Bevezető

A Pentax mindig is egy kicsit különc volt a fényképezőgépek piacán. Elég csak arra gondolnunk, hogy 40 éve ugyanazt a bajonettet használják, persze folyamatosan modernizálva azt, vagy a főként az ázsiai országokban elérhető, hatalmas színválasztékra belépő gépeik esetén. Talán ez a különcség vezethetett oda, hogy 2014-ben piacra dobták K-S1 nevű gépüket, mely még Távol-Keleten sem kapott túl pozitív fogadtatást. A K-S1-et valahova a belépő DSLR-ek világába pozícionálták, és bár tudása alapján megállta volna a helyét, nem túl jó kezelhetősége és kissé bazári külseje nem jósolt neki hosszú jövőt. Ezért aztán 2015 februárjában már be is mutatkozott utódja, tesztünk alanya, a K-S2.

Az elnevezés alapján gondolhatnánk azt, hogy a K-S2 folytatta az előd által elkezdett „dizájn és technika” vonalat. Meg is maradt LED-es világítás, de jóval kulturáltabb formában, ugyanakkor inkább a klasszikus DSLR formát követi, így sokkal inkább a K-50 utódjaként tekinthetünk rá, így inkább ezzel a géppel vetettük össze tulajdonságait. Mindeközben olyan, márkaszinten újító tulajdonságokkal ruházták fel, mint a kihajtható és elforgatható kijelző vagy épp a beépített Wi-Fi és NFC modul.

Mivel továbbra is próbáltak a kisebb méretre törekedni, amit még – a szinten balul sikerült – K-01-gyel kezdtek meg, a K-S2 megjelenésekor debütált az új, kompakt kialakítású alapzoom objektív is, a Pentax DA 18-50 DC WR RE, mely kitben SMC, külön vásárolva pedig HD lencsebevonattal érhető el. A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy manapság mire elég ez a páros.

Adatlap

Pentax K-S2
Típus	digitális tükörreflexes
Váz anyaga	műanyag
Bajonett	KAF2
Szenzorméret	APS-C, 23,5 x 15x6 mm (1,5x)
Képstabilizátor	van, szenzormozgatásos
AA filter	nincs, szenzormozgatással szimulált
Érzékelő felbontása	20,12 MP
Érzékenység	ISO 100-51 200
Kereső	pentaprizma, 0,95x nagyítás, 100%-os lefedettség, 20,5 mm betekintési távolság
Kijelző	3,0", 921 000 képpont
AF típusa	11 pontos TTL, középső 9 keresztszenzoros
Fehéregyensúly	7 választható, manuális, színhőmérsékletben megadható, automata
Minimum záridő	30 mp
Maximum záridő	1/6000 mp
Beéptített vaku	van
Vakuszinkron	1/180 mp
Fénymérés	szpot, középpontosan súlyozott, átlag
Expozíció-korrekció	±5 fényérték
Sorozat	Continuous H: 5,5 kép/mp, 20 JPG/5 RAW Continuous L: 3 kép/mp, 100 JPG/8 RAW
Videó max. felbontás	1920x1080 pixel; 24, 25, 30 kép/mp 1280x720 pixel; 50, 60 kép/mp
Időzítő	2, 12 mp
Videokimenet	mini HDMI
Memóriakártya	SD/SDHC/SDXC
Nyersformátum	RAW (12 bit PEF, DNG)
Tömörítettformátum	JPG (EXIF 2.3); L, M, S, XS
Akkumulátor	D-Li109
Tömeg	618 g (csak a váz)
Méretek	122,5 x 91 72,5 mm
Fogyasztóiár	199 990 Ft
Garancia	1 év

Kialakítás és ergonómia

Ahogy azt korábban írtuk, klasszikus DSLR kialakítást kapott a gép. Ezt erősíti tovább robusztus felépítés, illetve a belépőszinten is alkalmazott, időjárásálló kialakítás is, amivel a Pentax mindig is kitűnt, és amit a Canon vagy a Nikon csak a magasabb ársávban kínál jelenleg. Mit érne azonban ez a szigetelés, ha a kitobjektív nem igazodna ehhez a kívánalomhoz? Ezért, ahogy a nevében is látszik (WR – Weather Resistant), az objektív is megkapta a szükséges pontokon a kellő védelmet.

