Aktív témák

• #4955 Alvin_ti4200 félisten

  2006-08-21 11:06:57 #4955

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Alvin_ti4200

  félisten

  Megpróbálom leírni a tegnap este tapasztaltakat - túlzások nélkül, amolyan prózai sorokban, ahogy egy újságírótól illik
  
  Tegnap már a Csepelről a belváros felé közlekedő tömegből is elegünk lett, pedig hol voltunk még a starttól. A HÉV-en tömegnyomor, hirtelen mindenki ugyanazzal a 6 kocsis szerelvénnyel akart bejutni a Boráros térig, holott a vonat 10 percenként jár...Folyamatos szúnyoghesegetés után befutottunk a Petőfi-híd pesti hídfőjénél lévő végállomásra és amolyan naív pillantásokat vetettünk a közelben lévő McDonald's gyorsétteremre, pedig júl tudtuk esélyünk sincs már bejutni oda.
  Fél kilenc múlt öt perccel. Szerencsére a tömegen nem kellett keresztül verekedni magunkat, mert azok inkább az útszéli árusokkal voltak elfoglalva, akik a világító cumitól kezdve a villogó nyakékig mindent árultak. Még nem ütött háromnegyedet az óra, már fent voltunk a Petőfi-hídon és megpróbáltunk olyan helyet foglalni, ahol a mellettem szorosan álló hölgyemény is kilát a tömeg feje fölött, elvégre nem mindenki születik ilyen langalétának...Már ilyenkor tömve volt az építmény kiskurú tinédzserekkel, akik a Garrone-t és a sört iszogatva próbáltak kitűnni a tömegből.
  Telefonhívást kaptam. Egyik kedves barátommal találkozót beszéltünk meg az ünnepség vége után a Boráros téren, amolyan beszélgetés céljából. Ők az Erzsébet híd pesti lábánál ácsorogtak, várva a nagy látványosságot. Ahogy letettem a telefont motoros járőrök szirénája hallatszott, kis sebességgel ugyan, de végigmentek a hídon, megállásra nem volt okuk. Az egy szem Suzukinál is kisebb sürgősségi autó is a helyén volt, stílszerűen dőlt belőle az mp3 formátumban tárolt zene.
  Még mindig csak kémleltük az eget, amikor furcsa jelenségre lettünk figyelmesek. Nem tudtuk először beazonosítani, de mint kiderült hatalmas villámokról van szó, mélyen a felhők és a Sándor Palota mögött. Aggodalomra semmi ok, majd elmegy, elvégre egy Tűzijátékot mi szakíthat félbe...?
  Mindenféle csinnadratta nélkül fellőtték az első rakétákat, a pirosat, a fehéret és a zöldet. A Szabadság-hídról is megkezdték az égi látványosságok osztását, kezdett a hangulat a tetőfokára hágni.
  Furcsa neszre lettem figyelmes. Egy körülöttem tébláboló női hang esőt kiáltott amolyan visszafogott hangon - mi nem éreztünk semmit, pedig a távolság 10 méternél is kisebb volt. Aztán megérkezett az, amitől mindenki tartott - a szél...
  A híd - ahogyan az illik - gyönyörűen fel volt díszítve nemzeti zászlók tucatjával, minden póznára jutott egy. Ugyan a póznák még mindig feszülten figyelték az eseményt, a lobogók már javában keringtek a levegőben, jelezvén, hogy itt viszont vihar lesz. A Gellért-hegyről indított rakétákból már alig lehetett látni valamit, a poros felhő gyakorlatilag mindent kitakart.
  Most már mi is éreztük azt, amit a pár perccel ezelőtti női hang mondott - esik az eső. No nem nagyon, éppen csak apró cseppekben, így túlzott optimizmusomra hivatkozva úgy döntöttem, hogy várjuk ki a végét, hátha elvonulnak a felhők - persze nem így lett. Az orkán erejű széllel egy időben megérkezett a jéghideg eső is és a híd porából saras csapadékot gyúrt, amely vízszintesen esett a bámészkodók legnagyobb bánatára. Az építmény közepén álltunk, így sebes léptekkel elkezdtünk futni az alig 200 méterre lévő villamos megállóba. Sajnos szembesülniük kellett a vagány tizenéveseknek is azzal a ténnyel, hogy esőben az elhajított és szétszórt üvegek bizony nagyon nagy veszélyt rejtenek magukban. Mi is ezeket kerülgetve közelítettünk az áhított cél felé több-kevesebb sikerrel. Éreztem, hogy eltalált egy szél által felkapott üveg, de csak szaladtunk előre, nem volt idő a bámészkodásra, hiszen már így is csavarni lehetett a ruhánkból a vizet. Bármerre néztünk, csak sötétséget láttunk, amolyan filmbe illő világvége hangulat kezdett kibontakozni.
  Pár perc alatt elértük a Boráros téri megállót és akárcsak mindenki a környéken, mi is megrohamoztuk a lejárót, amit addigra már ellepett a tömeg. Az esőtől semmit nem láttunk, én is csak emlékezetből haladtam a tömeg után. Nagy nehezen leértünk a 2-es villamos megállójába, ahol a dohányosok már vigyorgó arccal szívták a megunhatatlan cigarettát. Sajnos a hideg esőnek meglett az eredménye - elkezdtem fázni. A füstös életmód sem az én kenyerem, így az is rátett egy lapáttal, éreztem, hogy a rosszullét kerülget, így más menedék után néztünk. Ugyan a közelben lévő aluljáró már tömve volt emberekkel, de láttuk, hogy a lépcsők fedett részein még van egy ujjnyi hely, így átszaladtunk oda. Itt még nagyobb volt a bűz, ráadásul egy véres fejjel fekvő nőt is megpillantottunk, akit körbeálltak fiatalok, de ő elhajtotta őket, megtagadván a segítséget.
  Itt sem bírtuk sokáig, hallottuk, hogy megérkezett az immáron második HÉV szerelvény is, így feltörtünk a felszínre és utunkat a vonat felé irányítottuk. Megnyugvást csak az nyújtott, amikor a két fémajtó bezárult és a szerelvény elindult...
  
  [Szerkesztve]

Aktív témák