Cambridge MW

Cambridge Soundworks Megaworks 250D THX

Kibont

Iszonyatosan nehéz dobozban érkezett hozzánk. Kibontása után csupa igényesség tárult a szemünk elé. Mélynyomójának talpa finom, zselészerű gumi, stabilan és megfelelő magasságban tartja a lefelé sugárzó, 20 centis impregnált papírból készült membránt. Gondolom felesleges is említeni, hogy igen merev, vastag fából készült doboza van, hátlapját pedig milliméter vastag acéllemez borítja. Szatellitjei műanyag, csillapítóanyaggal kitömött dobozok, sugárzói papírmembránosak, textilfelfüggesztéssel. Ezek is talppal ellátottak, a talp műanyag, több helyen találhatunk rajta puha gumírozást, maga a szatellit is így csatlakozik a talphoz. A szubhoz csíptetős kábelekkel csatlakozik (a szubon RCA hangszórókimenet van). Mindezekhez egy digitális vezérlésű távirányító is tartozik, standby, mute, treble és bass állítási lehetőséggel (természetesen hangerőszabályozó is helyet kapott...).

Külön szót kell ejteni a bemenetekről. Két normál analóg bemenete van, plusz egy digitális. Az utóbbi kicsit több, mint amit idáig megszoktunk, tekintve, hogy a digitális jelet két darab 96 kHz/24 bit felbontású DAC alakítja át analóggá. Ez több szempontból is jó minőséget biztosíthat: egyrészt maguk a DAC-ok sem gyengék, nem sok hangkártyán találunk hasonlókat, másrészt pedig ha találnánk is: a közvetlenül az erősítő mellett található áramkörök miatt nagyon kevés kábelezésre van szükség, pontosan illeszhető a DAC az előerősítőhöz.

A készülék THX minősítésű. Hivatalosan ezt azok a készülékek kapják meg, amelyek hangja Tomlinson Holman mérnök úr megfontolásai alapján visszaadja azt a minőséget, amellyel a stúdióban - a hangmérnök akaratának megfelelően - kikevert anyagot tökéletesen kapjuk vissza. Nemhivatalosan a megfelelő tőkével ellátott cégek a nagyobb, drágábban kínált hangeszközeikre megszerzik a THX logót; persze azért senki ne gondolja komolyan, hogy egy PC-s hangrendszer és mondjuk egy Lexicon erősítő tökéletessége megegyezik, vagy mindkettő tökéletes lenne... (bocsánatot kérünk minden THX-szel ellátott terméktől...). Tehát nem eszik olyan forrón azt a bizonyos kását.

Meghallgat

Mindekelőtt azt kellett eldöntenünk, hogy a kedvenc Midimanünket használjuk-e, vagy inkább az egyetlen fellelhető digitális kimenetű hangkártyánkat, egy Leadtek Winfast 6xSound-ot. Nem túl hosszas próbálkozás után világosan látszott, hogy digitális jellel táplálva a Cambridge MW DAC-jai jól érezhetően (és ez nagy szó) komolyabban, minőségibben szólnak. A sztereótér széleiben, minden sokkal élőbb, részletesebb lesz (kár, mert a tesztanyagot át kellett transzportálni keopsz gépéről a szerzőére).

Lajkó zenéje végre feléledt egy kicsit az időnként tompa, időnként látványos, mégis alapvetően élettelen frekvenciahalmazból (ha egyszer nem szól az a hegedű olyan csillogóan, akkor lejátszáskor se csillogjon), először hallok meg néhány apró rezdülést (eddig fejhallgatón és PC-s eszközökön hallottam ezt a CD-t, azért a hangfal mindig más...). Kissé alulról szól a basszus, tehát a szub kicsit leválik a szatellitek által szolgáltatott hangról. Amit a középtartományáról el lehet mondani, az talán a legnagyobb dícséret pécéshangszóró-körökben: van. Vannak közepei, és nem áldozták fel a csillogó, látványos és kicsit művi hang oltárán. Sztereóképe pontos, bár nem túl széles; van mélysége, ami dómsugárzó hiányában jót tesz a hallgatási pozíció szabadságának.

A Cultnál a pengetés még mindig kicsit lentről szól, de precíz, kemény. A hangerőváltásokat valahogy magától értetődően intézi el, térmélysége is jó. Nagyon masszív a hangzás, kicsit komor (végül is, Apocalyptica...), de tömege van. Nem nyúl mellé a hangsúlyoknak, kiegyenlített.

Emmanuel Topnál derül ki, hogy 16 kHz tájékán egy kicsit elfogy a szufla.

Jazznél a szaxofonnak végre van normális mélyközép alátámasztása, bár a zongora kicsit túlságosan előtérbe kerül. Ritmikája kiváló.

Klasszikus zenén kiderül, ez végre alkalmas ilyen anyagok hallgatására is. A zongorában van finomság is, tömeg is, bár a hegedűnek nem ad elég levegőt, kicsit beszűkíti; ez a szélesség-hiány sokszor meghatározó a produkciójában.

Összegez

Nem érdemes sokat köntörfalazni, a 2.1-es tesztünk királyáról van szó; főleg, ha digitális bemeneten keresztül hajtuk meg. Nem esik a leggyakoribb hibába, hogy többet akar mutatni, mint amennyi valóban van benne, a tervezők megpróbáltak inkább valóságosabb, mint látványosabb hangot produkálni, és ez igényes anyagokkal, kidolgozással párosítva meghozta a várt eredményt. Mióta megjött, folyamatosan ez megy, kicsit zavaró átkapcsolni utána bármely más rendszerre. Igényes hang, igényes megépítés, igényes külső... mi kell még?

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!