Külső jellemzők, ergonómia

A Coolpix P100 huszonhatszoros átfogású optikát kapott, amely kisfilmes értékekben kifejezve 26 – 678 mm közti gyújtótávolság-tartományt fed le. Azonban nem csak az optikai átfogás teszi vonzóvá a gépet, hanem sokrétű szolgáltatásai is, melyek a kreatív fotózást hivatottak támogatni.

A gép külsejét tekintve inkább a bridge kategóriába sorolható, mint a kompaktokhoz. Nem csak az SLR-szerű forma és funkcionalitás, hanem mérete is ezt támasztja alá. A testes váz ugyan jár némi negatívummal (nagyobb helyigény), de kétségkívül előnye a kényelmes fogás (nagy markolat) és a kezelőszervek szellősebb elrendezése, ami megint csak az ergonómiának jön jól.

A P100 formáját egyértelműen a hatalmas optika, a markáns markolat, és a dönthető kijelző határozza meg. Az előlapon az objektív és a markolat között (fent) kapta helyét az AF segédfénye, amely szükség esetén erős vörös fénnyel világítja meg a témát. A vakut mindig a fotósnak kell felnyitnia, magától nem lép működésbe. Nyitott állapotban bő nyolc centire helyezkedik a villanófej az optika középtengelyétől, így portréfotózásnál könnyű dolga van a vörösszemhatást csökkentő algoritmusnak.

Nagylátószögű végén 17 milliméternyit nyúlik ki az optika a tubusból, azonban telecentrikus állásban ez a hossz tekintélyes 6,2 centire módosul. Ha bekapcsoláskor a lencsevédő kupakot a gépen felejtjük, akkor a kijelzőn figyelmeztető üzenet jelenik meg, amely a masina kikapcsolását, valamint a sapka eltávolítását kéri.

A hátlap felületének nagy részét a kihajtható és dönthető LCD foglalja, de mivel a gép tervezésekor nem kellett a kis méret megtartására ügyelni, ezért még maradt hely bőven a kezelőszerveknek és egy kényelmes hüvelyktámasznak. A kijelző és az EVF képe között a bal felső sarokba helyezett nyomógombbal válthatunk. Szemüvegesek az elektronikus kereső oldalán egy tárcsa segítségével állíthatják be a látásuknak megfelelő dioptriaértéket. Filmfelvételeinket dedikált gombbal indíthatjuk (a módválasztó tárcsán külön nincs is filmfelvétel mód); a mozgóképek jellegét egy egyszerű forgókapcsolóval válthatjuk High Definition (akár 1920x1080) és High Speed (legfeljebb 240 kép/mp) között. A paraméterező tárcsa a markolatot fogó kéz hüvelykujja által könnyedén elérhető helyre került.

A Nikon P100 LCD-je kb. 180 foknyira dönthető (90/90 fok fel-le), így a gépet fejünk fölé tartva vagy a földhöz közel is kényelmesen használhatjuk. A kijelző masszív mechanikával rendelkezik, bármilyen dőlésszögben stabilan megáll.

A fényképezőgép csatlakozói a váz bal oldalán lettek elhelyezve. A szennyeződés elől egy gumifedél védi a HDMI és az USB aljzatot. Szintén ezen az oldalon található a beépített hangszóró.

Legalul pont középre került a fém állványmenet. Ez azért sem örvendetes, mert állványra rögzítve nem lehet hozzáférni a memóriakártyához vagy az akkuhoz.

A vaku oldalában, baloldalt látható a villanó felnyitó gombja. A kis fényforrás tövében a Coolpix P100 sztereó mikrofonja csücsül. A módválasztó tárcsán és a bekapcsoló gombon kívül már csak a kioldó és az ezt ölelő zoomgyűrű található a váz felső lapján. Bár használata nem okoz ujjgörcsöt, mi a kioldót egy kicsit beljebb helyeztük volna el, úgy lenne igazán optimális pozíciója.

