Próba

A hálózati médialejátszók vizsgálatához stevve fórumozónk segítségével összeállítottunk egy tesztcsomagot. Ebben különféle felbontású videó-, hang-, valamint képállományok szerepelnek, és belekerült néhány felirattípus is. Videóknál a fő hangsúlyt a nagyfelbontású HD anyagokra helyeztük, melyek kezelése fejlettebb hardvert igényel. Sok hálózati lejátszó ezeket csak számítógép segítségével tudja megjeleníteni, transzkódolást igényel. A videós tesztcsomag számítógépes rendszerek képességeinek vizsgálatához is hasznos lehet, hogy olvasóink el tudják dönteni, hardverük felkészült-e a HD korszakra, ezért elérhetővé tesszük. A filmrészletekhez egy szoftvercsomagot mellékeltünk, amiben lejátszók, kodekek és információs program található.

Zenék esetében azt vizsgáltuk, hogy a szokásos MP3 és WMA mellett hogyan boldogulnak a készülékek a FLAC és OGG formátumokkal. Képeknél arra voltunk kíváncsiak, mekkora felbontásúakkal bír el a lejátszó, továbbá hogy a klasszikus JPG és BMP formátum mellett kezeli-e a GIF, animált GIF, PNG és TIFF állományokat. A videóknál megnéztük, mi a helyzet a feliratokkal, különösen az ű és ő karakterek megjelenítésével.

Tévére kötve a Ferguson Ariva 110 HD-t és kézbe kapva távirányítóját nem sok gondunk volt a kezelésével. Kicsit ugyan szokni kellett a sok apró gomb elrendezését, melyekből minden lényeges funkcióhoz jutott. A menürendszer számunkra régi ismerős volt, de az újoncok is hamar megbarátkoznak majd a Realtek nem éppen szép, de annál praktikusabb felületével.

Minden a megszokott rendben folyt a hangos részen is, az MP3, WAV és VMA mellett a FLAC és OGG formátum lejátszása sem okozott gondot. Az első váratlan furcsasággal egyszerű BMP formátumú képünknél találkoztunk. Valamiért hibás színekkel jelent meg a tesztábra, és véletlenszerűen még pár BMP állomány is, melyeket később kipróbáltunk. Mások viszont rendben jöttek. A szokásosnál lassabbnak tűnt a PNG formátum kezelése, a TIFF állományokat pedig egyáltalán nem ismerte fel az Ariva. Az általánosan használt JPG-vel viszont nem volt gond, ott a nagyítás és a forgatás tökéletesen működött még a legnagyobb, 36 megapixeles fotónkkal is.

Filmezésénél már nem történt újabb meglepetés. A szokásos mumus, az állatorvosi lóként kigyártott, magas bitrátájú és sok kulcsképes részlet most is akadozott. Mindenesetre a valóságban ritkán találkozni ilyen durva kódolású anyaggal. A feliratos részen minden a legnagyobb rendben volt. Szépen kezelte a lejátszó az ő és ű betűket. Akkor sem leszünk meglőve, ha olyan anyagunk lenne (jellemzően japán anime sorozatok), aminek aljára angol feliratot kódoltak. Ilyenkor a magyar szöveget a képernyő tetejére tolhatjuk.

Még egy kicsivel jobban szerepelt az Asus O!Play Air. Mint korábban a sima O!Play-nek, neki sem volt gondja a BMP állománnyal, amivel a Ferguson hibázott, és kezelte 29 megapixeles TIFF állományunkat. A „killa sample” ezúttal is sok volt a hardvernek, viszont a korábbi firmware-rel ellátott O!Play-jel ellentétben most már tökéletes volt a magyar ékezetes karakterek kezelése a feliratokban.

Végére hagytuk az érdekes részt, a Wi-Fi próbáját. A beállítás mindkét gépen zökkenőmentesen zajlott. A Ferguson és az Asus is pillanatok alatt megtalálta az elérhető hálózatokat, a WEP és WPA titkosítás használata sem okozott nekik gondot. Az Asushoz mellékelt lemezen találtunk egy kis programocskát, ami mindenféle klikkelgetés nélkül hozott létre Wi-Fi-s számítógépünkön ad-hoc drót nélküli hálózatot, amit az O!Play Air elérhetett.

A filmezés már nem volt ilyen zökkenőmentes. A Ferguson USB-s adapterével folyamatosan 1000-1900 kbps körüli sebességet jelzett, ami HD filmekhez nagyon kevés, sőt DivX-hez sem volt mindig elég. Ugyanis a drót nélküli átvitel sávszélessége hullámzó. Egy-egy pillanatra jelentősen visszaeshet, amit a folyamatos adatot igénylő filmek nem tolerálnak. Akkor lehetne sikeresebb a rendszer, ha valamiféle pufferezést iktatnának be, ami megvéd a pillanatnyi lassulásoktól. Az Asus O!Play Airrel annyival volt jobb a helyzet, hogy ott az n-es adapter 5000 kbps körüli értéket mutatott. Ez már a kis felbontású videókhoz (mondjuk sorozatrészekhez) elegendő volt, de HD-ből még a tesztcsomagunkban található 4000 kbps alatti is meg-megbicsaklott. Szóval a Wi-Fi-s HD filmnézés egyelőre még hiú ábránd ezeken az eszközökön.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!