően a következő funkciókat jelentette: kikapcsol, bekapcsol, blendeugrasztás. Utóbbi helyett most a videó módot indíthatjuk, illetve hogy véletlenül se tévesszük el, a bekapcsoláskor elérhető fotó mód esetén zöld, míg videó módban pirosan világít az exponáló gomb körül. Megfejelve a fényorgiát, a készenléti állapotot lassú pulzálás jelzi. A kapcsoló egyébként határozottan jár, ami általánosságban elmondható a gombokról is. Méretük és nyomáspontjuk is megfelelő, az exponáló mögött található expó korrekció és szintén Pentax védjegynek számító zöld gomb (ami manuális módban jelent nagy segítséget), nem csak elhelyezkedés alapján, de tapintásra is megkülönböztethető. Ezek mögött jól elkülönülve helyezkedik el a Wi-Fi gomb, mely aktív állapotban szintén zölden világít. Egyedül a hátsó, négyirányú gombcsoporttal gyűlt meg a bajunk kissé. Méretük rendben van, azonban mozoghatnának egy kicsit hosszabb úton, valamint a véletlen benyomódást megakadályozandóan az OK gomb irányába lejtenek, ami a jobb és bal oldali gomb esetén nem túl praktikus.
Tárcsákból összesen hármat kapunk. A módválasztó kellően nagyra sikerült, ami kell is, mivel a gyártóra jellemző, négyféle prioritásmód (érzékenység, záridő, rekesz, záridő/rekesz) mellett, a szokásos P, B, M, A, SCN opciókon túl ide került a HDR mód is, valamint a felhasználó által külön beállítható U1 és U2. Az exponáló előtt és a módválasztó alatt kapott helyett a két paraméterezhető vezérlőtárcsa, mely a módválasztó vagy egyéb funkciók kapcsolásakor az aktuális igények szerint állítja a megadott értékeket. Az egyértelműség végett a kijelzőn mindig láthatjuk, hogy melyik éppen mit módosít.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