A K-S2 szigetelése

Mindezek együtt azt eredményezik, hogy a gép egyáltalán nem könnyű, sőt kisebb mérete ellenére valójában nehezebb, mint a K-50, még ha csak 28 grammal is. Az eddigi tapasztalatok alapján a Pentax mindig kiemelt figyelmet fordított markolatra, ami tényleg kényelmes formát eredményezett, ám most sajnos úgy tűnik, a K-S2 esetén a méret oltárán feláldoztak ebből. Bár a kitobjektívvel jó fogást biztosít a markolat, nagyobb és nehezebb objektívek esetén le kell mondanunk a szükséges stabilitásról. Ez, illetve a nagyobb helyet elfoglaló kijelző miatt lecsökkent hüvelykujjtámasz erősen rontja az egykezes használatot.

A K-S2 az első tükrös Pentax, ami nem fix hátsó kijelzőt kapott, de szerencsére elsőre sikerült jól megoldani a feladatot. A kijelző kinyitását egyrészt a vázon kialakított mélyedés, másrészt a keret sarkán lévő dudor is könnyíti, utóbbi nyitott és zárt állapotban is megtalálható. Mindkét zsanér stabil, csak határozott erőhatásra mozdulnak, és finom ugranak be a végállásokba. A kijelző ki-és behajtását apró kattanással nyugtázza a gép.

A gombokkal viszonylag szűkmarkúan bánt a gyártó, noha a kijelző nem érintésérzékeny. Rögtön meg is állhatunk a bekapcsológombnál: eme héromállású a kapcsoló a Pentaxoknál eddig jellemzően a következő funkciókat jelentette: kikapcsol, bekapcsol, blendeugrasztás. Utóbbi helyett most a videó módot indíthatjuk, illetve hogy véletlenül se tévesszük el, a bekapcsoláskor elérhető fotó mód esetén zöld, míg videó módban pirosan világít az exponáló gomb körül. Megfejelve a fényorgiát, a készenléti állapotot lassú pulzálás jelzi. A kapcsoló egyébként határozottan jár, ami általánosságban elmondható a gombokról is. Méretük és nyomáspontjuk is megfelelő, az exponáló mögött található expó korrekció és szintén Pentax védjegynek számító zöld gomb (ami manuális módban jelent nagy segítséget), nem csak elhelyezkedés alapján, de tapintásra is megkülönböztethető. Ezek mögött jól elkülönülve helyezkedik el a Wi-Fi gomb, mely aktív állapotban szintén zölden világít. Egyedül a hátsó, négyirányú gombcsoporttal gyűlt meg a bajunk kissé. Méretük rendben van, azonban mozoghatnának egy kicsit hosszabb úton, valamint a véletlen benyomódást megakadályozandóan az OK gomb irányába lejtenek, ami a jobb és bal oldali gomb esetén nem túl praktikus.

Tárcsákból összesen hármat kapunk. A módválasztó kellően nagyra sikerült, ami kell is, mivel a gyártóra jellemző, négyféle prioritásmód (érzékenység, záridő, rekesz, záridő/rekesz) mellett, a szokásos P, B, M, A, SCN opciókon túl ide került a HDR mód is, valamint a felhasználó által külön beállítható U1 és U2. Az exponáló előtt és a módválasztó alatt kapott helyett a két paraméterezhető vezérlőtárcsa, mely a módválasztó vagy egyéb funkciók kapcsolásakor az aktuális igények szerint állítja a megadott értékeket. Az egyértelműség végett a kijelzőn mindig láthatjuk, hogy melyik éppen mit módosít.

