Verseny
A kezdeti viszontagságok miatt csúszással indult a fő program, vagyis a verseny, ezért a lebonyolításon változtattak egy kicsit. Délelőtt nem sikerült eleget gyakorolnia a pilótáknak, így kaptak még egy gyakorló kört, aztán azonnal a két éles futamuk következett. Ezáltal sikerült kiküszöbölni az FPV képközvetítő rendszer átszereléséből adódó késlekedést két futam között, hiszen mindenkire csak egyszer kellett feltenni. Akadt viszont egy új bonyodalom, mert az egyes menetek után tisztítani, szervizelni kellett a quadrokoptereket, ami időbe telik. Sajnos nem sikerült olyan pörgősre a program, ahogyan tervezték, a jellemzően kétperces repülések után bő negyed órát kellett várni a következő felszállásra.
A holtidőt a kommentátor igyekezte áthidalni, a futam résztvevőivel készített interjút. Igazi, profi stáb felelt a közvetítésért, hét hatalmas kamerával és egy drónnal dolgoztak nagy összhangban a versenyirányítással. A háromkörös futamok alatt végig jól lehetett követni, hogy ki melyik helyen áll éppen, milyen köridőt ment és mennyi az összideje, még némi extra információt is kaptunk a pilótákról. A nézők nem maradtak le a látványos jelenetekről, pedig komoly feladat ezeket a fürge kis repülő alkalmatosságokat kamerával követni. A futamok után néhány perccel már készen is volt az összefoglaló lassított képekkel, FPV felvétellel, amit a nagy kijelzőn és több tévén mutattak meg.
A sok leállás, várakozás viszont darabossá tette a programot, ami így a nézők számára kevésbé volt élvezetes. Ezen a téren van még hova fejlődnie a szervezőknek, kicsit erős volt máris a Formula 1-hez és a Red Bull Air Race-hez hasonlítani a drónbajnokságot. Van benne potenciál, mert amikor akció volt, akkor tényleg érdekes dolgok történtek, amik lekötötték még a technikában nem jártas nézőközönség figyelmét is, de a futamok között unalmassá váló üresjáratokat legfeljebb napozással lehetett eltölteni.
A boxutcában viszont jó hangulat uralkodott. Ritka eset, hogy ennyi FPV versenyző élőben találkozik, így most volt alkalmuk megbeszélni azokat a technikai dolgokat, amiket egyébként fórumon vagy közösségi oldalakon szoktak. Többen említették, hogy bár a pálya nem tűnik bonyolultnak, távolról sem egyszerű hibátlanul végigmenni rajta. A gyors, egyenes részen arra kell figyelni, hogy beférjenek a start-cél és a másik két kapu alá, a homok fölött viszont sokkal nehezebb megbecsülni a magasságot, mint füves terepen, ezért gyakran túl magasan vagy túl alacsonyan repültek, aminek ütközés lett a vége. A homok pedig egyből megfogja a gépet, míg füves talajra jól érkezve akár vissza is lehet pattanni.
Ezt a trükköt durma71 be is mutatta, csak nem füvön, hanem a Velencei-tó vizén. Sikerült elkapnia egy újabb rázós elemet, a pálya legtávolabbi pontján lévő visszafordító zászlót, ami a víz fölé pördítette a gépét, aminek egyébként semmi baja sem lett, a következő futamon tovább repülhetett vele. A harmadik nehézséget a pálya technikás szakasza jelentette, ahol lassítani kellett, ilyenkor ugyanis az egyébként előrebillenve haladó quadrokopter kiegyenesedik majdnem vízszintesre, a döntött haladáshoz bedöntött kamerája meg az égbe kémlel, így a pilóta nem látja, merre halad a gépe. Mindez megfűszerezve némi változó irányú széllel és a szűkös gyakorlási lehetőséggel jól feladta a leckét az indulóknak.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
