Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • The DJ

    addikt

    Na végre jutott időm, hogy reagáljak. Először is köszönök minden kommentet és azt is, hogy szakítottatok időt arra, hogy elolvassátok (a kiemelést pedig szintén köszönöm Racecam-nak) :R

    Akik régebb óta követik az írásaimat, azok tudhatják, hogy szinte kivétel nélkül mindig van igazság a történeteimben, legtöbbször magamról és magamból írom, az éppen aktuális helyzetemet és érzéseimet felhasználva. Persze mindig változtatok rajta egy kicsit, néha szebbé teszem, néha negatívabbá, van, hogy kicsit kerekítek a történeten, de az a mostani és az eddigi összes írásomra egyaránt igaz, hogy nem csupán a képzelet szüleményei, hanem mindig benne vagyok én is.

    Valamelyikőtök említette, hogy a történet elég klisészerű és kiszámítható. Ez valóban így igaz. Pont olyan, amilyeneket az élet ír. Ezer csavart, fordulatot és meglepetést írhattam volna még bele, de a lényegen sosem változtatok. A fő szálat mindig pontosan úgy hagyom, ahogy az élet írta. Szóval emiatt nem nálam, hanem odafenn lehet reklamálni, annál a valakinél, aki az életünk szálait és a sorsunkat szövögeti :) Nem célom ezzel a történettel megváltani a világot, és amint láthatjátok nem valami neves irodalmi oldalon került publikálásra, hanem itt, a logouton, ahol nagyrészt számítógép guruk/hardveres írások vannak jelen és nem irodalmárok. Nektek írom persze, de közben magamnak is. Én így hagyok nyomot az életem fontos dolgainak. Jó érzés lesz visszaolvasni és visszaemlékezni, még ha nektek nem is érthető teljesen. Vegyétek úgy, hogy mesélek, ha tetszik örülök, ha nem, az se baj, mert ez is csak egy történet a sok közül. Mindannyiunknak vannak ilyen történetei, a különbség csupán annyi, hogy én le is jegyzem őket.

    Amint leírtam a történet utolsó bekezdését tudtam, hogy lesznek olyanok, akik nem fognak egyetérteni vele. Amit itt rögtön le kell szögezni az az, hogy ez a része teljesen fikció. A valóságban nem így történt és senki sem halálos beteg. A betegség egy hasonlat akart lenni, valami egészen másra. Na de visszakanyarodva a történethez. Igen, a fiú valóban beteg és abban a levélben pont ez a hír van benne. Talán önző dolog tőle, hogy így döntött. Talán tudja is, ezért fáj neki annyira nap, mint nap. De ugyanakkor azt is érzi, hogy ezzel csak fájdalmat okozna annak a lánynak, aki a legfontosabb számára. Tegyük fel, hogy a fiú rákos. Nem tudja mi fog történni vele és nem akarja, hogy tönkremenjen mellette a lány. Persze, biztosan mellette maradna és támogatná, hisz szereti. Ha neki kellene dönteni, akkor ezt akarná tenni és sosem hagyná el. De mindketten fiatalok, előttük (lenne) az élet. Nem kérheti azt valakitől, hogy áldozzon fel érte mindent, lássa a szenvedését és amikor elmegy, akkor pedig törjön össze és mindent eldobjon. A szerelem néha áldozatokkal jár. Van, akik számára ez hihetetlennek tűnik és van, akik megértik. A legtöbb helyzetben ez a lépés valóban önzőség és mártír tett. De ilyenkor ez a morális határvonal egyre halványabbnak tűnik. A fiú pedig igazán szerette. Szereti. Inkább egy kegyes hazugsággal vet véget a kapcsolatnak, mint hogy magával rángassa egy olyan jövőbe, ami már sosem lesz biztos. A történet vége nincs megírva. Nem tudjuk mi történt a fiúval. Meggyógyult? Meghalt? Vajon találkoztak még? Mi van, ha újra egy közös útra vezette őket a sors? Lehet, hogy meggyógyult és visszatért a lányhoz és már boldogok. Mindenki úgy fejezi be, ahogy akarja. Azt hiszem nem lehet felróni a fiúnak a tettét, hisz bármennyire önzőnek is tűnik ez a lépés azt a tényt sosem szabad szem elől téveszteni, hogy a szeretteink elvesztése fáj a legjobban.

    A jövőben minden írásomhoz tervezek berakni valami hozzá illő zenét, hisz ez nagyon sokat tud dobni az élményen. Nem mindegy, hogy egy zúzós rock szám szól közben, vagy egy lassú, romantikus és elgondolkoztató dallam. :)

    [ Szerkesztve ]

    https://wpszaki.hu - Minden, ami WordPress, cikkek kezdőknek és haladóknak.

Új hozzászólás Aktív témák