Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • válasz adamssss #101 üzenetére

    Nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem nem.
    (Verseny: ki tud több nemet modani? ;])

    A 14 az elején igenis szar volt, ugyanis a Skylake előtt még ott volt a Broadwell, ami komoly problémákkal küzködött, asztali proci csak ilyen demó szinten volt belőle.

    A RIOS rendkívül felhasználóbarát, csak megválogatja a barátait.

  • Abu85

    HÁZIGAZDA

    válasz adamssss #98 üzenetére

    Igen. Krzanich volt, aki ezekről döntött. Egyszerűen a kinevezése után extrém spórolásra vette a dolgot, és mindenben csak azt kereste, hogy miképpen lehetne meghúzni a nadrágszíjat. Ez láthatóan eléggé stabillá tette a pénzügyeket, csak elvette a cég jövőjét. A korábban meghozott, gyártással kapcsolatos döntéseket nehéz visszacsinálni. Amikor kiderül, hogy mégse elég jó a tervezett, pénztárcabarát litográfia az adott node-hoz, akkor már nagyon nem lehet vele mit kezdeni. Maximum elmondhatják, hogy legalább "olcsó" volt a fejlesztése, még akkor is, ha nem működik. Plusz az sem segít sokat, hogy akik régen az Intelt konkrétan Intellé tették, azok már a TSMC-nél, a Samsungnál, az Apple-nél, és más cégeknél dolgoznak. Egyszerűen nagy volt a fizujuk, és lecserélték őket a fiatalokra, ez volt ugye Krzanich egyik első nagy intézkedése. Sok haszna nem volt ha a hosszabb távú hatást nézzük, de legalább nem fizetik már őket, a fiatalok pedig olcsóbban dolgoznak.

    Ezekkel egyébként Swan tökre tisztában van. A gond az, hogy újra kell építeni az egészet. És ha ezt el is kezdte Swan, annak a hatása az 5 nm előtt nem fog látszódni, mert ha még vissza is szerzi az elment mérnökök egy részét, illetve megnöveli a gyártástechnológiára szánt büdzsét, akkor is idő kell, amíg ezeknek eredménye lesz. Emiatt lehet, hogy nem vetik már meg a bérgyártást, mert vissza lehet helyezni ezt a vonatot a sínekre, de mire beindul, az legalább 5 év. Addig kelleni fognak a legjobb gyártástechnológiák a versenyképességhez, ehhez pedig menni kell a TSMC-hez és a Samsunghoz.

    Ami a jövőben az Intel legnagyobb problémája lesz, az a gyártástechnológiák kifejlesztésének ára. Ezeket a TSMC és a Samsung úgy próbálja fedezni, hogy egyre több gyárat építenek az adott eljárásra, és abból egyre több bevételhez jutnak, amelyeket vissza tudnak forgatni az új node-ba, aminek a kifejlesztése sokkal drágább az előzőnél. És ez a folyamat exponenciálisan növekvő, vagyis a készülő új node fejlesztési költsége mindig több gyárral termelhető csak ki. Emiatt kellemes most a bérgyártók helyzete, mert van hova növekedniük. Jönnek az új piacok, azokra lesz pár új nevező, akiknek kell is gyártatni valahol valamit, tehát az ügyfelek száma növekszik, ahogy a megrendelések száma is. Az Intel viszont stagnál, mert alapvetően még ma is ugyanazokból a piacokból élnek, mint tíz éve. Ezek jó része nem is növekszik, és a bérgyártásra vonatkozó terveket sem sikerült beindítani. Emellett elkaszáltak már egy csomó területet, 5G-t, IoT-t, stb., vagyis azoktól a piacok már nem jön semmi, amelyektől pár éve remélték a növekedést. Emiatt például nem volt teljesen ostoba húzás az sem, hogy Krzanich visszafogta a gyártástechnológiai fejlesztéseket, olcsóbbakra cserélte a fontos mérnöki gárdákat, mert megpróbálta azt a problémát megoldani, hogy a gyártástechnológiai fejlesztésekre vonatkozó kiadások szempontjából az Intel ne költsön többet az újabb node-okra, mert a cég működő célpiacaiban nincs masszív növekedési potenciál. Ez a része most sincs másképp, tehát lesz majd egy olyan pont, amikor elérkeznek ahhoz a válaszúthoz, hogy akkor most megadják-e a szükséges pénzt az új gyártástechnológiák fejlesztéséhez, vagy hagyják az egészet a fenébe, és akkor 100%-ban bérgyártásra mennek. Mert a bérgyártók ki tudják ezt termelni, de az Intelnél nem állnak sorba a chipgyártásra vonatkozó megrendelők, akikre építve felhúzhatnának egy-két extra gyárat, és az arra vonatkozó bevételekből finanszírozhatnák a növekvő fejlesztési költségeket. A saját célpiacaikra pedig nem kell annyi lapka, hiába gyártanák le. Ez lesz a Swan-féle vezetőségnek a legnagyobb kihívása, megéri-e egyáltalán ragaszkodni a házon belüli gyártáshoz. És elég gyorsan kell erről dönteni, mert ha valaha is vissza akarják hozni azt, amit elvesztettek, akkor önteni kellene bele a pénzt, és elmagyarázni a befektetőknek, hogy pár szűkös esztendő jön a jövő érdekében. Csak a befektetők ezt nem nagyon szeretik hallani. Sokkal jobban tetszik nekik az a kb. Krzanich-féle modell, ami a jelenre koncentrálva lespórol mindent, amit lehet, aztán ott bassza meg, ha az a jövőnek árt.

    [ Szerkesztve ]

    Senki sem dől be a hivatalos szóvivőnek, de mindenki hisz egy meg nem nevezett forrásnak.

Új hozzászólás Aktív témák