Használat közben
Amennyiben nem a forgatható kijelzőn szeretnénk komponálni elkészülő képünket, úgy igénybe vehetjük a pentaprizmás optikai keresőt, ami 100%-os lefedettségű és 0,95x-ös nagyítású. Magabiztosan használhatunk nagy fényerejű objektíveket is, mivel határozottan látható a fókuszsík még nyitott blende mellett is.
Az optikai autofókusz fázisérzékelésre épül, a 11 fókuszpont közül 9 keresztérzékelős, míg élőképet használva kontrasztalapú, és 15 pont áll rendelkezésre. A PDAF még a K-5 II S-sel mutatkozott be, és a mai napig kiemelkedő teljesítményt nyújt gyenge fényviszonyok között, míg a CDAF csak elegendő fény esetén hozza az elvárhatót, így is valamelyest lemaradva, használata ezért korlátoltabb. Követő fókusz esetén teljesítménye hozza a kategória átlagát.
A vázzal együtt debütáló 18-50-es kitobjektív is előrelépésnek tekinthető, mivel a korábbi csavaros (screwdrive) AF helyett immár ez is teljesem elektronikus, ami jelentősen csökkentette a fókuszzajt, illetve növelte a sebességet és a pontosságot is. Csavaros objektívek esetén sem kell egyébként szégyenkeznie, hiszen a korábbi/jelenlegi zászlóshajó, a K-3/K-3 II rendszerével osztozik.
A stabilizátor (SR – Shake Reduction) a két nagy gyártóval szemben a Pentax gépekben nem az objektívben található, hanem a szenzor mozgatása látja el ezt a feladatot. Hatékonysága abszolút megfelelő, mi több, így a régi manuális üvegek is megkaphatják ezt a fontos funkciót a váz által. Szemléltetésként az alábbi tesztképek 1/5 s záridő mellett készültek, és bár a kitobjektív viszonylagos rövidsége miatt nem annyira szembetűnő, mégis jól érzékelhető.
Az SR rendszerhez kapcsolódik még az AA-filter szimulációja. Az utóbbi években már a belépő kategóriás vázaknál is lekerült a szenzorokra helyezett aluláteresztő szűrő, amivel ugyan nyerünk némi részletességet, de jelentősen növeljük pl. a moiré effektet. A trendeknek megfelelően a K-S2 sem kapta meg ezt a szűrőt, de a szenzor megfelelő mozgatásával képes szimulálni annak hatását.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