Nagyon kényelmes használni a Nikon Coolpix P100-t, fogása a markáns markolatnak és a nagy objektívtubusnak hála SLR-szerű. A dönthető kijelző szinte minden pózban lehetővé teszi képeink komponálását. Kekeckedésre csak az EVF ad okot, ennek képe ugyanis kicsi és alacsony felbontású, s ha szemünkkel nem pont merőlegesen látjuk képét, akkor képtorzulásokkal találkozhatunk.

Adatlap

Nikon Coolpix P100
Érzékelő típusa, mérete	hátsó megvilágítású CMOS 1/2,3"
Effektív felbontás	10,3 MP
Optika	Nikkor Wide Optical Zoom ED VR (26 - 678 mm ekv.) 26x
Optika kezdő fényereje (W-T)	F2.8 - F5
Képstabilizátor	van
Képstabilizátor jellege	érzékelőeltolásos, elektronikus
Záridő	1/2000 - 8 mp
LCD	3" TFT LCD 460 000 képpontos felbontással, EVF 230 000 képpontos felbontással
Belső memória	van, kb. 43 MB
Támogatott memóriakártyák	SD, SDHC
AF módok	normál AF, makró, tele, MF
AF élességállítási tartománya	1 cm-től
ISO érzékenység-tartomány	auto, 160, 200, 400, 800, 1600, 3200
Fénymérés módja	mátrix, középre súlyozott, szpot, szpot AF mező
Fehéregyensúly	automatikus, manuális, napfény, izzó, fénycső, felhős, vaku
Vaku	50 cm - 10 m (automatikus ISO érték mellett)
Vaku üzemmódok	auto, vörösszem, kikapcsolva, bekapcsolva, derítés, elővillantás
Exponálás	egy kép, sorozatfelvétel N, sorozatfelvétel A, BSS, 16 képes sorozat, időzített felvétel (30 mp, 1 perc, 5 perc, 10 perc intervallumokkal)
Üzemmódok	P, A, S, M, U, témakövetés, intelligens portré, automatikus témaválasztó, séma, sport sorozatfelvétel, automatikus mód
Scene üzemmódok	portré, tájkép, éjszakai portré, beltéri, tengerpart/hó, naplemente, hajnal, éjszakai tájkép, közeli, étel, múzeum, tűzijáték, másolás, ellenfény, téma ellenfényben HDR, panoráma segédlet
Első kép elkészítésének ideje	2,55 mp
Két kép közötti idő	1,76 mp
Felbontás	3648x2736, 3264x2448, 2592x1944, 2048x1536, 1600x1200, 1280x960, 1024x768, 640x480, 3648x2432, 3584x2016, 2736x2736
Nyers (RAW) fájl	nincs
Effektek	normál, lágyabb, élénk, élénkebb, portré, egyéni, ff
Videofelvétel	van, MOV
Videó minősége	1920x1080 @ 30 fps, 1280x720 @ 30 fps, 640x480 @ 30 fps, 320x240 @ 30 fps
Videó maximális hossza	legfeljebb 29 perc
Extrák	dönthető kijelző, sztereó mikrofon, 26x-os zoom, teljesen manuális mód, manuális fókusz, időzített felvétel, nagysebességű sorozat, HDR készítési lehetőség, Full HD filmfelvétel
I/O interfész	HDMI, USB 2.0
Áramellátás	Li-ion akku EN-EL5 (3,7V, 1100 mAh, 4,1 Wh), körülbelül 250 kép készíthető egy feltöltéssel
Méret	114,4 x 82,7 x 98,6 mm
Tömeg	481 gramm
Bruttó fogyasztói ár	95 000 Ft
Garancia	1 év

