Külvilág, ergonómia I.
A Canon EOS 60D szerintünk identitászavarban szenved. Felépítését, funkcióit figyelembe véve látszik, hogy ez a gép már nem egyértelműen a 10D-50D vonal következő láncszeme. Ugyan számozásával a gyártó egyértelműen jelezni óhajtja, hogy de, bizony ez a masina az 50D hivatalos utódja, tessék csak megvenni, tisztelt „fél professzionalista fotósok”, mi azonban inkább arra tippelnénk, hogy az 50D méltó folytatása valahol a 7D és a 60D öszvére lenne. Ilyen gép azonban nincs, nem is lesz - az EOS 60D láthatóan azoknak szól, akik megunták a három számjegyű (pl. 500D) sorozatot, de nem akarnak (vagy nem tudnak) súlyosabb összegeket áldozni hobbijukra (mert a 60D inkább az igényes hobbistát szólítja meg, mintsem a profit – persze, ez is egy sablon duma, hiszen az a cucc „profi”, ami pénzt termel).
Ha már említettük a felépítést: az EOS 60D ellenben a korábbi kétszámjegyű modellekkel már nem magnéziumötvözetből készül, hanem üvegszállal erősített műanyagból, amely alumínium vázra lett ráhúzva. Kézbe véve a motyót ebből nem sok érződik, a minőségérzet semmit sem romlott az 50D óta. A gyártó ezzel a felépítéssel nyert pár grammot, azaz valamivel könnyebb lett az új váz. A 60D terjedelme valamivel kisebb, mint az 50D-é (145 x 106 x 79 mm vs 146 x 108 x 74 mm), ami csak akkor feltűnő, ha a két generációt egymás mellé tesszük. Az 50D markolati része magasabb, de a 60D markolata mélyebb, hosszabb ujjú fotósnak is kényelmes fogást biztosít.
A design a maga kerekebb formáival egyértelműen az új termékvonalat követi. Látszik, hogy a 60D már az EOS 7D és az 1D Mk IV formavilágát követi. A váz természetesen képes az EF bajonettes optikák mellett az EF-S típusúak fogadására is – bemutatónkhoz is EF-S kitobjektívvel (EF-S 18-55 mm F3.5-5.6 IS) érkezett a masina.
Az elülső oldal nem sok eltérést mutat az elődéhez képest (csak annyit, hogy immár használhatjuk ezzel a készülékkel is a gyártó IR távirányítóit); a nagyobb horderejű változásokat a hátoldalon kell keresni: a 60D immár artikulatív LCD-vel rendelkezik. Elhagyták az 50D mikro joystickjét, cserébe a paraméterező tárcsa belseje lett egy több irányban nyomkodható kezelőszerv. Az 50D nyomógombjait is lecserélték szögletes, nagyobb felületűekre. Ami az új kezelőszerveket illeti, nem voltunk maradéktalanul elragadtatva ezek működésétől. A hátsó paraméterező tárcsa egy kicsit túl keményen működik, így tekergetés közben ujjainkkal véletlenül működésbe hozhatjuk a belső kurzor- felületet. A szögletes nyomógombok működésére az érzéketlen, nyúlós, bizonytalan nyomáspontú jelzők illenek. Az sem könnyítette meg a gép használatát, hogy a lejátszás és a törlés gomb pont a hátlap két ellenkező sarkába került. Az élőkép/filmfelvétel dedikált gombbal hozható működésbe, de ellenben a 7D-nél látottakkal, itt először a módválasztó tárcsát kell filmfelvételi módba állítani, csak akkor tudjuk e mozgóképrögzítést elindítani. Egyéb fotózási módokban nem lehet videót rögzíteni.
A Canon EOS 60D módválasztó tárcsája csak akkor forgatható el, ha a központi gombot lenyomjuk rajta. Tehát: lenyom, nyomva tart, közben forgat a módszer. A 7D és az 5D Mk II ezt a kis pluszt csak külön szervizben való látogatással tudja produkálni (kérésre bruttó 25 000 forintért építi át a hazai márkaképviselet szakszervize az említett fényképezőgépeket). Van, aki esküszik erre a megoldásra, nekünk több év alatt, számtalan dSLR vázzal sem sikerült véletlenül működési módot váltani (se táskából kivéve, se közelharcot vívva stb.).
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