Használat közben

Amennyiben nem a forgatható kijelzőn szeretnénk komponálni elkészülő képünket, úgy igénybe vehetjük a pentaprizmás optikai keresőt, ami 100%-os lefedettségű és 0,95x-ös nagyítású. Magabiztosan használhatunk nagy fényerejű objektíveket is, mivel határozottan látható a fókuszsík még nyitott blende mellett is.

Az optikai autofókusz fázisérzékelésre épül, a 11 fókuszpont közül 9 keresztérzékelős, míg élőképet használva kontrasztalapú, és 15 pont áll rendelkezésre. A PDAF még a K-5 II S-sel mutatkozott be, és a mai napig kiemelkedő teljesítményt nyújt gyenge fényviszonyok között, míg a CDAF csak elegendő fény esetén hozza az elvárhatót, így is valamelyest lemaradva, használata ezért korlátoltabb. Követő fókusz esetén teljesítménye hozza a kategória átlagát.

A vázzal együtt debütáló 18-50-es kitobjektív is előrelépésnek tekinthető, mivel a korábbi csavaros (screwdrive) AF helyett immár ez is teljesem elektronikus, ami jelentősen csökkentette a fókuszzajt, illetve növelte a sebességet és a pontosságot is. Csavaros objektívek esetén sem kell egyébként szégyenkeznie, hiszen a korábbi/jelenlegi zászlóshajó, a K-3/K-3 II rendszerével osztozik.

A stabilizátor (SR – Shake Reduction) a két nagy gyártóval szemben a Pentax gépekben nem az objektívben található, hanem a szenzor mozgatása látja el ezt a feladatot. Hatékonysága abszolút megfelelő, mi több, így a régi manuális üvegek is megkaphatják ezt a fontos funkciót a váz által. Szemléltetésként az alábbi tesztképek 1/5 s záridő mellett készültek, és bár a kitobjektív viszonylagos rövidsége miatt nem annyira szembetűnő, mégis jól érzékelhető.

Az SR rendszerhez kapcsolódik még az AA-filter szimulációja. Az utóbbi években már a belépő kategóriás vázaknál is lekerült a szenzorokra helyezett aluláteresztő szűrő, amivel ugyan nyerünk némi részletességet, de jelentősen növeljük pl. a moiré effektet. A trendeknek megfelelően a K-S2 sem kapta meg ezt a szűrőt, de a szenzor megfelelő mozgatásával képes szimulálni annak hatását.

Wi-Fi és NFC

A K-S2 az első Pentax gép, ami beépített Wi-Fi és NFC modult kapott. Ezek segítségével okostelefonról vagy táblagépről távoli eléréssel vezérelhetjük a váz főbb funkcióit. Természetesen szükségünk lesz egy alkalmazásra is ehhez, ez a Ricoh Image Sync, ami jelenleg Androidra és iOS-re érhető el.

Az NFC (Near Field Communications) szerepe az egészben, hogy kényelmesebbé tegye a váz és az okoseszköz párosítását, amennyiben az is rendelkezik ezzel a funkcióval. Ha minden adott és az alkalmazást is telepítettük, akkor elegendő a telefont vagy tabletet a váz jobb oldalához érinteni néhány másodpercre, majd az applikáció jobb felső sarkában található gombra nyomni, és megtörténik a csatlakozás. Amennyiben nincs NFC-képes eszközünk, akkor sem szenvedünk hátrányt, ugyanis a gép saját azonosítóját (SSID-t) és jelszavát megadva ugyanúgy létrehozható a kapcsolat.

A kapcsolat létrejötte után hozzáférhetünk a legfontosabb beállításokhoz, élőképet kapunk, és a telefonon/tableten keresztül vissza is nézhetjük akár már a korábban elkészült képeket is. A eszközök közötti késleltetés nem zavarón magas, de természetesen szívesen látnánk ennek a további csökkentését. A kapcsolat stabilitásában nem tapasztaltunk ingadozást, bár a fájlátvitel kissé lassabb az elvártnál: egy JPG kép nagyjából 10-12, míg egy RAW fájl 30-35 másodperc alatt tölthető le. A FluCard Wi-Fi kártyával ellentétben (ez a Pentax saját Wi-Fi-s SD kártyája) a K-S2 beépített egysége aktív üzemmódban nem zárolja a gépet, így akár a kapcsolat létrejötte után is teljes a kontrol a gép felett.