Menürendszer

Szinte már természetes, hogy az összes (kompakt) fényképezőgép menüje magyarul is elérhető, s nincs ez másképp a Nikon Coolpix P100-nál sem. A menüt négy nagyobb alegységre osztotta fel a gyártó, melyek közül a legfelső az épp kiválasztott működési módot jeleníti meg annak ikonjával, amit a módválasztó tárcsán is látunk (például P vagy M stb.). A következő a filmfelvételek funkcióit rejti, a harmadik a képvisszanézéssel és utólagos retusálással kapcsolatos paramétereket tartalmazza, míg az utolsó pont az általános beállításokat gyűjti össze. A képernyő bal alsó sarkában megjelenő kérdőjel azt jelképezi, hogy a kiválasztott funkcióhoz tartozik segédlet, melyet a zoomgyűrű jobbirányú elmozdításával jeleníthetünk meg. Visszaváltani menünézetbe értelemszerűen a gyűrű balirányú mozgatásával lehet.

A P100 azonban nem rendelkezik gyorsmenüvel, így minden egyes, a fényképezéshez szükséges paramétert (kivéve persze azokat, melyek dedikált nyomógombot kaptak) a főmenüben kell megkeresnünk.

Lépkedni a rendszerben lehetséges a kurzorokkal (le-fel), de a paraméterező tárcsa segítségével is. Ha elértünk a kiszemelt funkcióhoz, nyomjuk meg a jobbra kurzort, így megnyithatjuk annak paraméter listáját. Az adott értéket a központi „ok” gombbal érvényesíthetjük.

A magyarul tudó rendszer ugyan könnyen értelmezhető, de használata némi jártasságot igényel, egyes funkciók ugyanis nem oda kerültek, ahol azokat keresnénk (pl. a képstabilizátor a gép általános beállításai között található). Fájó a gyorsmenü hiánya, így egy ISO érték átváltása 2-3 gombnyomás helyett 5-6, de akár több is lehet attól függően, hogy a legutolsó átállított paraméterhez a főmenüben hova kellett elnavigálni, mivel a gép mindig megjegyzi, hol módosítottunk valamit.

Működés

A Coolpix P100 igen érdekes egy gép. Ötvözi az SLR vázak és a kompaktok világát, s ezért természetesen nem csak a jó, hanem a rossz tulajdonságokat is. Így például, míg remek ergonómia kényeztet a masina kezelése közben, addig a működési sebesség és a képminőség már nem vetekszik a tükörreflexesekével. Bekapcsolást követően kell a legtöbbet várni, 2,55 másodpercnek kell eltelnie, mire elkészülhet az első kép. Két legjobb minőségű és legnagyobb felbontású fotó között már kevesebb a timeout, itt csak 1,76 mp-et kell várni, ami nem egy rossz érték a kompaktok világában. A huszonhatszoros átfogású objektív egyik végpontjából a másikba 1,49 mp alatt teszi meg az utat. Ez viszont túl gyors, nem lehet pontosan megválasztani a kívánt gyújtótávolságot, ráadásul a legfinomabb mozdulatra is bőven túlszalad az optika azon a nagyításon, amit eredetileg szerettünk volna. Üröm az ürömben, hogy ráadásul nem is középpontos az optikai rendszer, tehát azt a pontot, amit a keresőben (vagy az LCD-n) nagylátószögű beállítások mellett középen láttunk, az telecentrikus állásban balra alulra kerül.

Feltűnt továbbá, hogy sem az LCD, sem az EVF nem mutatja az aktuális zársebesség/rekesz páros általi hatást, tehát ugyanazt a képet látjuk 1/2000 mp és F5 mellett, mint 8 mp és F5 értékekkel. Mintha nem lenne élőkép - így manuális beállítások mellett csak a tapasztalt fotósok fogják elsőre a megfelelő expozíciós értékeket eltalálni.

