Vint Cerf
Kicsit fellengzősnek tűnik a cím? Nos, mentségünkre szolgáljon, hogy nem mi találtuk ki. Vint Cerfnek ugyanis (annak ellenére, hogy a nevét tréfás módon ugyanúgy kell kiejteni, mint a windsurföt) ez az állandó eposzi jelzője, amióta annak idején kidolgozta a világháló technológiai alapjául szolgáló TCP/IP protokollt.
Történetünk hőse, Vinton Gray Cerf 1943. június 23-án látta meg a napvilágot New Havenben, Connecticut államban, de a családja még gyermekkorában Los Angelesbe költözött. A születésétől fogva hallássérült Vint bámulatosan éles eszű gyerek volt, fantasztikus érzékkel a matematikához – és kitűnő tanuló, az a tipikus idegesítő stréber fajta, aki nem elég, hogy öltönyben-nyakkendőben jár már a középiskolában, de még élvezi is az egészet.
Amerika egyik legjobb egyetemén, a Stanfordon szerzett matematikusi diplomát, miközben olyan cégeknél vállalt kiegészítő nyári munkát, mint a Rocketdyne (ma a Boeing leányvállalata, annak idején nukleáris rakéták tervezésével foglalkoztak a Pentagon számára) és a North American Aviation (több híres amerikai harci repülőgép, illetve az Apollo űrprogram járműveinek tervezője).
Hirdetés
Miután 65-ben diplomázott, az IBM szerződtette a ragyogó képességű matematikust, ahol közelebbről megismerkedett a számítógépekkel és a hálózatokkal. Az új tudomány lehetőségei annyira lenyűgözték, hogy 67-ben visszatért az iskolapadba, a UCLA egyetem akkor induló számítástechnikai szakára, ahol még két diplomát szerzett (70-ben, illetve a PhD-t 72-ben) – ezután pedig visszaköltözött a Stanfordra, mint számítástechnika-elméletet oktató professzor és a gyakorlati felhasználásban élen járó kutató.
A hálózat csapdájában
- 2004-ben megkapta a Turing-díjat (a számítástechnika Nobel-díját)
- a People magazin 94-ben az év 10 legizgalmasabb embere közé választotta
- 11 amerikai egyetem adományozott neki díszdoktori címet
- 97-ben Clinton elnöktől megkapta a legmagasabb amerikai tudományos-technológiai címet, a National Medal of Technologyt
- 1997 és 2001 között tagja volt az amerikai elnök legfőbb technikai tanácsadó testületének
- az IPv6 Forum, az internet infrastruktúrájának fejlesztését koordináló szervezet tiszteletbeli elnöke
- több tucat rangos nemzetközi kitüntetés tulajdonosa
- 99 óta az ICANN (a domainnevek kiosztásáért felelős szervezet) igazgatótanácsának a tagja, jelenleg a tanács elnöke
Az egyetemen Vint bekerült az ARPANET projektbe; ez egy olyan kutatás volt, amely különféle, egymástól akár több ezer kilométerre levő számítógépek hálózatba kötését és a közöttük zajló kommunikáció szabványosítását tűzte ki célul. A kísérletek során Vint és kollégája, Robert E. Kahn a UCLA és a Stanford között próbáltak adatokat cserélni. Hamar rájöttek, hogy az ezerféle felépítésű számítógép, operációs rendszer és adatstruktúra csak úgy képes egy hálózatban dolgozni, ha az adatáramláshoz egy minden gép által feldolgozható formátumot használnak, ha a gépek egyértelműen képesek azonosítani egymást, és ha az óhatatlanul bekövetkező adatvesztéseket is kiküszöbölik valahogyan.
Az évek során mindhárom akadályt sikerült elhárítaniuk. Kidolgozták az IP-címek rendszerét, amelyek egyértelműen azonosítják a hálózatban levő gépeket. Kifejlesztették a kézfogásos (handshaking) módszerrel működő, csomagalapú (packeted) adattovábbítást és a Transmission Control Protocolt, amelynek segítségével a küldő gép csomagokra bontja és „megcímzi” az adatokat, a fogadó pedig képes dekódolni azokat. Ennek a rendszernek mintegy melléktermékeként hozta létre Vint és Bob az e-mail intézményét is.
76-ban az amerikai védelmi minisztérium lecsapott Cerfre, hogy vegyen részt az ARPANET projekt eredményeit továbbvivő és a gyakorlatban hasznosító DARPA projektben. A Pentagon is meglátta a nagy lehetőséget a számítógépek hálózatba kötésében: ha egyetlen hálózattá szerveznék az ország katonai bázisainak a számítógépeit, az háború esetén hatalmas lépéselőnyt és rugalmasságot adna a hadseregnek.
Igen ám, de valahogy meg kell oldani, hogy a hálózat központ nélkül, az alkotóelemek bármelyikének kiesése után is működőképes maradjon. Vint és csapata a hadseregnél töltött hat év alatt kifejlesztette a mai internet alapjául szolgáló szabványokat, a TCP/IP protokollt, a decentralizált, routerekkel kapcsolódó hálózat alapelveit.
A katonai kitérő után (amely mellesleg megalapozta az internetet) Vint Amerika egyik legnagyobb telekommunikációs cégéhez, az MCI-hoz szegődött, ahol a világ első publikus e-mail szolgáltatásának, az MCI Mailnek a fejlesztését vezette. 86-ban újra szövetségre lépett Bob Kahnnal, és a Corporation for National Research Initiatives nevű közös cégükben a mesterséges intelligencia kutatásával és digitális könyvtárak létrehozásával foglalatoskodott. Itt eltöltött csaknem tíz évet, majd visszatért az MCI-hoz, ahol az internetes üzletág technológiai vezetője és az óriáscég egyik alelnöke volt egészen 2005-ig.
Néhány hónapja Vint nagy feltűnést keltett, amikor megjelent a Google és a Sun együttműködését bejelentő sajtótájékoztatón. Nemsokára kiderült: a jelenlegi legmenőbb internetes cég, az ingyenes keresőszolgáltatásból a digitális világ feletti uralomra törő Google szerződtette az internet atyját. Cerf amellett, hogy bevallottan reklámarc a Google-nél, a misztikus „Chief Internet Evangelist” posztot kapta a kaliforniai IT-óriásnál, amely nagyjából a „vezető internetes látnok” kifejezésnek felel meg, és sűrű homály fedi, hogy valójában mit is jelent.
Nyugdíj? Soha!
Vint Cerf ma, túl a hatvanon aktívabb, mint valaha. A közismert ínyenc, a különleges borok és ételek szenvedélyes rajongója, a lelkes sci-fi-hívő Vint feleségével, Sigriddel él Virginiában (még az egyetemen ismerkedtek meg, jövőre lesz a negyvenedik házassági évfordulójuk), és a Google mellett a NASA-nak is dolgozik, ahol a jövő internetes protokollját, a bolygóközi adatátvitelt megoldó Interplanetary Protocolt tervezi. Le a kalappal előtte, reméljük, még sokáig a számítástechnika élő legendái között tarthatjuk számon!
Hanula Zsolt
