Hirdetés

  • Szabesz

    őstag

    Péntek-Szombat-Vasárnap Balcsin (Füred) voltunk az osztállyal, fantasztikus volt (na nem a szállás ezt majd a későbbiekben)
    Kétszer berugtunk rendesen, egyszer összeomlottam lelkileg (felnéztem az égre és megláttam az egyetlen csillagot ami kilátszott a felhőkből), és összezuhantam, 4 évig tartottam magamban, mióta megláttam, még most is alig bírom felfogni hogy miért voltam ilyen idióta. Pont Ő jött vígasztalni, s szedte ki belöllem hogy mi bánt. Egy időre még mélyebbre süllyedtem mert még jobban meghatódtam hogy mennyire kedves, érzékeny és gyöyörű, és amikor mosolyog, nevet mint a legtisztább földi lélek, összeszorul a szívem, hogy miért nem beszéltem vele mégcsak annyit se hogy baráti szintre emelkedjek. Ő felügyelt az egész társaságra, hogy ne essen bajunk, ehh igen Ő... még most is nagyon (L) pedig tudom hogy nem lehet. El sem hiszem miért.. miért? miért?
    miért nem rugtam be előbb? miért nem volt egy csöpp eszem? miért? mikor hazamentem suli után, a fogadalmam miért nem volt elég erős másnapig, amíg odamegyek hozzá? miért?
    180°-os fordulat, ez volt a Vele való beszélgetés.... mije is? hmm talán az eredménye, 180°-os fordulat az életben, a felfogásban, mindenben...
    Szombaton, ismét seggrészegen egy havernak, ismét elregéltem történetem , ami azt illeti Siófok is hallotta... A következő nagy (L)ra kell koncentrálni és nem a gép mögé bebújni, mint eddig (minden multi gamera ugrottam, pedig nem akartam semmit kezdeni vele, sose akartam magasabb szintre emelni eme tudásom, csupán tartozni valahova... igen, a Lineage II-re gondolok), odamenni és megszólalni, nem négy évig kussolni.
    1352 napja megláttam (ehh ez is fejből vágom :O) akkor kellet volna egy lökés, csak egy kicsi, de nem volt, nem volt semmi... magamba fojtottam, mert... mert ... miért is? talán féltem a visszautasítástól, a megszégyenüléstől.
    Most meg már késő, de iszonyatosan, most felejteni kell, nem is, inkább feldolgozni, és változtatni, nehéz lesz, de kell, muszáj.
    180°, ez lebeg a szemem előtt, 180°... remélem lesznek kik tartják bennem a lelket, míg megcsinálom a teljes lelki-fizikai átalakulást.