Ha már manuális beállítások: a készülék nem csak automatikus, hanem manuális élességállítást is lehetővé tesz, utóbbival azonban kár bíbelődni, mivel pontatlan. Ha példának okáért szeretnénk félholdat fotózni, akkor szükségünk lenne nagyon az MF-re, mivel az AF nem fog élesre állni a témán. Ha azonban a manuális fókuszt a skála szerint végtelenre állítjuk (a hold az egy fénymásodperces távolságával már tekinthető végtelennek egy fényképező szempontjából is), akkor jó életlen lesz a kép. Ahhoz pedig, hogy a kijelzőn, vagy az amúgy is alacsony felbontású EVF-en bármit is élesre állíthassunk a látottak alapján, ahhoz nem nagyít elég nagyot a gép (valószínűleg a kijelzők felbontása amúgy sem lenne elegendő a részletek megjelenítéséhez). Ha azonban a nappali fény áll rendelkezésünkre, akkor szerencsére könnyebb a dolgunk a manuális fókuszálással.

Hogy jót is írjunk: a P100 általános működése kellően flott, tesztünk során nem fordult elő sehol, hogy várni kellett volna a gépre. Néha a menüben voltak lemaradások, de egyik eset sem volt olyan vészes, hogy lerontaná az összképet.

Természetesen jár az elektronikus mellé a mechanikus stabilizáció is, hiszen ekvivalens 678 mm-es gyújtótávolságot legfeljebb stabil háromlábbal és önkioldóval lehetne csak bemozdulásoktól mentesen használni. Az érzékelőeltoláson alapuló rendszer jól teszi a dolgát, a fenti képen is látható, hogy akár 1/20 másodperces záridő is megtartható segítségével viszonylag tiszta eredményt produkálva. Ehhez hozzákapcsolható a hibrid stabilizáció is, amely a mechanikus mellé elektronikus úton nyújt segítséget. Próbáink eredménye azonban nem lett jobb ennek is a használatával.

A P100 esetében magunk dönthetjük el, szükségünk van-e torzításcsökkentésre. Ha ezt a funkciót engedélyezzük, akkor nagylátószögű képeinken nem fog majd látszani a hordótorzítás, azonban ekkor le kell mondanunk majd az automatikus sorozatok készítéséről és az időzített felvételekről, ugyanis egyik sem választható ilyenkor a menüben.

Kissé félreérthető a menü „képoptimalizálás” pontja, mi teljesen másra tippeltünk, mint amiről az valójában szól. Itt gyakorlatilag nem történik más, mint a felvételek színvilágának megválasztása, tehát felvételeink lehetnek élénkebbek, lágyabbak, de akár fekete-fehérek is.

A „sorozatfelvétel” címszó alatt már kezd izgalmassá válni a dolog. A hagyományos képfelvételi módok (egy kép, sorozat, legjobb kép kiválasztása stb.) mellett ugyanis ott lapul az időzített felvétel, melynek segítségével roppant érdekes felvételeket, felvételsorokat készíthetünk.

A fényképezőgép megadott időintervallumonként (30 mp, 1 perc, 5 perc, 10 perc) készít egy-egy képet, melyeket később (külön, külső szoftverrel) egy animációvá fűzhetünk össze. Hogyan zajlik az egész? Nos, alapvető, hogy stabil háromlábra legyen rögzítve a fényképező, és témánk is „állandó”, azaz ne mozgó legyen. Az első képet magunknak kell elkészíteni, a többit (összesen 30 fotó) a gép maga fogja. Ha többperces az intervallum, akkor a fényképező elkészíti a képet, majd szundi üzemmódba kapcsol (az objektív kitolva marad a használt gyújtótávolsági értéken). A bekapcsoló gomb kis LED-je villogva jelzi, hogy a készülék áram alatt van, csak az energiatakarékosság érdekében minimálisra csökkentette életjeleit. Több próba mutatja, hogy bátran neki lehet kezdeni egy 30 expós sorozatnak - ha az akku fel van töltve, az akár több ilyen sorozatot is kibír szuflával (megfelelő hőmérsékleten, persze).

