Új hozzászólás Aktív témák

• #25948 Miklós315 aktív tag MageRG #25936

  Új Válasz 2022-10-15 11:47:41 #25948

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Miklós315

  aktív tag

  válasz MageRG #25936 üzenetére

  "az üdvözüléshez az kell, hogy megismerje az ember Isten igéjét, higgyen Jézusban és Istennek tetszően cselekedjen életében"

  Igen, ez a teljes tökély (ideális eset).
  De a kereszténység alapvetése, hogy az ember bűnös (esendő). Ergo az ideális eset - bár elvárásként, kijelölt útként ott van - nem gyakori (reális) jelenség.
  Az emberben belül megélt jóságot, a jóra való törekvést (szándék és tett) is figyelembe kell venni, mert elbukhatsz akárhányszor, ha nem gátlástalan, megátalkodott rosszként fetrengsz a bűnben, hanem a jóakarat mentén botladozol úgy, hogy felismered, bánod, próbálod javítani/elkerülni.
  Ennél jobban nem tudom hogy lehet leírni az akaratlagos elzárkózás és az esendőségből eredő hibák akaratlan elkövetése közti különbséget...

  Egy közösség a világban - legyen bárhol, bármikor - lehet sajátosan torz, belterjes normatívával élő, mely pl. a gátlástalan nemi életet (nyílt-csapodár kapcsolati életmód), emberáldozatot, önzésből eredő agresszív életellenes normakövetést, stb. hozhat magával következményként. Legyen ez olyasmi közösség, amit példaként hoztál: nem jutott el az Ige hozzájuk, nincs szándék szintjén sem az Igével való (természetszerűleg követett) harmónia (megfelelés), sőt, akár, ha megjelenik egy misszió (nem tűzzel-vassal, hanem szóval), akkor elutasítják (miután meghallgatták).
  Itt adott az a közeg, amit írsz. Volt is ilyen közösség, nem kevés. Idővel átalakultak (akár a kereszténység, akár más térítő vallás átvételével, akár csak hatalmi struktúra bekebelezése által: felszívódtak a hódító tömegben, eltűntek). Ma leginkább a szekularizmus vagy más konkurens (nagy) vallások határozzák meg a tömegek (adott társadalmak) hétköznapjait, így a moráletikai kereteit (mely a mindennapi belső és külső viszonyulásban, illetve konkrétan a jogi környezetben csapódik le).

  Egy közösségben (nagyobb halmaz esetén: társadalomban) is egyének adják a legkisebb egységet. Egyénenként önálló megismerési és döntésmechanizmussal történik a világ megélése, az arra való reflexió. Ez személyes felelősséget generál. Lehet ezt hárítani, de attól még a felelősség adott. A környezet viszonylatában is, a transzcendens viszonylatában is (és itt fontos, megkülönböztetni/megjegyezni, hogy egyrészt a megélt strukturális vallás is adott viszonyt jelent, másrészt a vallástól független objektív igazság is - ugyanis legvégül ott lebeg mindegyik vallás/hit esetében, hogy tévedhet, hiába vannak bizonyítékok, logikailag igaz állítások mögötte... ezért alkalmazzuk a mindentől különálló "hit" terminust, mint leíró mozzanatot e viszonyulásra ember és hite/vallása közt).

  Itt tehát jön a számonkérésed: miért nem ismerteti meg Isten - ha létezik ez az Isten - az igazságot mindenkivel egyformán, és biztosítja lehetőségként mindenki számára az egyforma üdvözülést...? Erre írtam, hogy miért ne lehetne ez adott, azzal a kitétellel, hogy nem egyforma utat, de egyformán biztosított lehetőséget (más utakon, más próbákon keresztül, de mégis biztosított üdvözülési módot) biztosít...?

  "Aki elszigetelten él, annak meg esélye sincs megismerni az emberi jóságot"

  Ez ott bicsaklik meg, hogy - ha Isten létezik, ergo a Kinyilatkoztatás is igaz -, a Teremtő egész teremtésében tetten érhető az Ő keze nyoma, ergo alapvetésként ki van mondva, hogy minden emberben ott rejlik az Istenre való irányultság magja (a teremtettség következményeképpen). Ez a kiindulópont. Hogy ez a mag kicsírázik vagy sem, az egyéni életutak kérdése...
  Vannak - minden közösségben -, akik szembemennek az árral (pl. egy belterjes-elszigetelt szociopata közegben is lehet, aki nemet mond, változtatna, szembefordul a közegével, elhagyja azt, stb...
  A Biblia pedig - bár a szövegek jókora része konkrét esettanulmányokon alapuló tanulság-gyűjteményként értelmezhető - kimondja, hogy az egész teremtés ura Isten, és Isten épp ezért mindenhol uralkodik, mindenhol jelen van. Egy-egy ilyen elszigetelt közösségben is.
  Lényegében az ilyen Bábel meg Szodoma, stb. esettanulmányok is erre hivatkoznak: Isten ott van, de ha megtagadják, akkor így döntöttek... és a döntések felelősséggel járnak, valamint következménnyel. Hiába hárítanák ezt.
  Ezért ez valótlan - és logikailag téves - állítás a gondolatmenet végén: "Tehát olyan dolgok miatt bukja az üdvözülést, amiről nem tehet."

  "Viszont ha a kereszténység valóban egy egyetemesen igaz, akkor mindennek egy irányba kellene mutatnia, nem?"

  És erről szól a Biblia jókora hányada: történelmi esettanulmányok mint tanulságalapként felmutatható mintázat:
  Ha követed a jót (ami mindenkiben ott van), és pláne, ha dedikáltan Istent követed, erős-szilárd egyének erős közössége életképes lesz/marad, míg, ha az egyéni önzés, a tobzódó bűn jut uralomra, akkor szétforgácsolódik a közösség és gyenge életképtelen egyének hordájává silányodik... elvesznek. Belülről szétrohad, feloldódik, kívülről ledarálja bárki.

  "Gondolod hogy aki szkeptikus alapon vet el egy vallást, az nem elég elfogadó?"

  Azt gondolom, hogy van különbség a szkeptikusság, mint nem-gondolkodás-nélkül-elfogadás, illetve a minden-érv-elutasítása közötti hozzáállásban.
  Utóbbi megátalkodott, makacs, megrögzött (statikus) állapota az egyénnek, előbbi egy aktív folyamat-alap (körbejárja a témát, mérlegeli a fellelhető érveket, nem zárkózik el).
  Aztán, hogy ki hol helyezkedik el a skálán (és legfőképp milyen okból), az az egyének dolga.

  "Szerintem."

Új hozzászólás Aktív témák