Összességében sikerült egy jól használható távvezérlést megalkotni, ami nagyjából mentes a kezdeti hibáktól, stabil, és a hatótávja is bőven elégséges átlagos használat mellett. Örömmel vennék, ha egy hasonló PC-s programmal is előrukkolna a jövőben a Pentax/Ricoh.

A Wi-Fi gomb a fentiek mellett kapott még egy extra funkciót is: a kijelzőt oldalra kihajtva, majd előre forgatva aktiválhatjuk a selfie-módot, ilyenkor ez a gomb veszi át az exponáló szerepét, jobb fogást biztosítva, és ehhez még zölden világít is.

Zaj, élesség, A-HDR

A 20,2 megapixeles érzékelő élességére egy megfelelő objektívvel nem sok panaszunk lehet, emellett a jel/zaj arány is meglepően jól alakul az érzékenység növelésével.

Egészen ISO 800-ig nagy biztonsággal használható. Tovább növelve az érzékenységet láthatóvá válik ugyan számottevő zajosodás, de ISO 6400-ig még jól kezelhető marad. Ebben mindenképpen sikerült az elődökön túllépnie.

Kipróbáltuk a gép nyújtotta A-HDR (Advanced High Dynamic Range) módot is, amivel a gép egy hármas sorozatot készít, és ezekből „varázsol” elénk egy szürreális képet. Mindezt JPG-ben.

Az eredeti képhez képest jól látható, hogy a részletvesztés mellett történik némi kivágás is, amivel akár fontos része is lemaradhat a képnek. Mindezek mellett, bár jó, hogy megtalálható a gépen a funkció, biztosan jobb eredményt érhetünk el, ha saját magunk végzünk utómunkálatokat akár egy, akár több képből.

Galéria

Végül az utolsó három kép Samyang 85/1.4 objektívvel készült.

Összegzés

A Pentax mindig is kicsit alulértékelt volt a piac által, amit úgy próbált és próbál most is kompenzálni, hogy azonos áron többet nyújt, mint konkurensei. A K-S2-vel ezt ismét sikerült elérni. Miközben belezsúfoltak olyan hasznos funkciókat, mint az NFC-vel támogatott, Wi-Fi-s távvezérlés vagy a kihajtható és forgatható kijelző, a gép méretét sikerült a lehető legkisebbnek megőrizni. Ehhez hozzájárul az újratervezett kitobjektív is, ami mind méretben, mind tudásban megfelelő társa a váznak. Ezek mellett megmaradtak az olyan, márkára jellemző képességek is, mint az időjárásállóság, a dupla vezérlőtárcsa, a 100%-os kereső-lefedettség vagy éppen a nagyfokú objektívkompatibilitás.

Természetesen azért nem hibátlan a fényképező. Negatívum a méret oltárán feláldozott kisebb markolat, amivel a nagyobb objektívek tartása problémás lehet, emellett még nehezebb is a közvetlen konkurenseknél (Canon EOS Rebel T6i, Nikon D5500). A 11 fókuszpont is jelentősen kevesebb a kategória átlagánál, továbbá videóban meglepően gyengén teljesített, mind minőségben, mind beállítási lehetőségekben, pedig a forgatható kijelzővel adná magát a dolog.

Összességében hibái és hiányosságai ellenére is egy remek vázat készített a Pentax, mely a potenciális vásárlóréteg jelentős részének képes lehet megfelelni. A sportot leszámítva, mely egyébként is inkább a felső kategória játszótere, kevés olyan körülményt találhatunk, ahova ne lenne elég a tudása. Az árazását is sikerült észszerűen eltalálni, mivel a vázért önmagában 200 000 forintot, kitobjektívvel együtt 220 000 forintot kell a kasszánál hagynunk, ami alapján a K-S2 ajánlott vétel.

Pentax K-S2 váz

fi:zi'k