A visszajátszás menüpontban többfajta alapszintű retusálási módszerre van lehetőség. A gyors retusálással az elkészült fotó expozíciós értékeit hozhatjuk rendbe, ha alexpós vagy kiégett a kép, akkor segítségünkre lehet ez a funkció. Csodákat ne várjunk, ha már eleve egy veszteségesen tömörített formátumban (itt JPEG) készült az eredeti kép, akkor ott sok mentenivaló már sajnos nem lesz. A D-Lighting a kép sötét és világos részeit hozza közelebb a látható szinthez, persze itt is érvényesülnek az előzőekben leírtak. A „bőr lágyítás” (sic!) portrék (azaz a gép számára felismerhető arcokat tartalmazó fotók) esetében használható, eredménye azonban nem mindig kívánatos, ezért tartsuk meg az eredeti képet is. A többi szolgáltatás már nevével is elmagyarázza funkcióját, így ezekre most nem térünk ki.

Elég erős a beépített vaku fénye, a magasra felnyíló villanófejnek hála pedig nem sűrűn lesz dolgunk nyusziszemű alanyokkal. A magasra felnyílásnak annyi a hátránya, hogy nagylátószögön a kép alsó részén látszik majd a gépváz általi kitakarás (árnyék).

Egyéb szolgáltatások:

• Gyors sorozatfelvétel mód: már kioldás előtt elkezd a készülék fotókat rögzíteni, a sebessége pedig 15 kép másodpercenként (összesen 25 kép erejéig). Összesen 40 kép készülhet a zár teljes kioldásáig, így az elveszettnek hitt pillanat is rögzítésre kerülhet kis szerencsével.
• Többszörös expozíció funkció: összesen nyolc kép összegzésével készül egy végső fotó, amelynek így tökéletes lesz az élessége (rossz fényviszonyok mellett, kézben tartott géppel).
• HDR: két képet összegez a masina, így nagyobb dinamikaátfogást mímelve.
• BSS (a legjobb kép kiválasztása): összesen tíz expozíció közül választja ki az automatika a legjobban sikerültet (élesség), és azt menti el.
• Intelligens portré rendszer: része a mosoly időzítő (akkor exponál a készülék, ha portréalanyunk mosolyra fakad), a pislogásmentesítés (nem enged kioldani, ha alanyunk épp pislog), az arcprioritásos AF funkció és a vörösszemhatás-korrekció.

Nekünk leginkább az időzített önkioldó tetszett, kellő fantáziával és jó témaválasztással nagyon érdekes felvételsorozatokat készíthetünk ennek segítségével. Persze, az összes többi szolgáltatás is jól jön a mindennapos használatban, azonban sajnáljuk, hogy a manuális fókusz használata csak jó fényviszonyok mellett érvényesülhet igazán. Az viszont fájó hiba, hogy a kiválasztott expozíciós értékek hatását nem látjuk sem az LCD-n, sem az EVF-ben, így egy kezdőnek több képet kell majd készítenie (manuális módban), hogy a megfelelő értékeket eltalálja.

Képminőség

A Nikon Coolpix P100-ban „hátsó megvilágítású CMOS-képérzékelő” dolgozik, melynek előnye a hagyományos szenzorokkal szemben, hogy jóval több fényt tud hasznosítani egységnyi idő és rekesznyílás mellett a képalkotáshoz. Ennek egyik hatása, hogy fotóink magasabb érzékenység mellett is kevesebb zajt tartalmaznak. Azonban a jó képminőségnek csak egy apró része az alacsony zajszint...

Próbálgatásunk során arra derült fény, hogy a P100 hajlamos néha túltelíteni a színeket. Főleg a vörös csatorna hajlamos a túlcsordulásra, amint az képmintáinkon is szépen látszik. Az optika érzékeny az oldalról beeső erős fényre, hajlamos becsillanásokat produkálni. Ellenben a kromatikus színi hibák nem voltak jelen vészes mértékben.

