Új hozzászólás Aktív témák

• #7 Csemike csendes tag

  Új Válasz 2009-06-07 15:05:49 #7

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Csemike

  csendes tag

  Az evésközpontúság gyökerei valahol nagyon mélyen, az ösztönvilágban erednek. Az evés-etetés-vendégüllátás a szeretet jele. Ha enni adsz valakinek, megvendégeled, ezzel adod tudtára, hogy "szereted".
  Mi az első pozitív inger, ami egy újszülöttet ér? (Az első az erős fény, és ahogy a tüdő megtelik levegővel, ami állítólag elég fájdalmas, és sírásra készteti a babát.) Az, hogy (jobb esetekben) rögtön az anyja mellére teszik, és rögtön elkezd szopizni. Tehát az agyában az evés összekapcsolódik anyával, a melegséggel, a puhasággal, a biztonsággal -> a szeretettel. És ezek az élmények nem múlnak el nyomtalanul, jól elraktározódnak a tudatalattiban. Ezért van evéskultusz, eszünk, ha lagzi van, eszünk, ha meghalt valaki, eszünk, ha bármit is ünnepelni akarunk, a kedvesünket meghívjuk vacsorázni, neadj' Isten főzünk neki, szóval etetjük azokat, akiket szeretünk.
  És ha valaki úgy érzi, hogy őt senki nem szereti, ezért fojtja gyakran evésbe a bánatát.

  [ Szerkesztve ]

Új hozzászólás Aktív témák