Philips A3.300
Kibont
A különböző szatellit-laposító próbálkozások közül kitűnik a Philips valóban vékony iránysugárzója. Ezt a méretet azonban nem lehet a szokásos, dinamikus hangszóróval elérni, ehhez NXT kell..
Mi is az az NXT? Az cikk első felében részleteztük, hogy a dinamikus hangszórókból felépített rendszerek esetén kénytelenek vagyunk többutas konstrukciókat alkalmazni, mivel amikor az adott hangszóró által lesugárzott hang hullámhossza összemérhetővé válik a membrán átmérőjével, a hang irányítottá válik, az eredetileg lesugározni kívánt hang egyre inkább csak a membránfelületre merőleges egyenes mentén terjed, más irányokba különböző magasabb frekvenciájú hangsugárzás történik. Ezáltal nem kívánt színezettség tapasztalható a hangban. Az NXT-t arra találták ki, hogy ezt a problémát hatékonyan (és nem utolsósorban olcsón, hiszen eddig is voltak elektrosztatikus panelek) megoldja. Lényege, hogy egy akármekkora méretű panelnek minden pontját rezgetjük.
NXT membrán mély- (felül) illetve középtartományok (alul) sugárzása esetén
Így szélesebb sugárzási szög érhető el, mintha dinamikus hangszórókat használnánk. A gond csupáncsak annyi, hogy gyakorlatban ezek a hangsugárzók nem igazán "hozzák" a dinamikus hangszórók által produkált hangot. A meghallgatás során fény derül arra, mire képes a technológia a Philips esetében.
Egy NXT szatellit hátulról.
Az NXT-ről bővebb információt itt olvashattok. (Vigyázat, majd' 3 MB!)
A hangerőszabályzó csúszós, olcsó műanyagból van, és az egyik szatellit talpán helyezkedik el; a szatellitek pedig olyan könnyűek, hogy képtelenség lefogás és csúszkálás nélkül szabályozni a hangerőt. A szatellit nyilván nagyon vékony, bár a talp elfoglal némi helyet.
Nem sokkal kisebb mélységű, mint egy dinamikus hangszóró.
Fixen össze vannak kötve, némileg korlátozva az elhelyezés szabadságát. A kábelek minősége egészen elfogadható, duplán szigeteltek. A szub formája megfelel a legtöbb Philips rendszernél használt kockának, lefelé sugárzó, 16 centis papírmembránnal, basszusreflex rendszerrel, basszusszabályzással, megépítése jó, pontosak az illesztések. Tápja csak 25 W-os, tehát a 32 W teljesítményt nem fogjuk tudni "kivenni" a rendszerből. Ez egyébként általános tendencia, a nagy tápegység bizony drága, így sok gyártó ezen igyekszik spórolni.
Jól bevált Philips kocka.
Meghallgat
Lajkó hegedűje szinte kétségbeejtően rosszul szólal meg, az eddig hallott egyik leggyengébb, legtompább előadás. Teljesen más a hangkép, mint amit eddig a dinamikus hangszóróknál megszoktunk. Ez igazából az Apocalyptica-nál adja ki magát, ahol a zene falszerű, mintegy síkot alkot a hangsugárzók között, egyáltalán nincs térmélység. Hát igen, ez az NXT technológia: a hallgatási pozíció változására nem reagálnak rosszul a sugárzók, de iszonyúan blokkszerű a hangzás, mintha egy fal szólna előttünk, a zene nem kap levegőt, mintha be lenne zárva. A mélyközepekkel nem igazán tud mit kezdeni, ez is az NXT sajátosságának mondható; konstans hangerejű massza érkezik a pengetés és a férfihang helyett. A legmagasabb tartományok csillogóak, akár szépnek is nevezhetők, bár némi megszokást igényelnek; mindenesetre erejükkel nincs probléma. A basszusláda viszont jól teszi a dolgát, néha brummog ugyan, de alapvetően tiszta. Magasabb hangerőnél hirtelen fogynak el tartalékai, berezonál. A vokálnál a fő probléma, hogy a mélyközéptartomány betölti a teljes légteret, mindenféle értelmezhető irányhatás nélkül, pedig a férfihangok nincsenek abban a mélységben, hogy a sztereóképet ne lehetne problémamentesen lekommunikálni.
A klasszikus anyag fahangjain is az derül ki, hogy a sokáig fejlesztett technológia hallgathatósága elmarad a dinamikus hangszórók mögött.
Összegez
Szép basszusokat, de kissé unalmas, zárt zenei világot kapunk a Philips A3.300-astól, akinek fontos, hogy a szatellitek kis helyen is elférjenek, annak jó választás lehet, mert relatíve elfogadhatóan szól, de a rendszerüket közönségesebb módon használóknak ajánlatosabb a klasszikus dinamikus hangszórókból építkező rendszerekben gondolkozniuk.
A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!