Természetes fényben ISO 400-as érzékenységig egészen szép képek készülhetnek a Coolpix P100-zal, sőt, még az ISO 800 sem vészes. Sajnos a zajcsökkentés nem kapcsolható ki teljesen, vagy „automatikus”, vagy „be” értékre állíthatjuk. Az automatikus szűrés érzékenységtől függően kapcsol be:

• ISO 160: 2 mp
• ISO 200: 1 mp
• ISO 400: ½ mp
• ISO 800: ¼ mp
• ISO 1600: ¼ mp
• ISO 3200: 1/8 mp

Zajos képeink is azt igazolják, amit a való világban készített képeinken láttunk és fentebb már említettünk. „Klasszikus” zajjal egyáltalán nem találkozni, sárga foltok jelennek meg ISO 800-on, melyek ISO 1600 és ISO 3200 mellett erősebbek lesznek. A zajszűrés ISO 800 fölött mossa össze a finomabb képi részleteket:

A fehéregyensúly nagyjából konstans, azonban műfény (neon vagy izzó) mellett a vörös felé megy el. Ez leginkább vonalas képünkön látszik, ahol a fehér és a szürke háttér erősen rózsaszínes árnyalatot kapott.

Nos, annak ellenére, hogy a Nikon Coolpix P100 „csak” 10 megapixeles és az új fajta, fordított érzékelőt kapta, nem voltunk hasra esve a képminőségtől. Persze az átlagnál még mindig jobb képeket produkált a masina, de messze nem annyival, mint azt elvártuk volna.

Filmfelvétel, értékelés

Mozgóképek terén dobbantott egy hatalmasat a P100: a már átlagos HD helyett itt már Full HD minőségben vehetjük fel anyagainkat, sőt lehetőségünk van a szokásos kisebb felbontások mellett akár 240 képkocka/mp sebességgel is videók rögzítésére.

A 60, 120 és 240 kép/mp mellett felvett videók lejátszása 30 fps-en történik, így lassított képet kapunk. 60 fps mellett legfeljebb HD, 120 fps mellett max. VGA, 240 fps mellett pedig QVGA felbontású lehet filmünk. A nagysebességű anyagok hossza azonban 10 másodpercben limitált – kár.

A kép- és a hangminőség nem rossz, a gép elektronikája jól leköveti a fényviszonyok változását. Sajnos az AF azonban elég lassan talál magára, ha felvétel közben zoomolunk. A szélzaj elektronikusan szűrhető (lásd menü). Tesztvideó1, tesztvideó2.

Értékelés

A Nikon Coolpix P100 érdekes egy jószág. Főleg 26-szoros átfogású optikájára épít a gyártó, azonban szolgáltatások terén sincs szégyenkeznivalója. Szerintünk hasznos és ötletes funkció az időzített felvétel, ahol mi határozhatjuk meg az egyes képfelvételek közti időintervallumot. Ergonómiája igen jó, persze nem is vártunk mást egy ekkora méretű kompakt géptől. Alacsony felbontásával és kis méretével csalódást okozott az EVF, amely valójában csak igen erős napsütésben tudja létszükségét bizonyítani. Nem tetszett továbbá az optikát mozgató motor durva működése, a finom gyútávállítás csak szép vágyálom marad. Érthetetlen az élőkép hiánya is. Csak gyakorlott fotós fogja teljesen manuális beállítások mellett elsőre megtalálni a megfelelő expozíciós értékeket. S ha már a manuális résznél tartunk, az MF (és az AF dettó) szinte használhatatlan rossz fényviszonyok mellett.

A jó ergonómia, az átlagosnál jobb képminőség és az elfogadható ár/érték arány ellenére is csak egy tetszett plecsnit tudunk adományozni a gépnek. Ha sikerül majd firmware-frissítésekkel a fenti hiányosságok nagy részét kijavítani, s lejjebb megy majd még a masina ára vagy 15 ezer forinttal, akkor megkaphatja az ajánlottat is.

Nikon Coolpix P100

MLaca

A Nikon Coolpix P100 fényképezőt a Nikon Magyarország Kft.-től kaptuk tesztelésre.