Aktív témák

• #15597 Pala veterán attiati #15596

  2008-11-21 16:16:22 #15597

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Pala

  veterán

  válasz attiati #15596 üzenetére

  Én pont 190 vagyok, de sosem éreztem, hogy ez előnyömre vált volna. Lehet, kéne növeszteni mellé egy mázsa színtiszta bokszizomzatot.

• #15669 Pala veterán attiati #15665

  2008-11-22 23:35:21 #15669

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Pala

  veterán

  válasz attiati #15665 üzenetére

  Kék Osztriga Bár.

  3psilon: Ez a "társas magány" (remélem egyre gondolunk) valóban létezik nálam. Nem mondom, hogy időnként nem zavar, de szinte az egész eddigi életem ennek jegyében telt, így - mondhatni - megszoktam, mert ezzel nőttem fel, ezt tartom "normálisnak". Viszonylag kevés emberrel érintkezem a mindennapjaim során. A telefonkönyvem se éppen kilométeres lista. Szóval vannak szocializálódási gondjaim, ez tény. Én a "másságom" (nem vagyok buzi ) számlájára írom. Elmoraan véleményével ellentétben én továbbra is azt állítom, hogy a társadalom kiközösíti a feltűnően eltérő egyedeket. Nem szándékosan és nem rosszakaratból, de mégis, valamilyen formában elhatárolódik tőlük. Érdekes módon egy pár - egymástól független - ismerősöm is említette már, hogy nekem olyan...más az "aurám", mint a többieknek.
  Nemtom, én vagyok hülye vagy mindenki más? Egyszer elgondolkoztam rajta, hogy beszélgetek erről egy pszichológussal, de aztán lemondtam róla. Saját magam is sokat kutakodtam a múltamban, a gyerekkoromban, hogy hol lehet a bibi, miért vagyok/lettem ilyen, amilyen. Kicsit a famíliát is okolom érte, kicsit magamat is, de még nem találtam egyértelmű, megnyugtató választ. Ha találnék is, nem lennék előrébb. Nem is maga ez a lelki gyötrődés zavar, hanem attól félek igazából, hogy kijön majd rajtam fizikálisan is, valamilyen betegség formájában. Ezt akarom mindenképpen elkerülni. Próbálok stressz és rohanásmentes életmódot folytatni függetlenül attól, hogy a környezetem mit vár el tőlem, milyen tempót diktál. Vonzódom a távol-keleti kultúra és filozófia felé, nemrégiben elkezdtem foglalkozni jógával is, szóval igyekszem minél inkább nyugodt, békés tempójúra mérsékelni az életvitelemet, ezzel próbálva ellensúlyozni a lelki feszültséget, ami időnként kitörni szándékozik belőlem. Mindig azzal vigasztalom magam, hogy ezerszer jobb ez így, mintha alkoholba vagy drogba fojtanám a bánatom. Vagy más módon züllenék le.
  Úgy gondolom, hogy a problémáimat többé-kevésbé képes vagyok felismerni és elismerni, mert igyekszem kritikusan állni magamhoz; viszont amikor a változtatáson a sor, akkor már csődöt mondok, hiányzik belőlem a kitartás, a motiváció, mert nem látok egy végcélt, amiért küzdök.

  Ezt most nem tudom miért írtam le, csak úgy kijött. Remélem nem foglalja annyira a helyet!

  mod: általában nekem sem tetszenek a szőkék.
  Viszont én már nem szívesen mondok ilyeneket, mert ha szépen felállítok magamban egy ideálképet, akkor úgyis meglátok valakit az utcán, aki felrúgja az egészet. Akit azelőtt elképzelni sem tudtam.

  [ Szerkesztve ]

• #27565 I_Am veterán attiati #27564

  2009-11-04 15:40:22 #27565

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  I_Am

  veterán

  válasz attiati #27564 üzenetére

  kérdés, hogy wowozik-e a hölgy.

  [ Szerkesztve ]

  Ha teszed ami a célod, akkor arra vagy hivatott az életben.

Aktív témák