Aktív témák

• #11144 Cs.Orsolya aktív tag Majstor #11143

  2008-07-01 13:09:15 #11144

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Cs.Orsolya

  aktív tag

  válasz Majstor #11143 üzenetére

  Az emberi elme olyan, mint egy kaotikus rendszer, amely örvénylik, és olykor-olykor feldob a felszínre bizonyos tényezőket, amire a tudatod vagy reagál, vagy nem. Ez attól függ, mennyire azonosítottad már magadat a felmerülő tényezővel. Ebből fakadóan az emberi elme megismerhetetlen. De nem is ez a cél. Mert Te sokkal több vagy, mint az elméd, és nem is erre kellene összpontosítani igazából.

  Az, hogy mások tükröt tartanak ennek a dolognak, azon keresztül bizonyos ismereteket elmélyíthetsz önmagadra vonatkozóan, csak egy része a világnak. Ez olykor érintheti az elmédet, de érintheti a természetesebb működési feledet is. Az elméd egy eszköz, amit ha fegyelmezetten és jól használsz, akkor hatékonyan tud segíteni. Ezért érdemes megismerni annak tulajdonságait. A homályosítás és a figyelmetlenség az összpontosítás hiányából, és téves azonosulásokból fakad. Legtöbbször abból, hogy az itt és mosttal nem hajlandóak szembenézni az emberek. Az elméjük folyamatosan csapong a múlt és a jövő között, de alig vannak jelen igazából, és figyelnek arra, ami itt és most történik. A szerelem érzése képes arra, hogy ösztönösen az itt és mostban tartson, és ne hagyja az elmédet csapongani. Ugyanakkor az elméd csapongási képessége sokkal erősebb a szerelem ösztönös jelen-tartó erejével szemben, emiatt a szerelmesek is folyton elkalandoznak, álmodoznak, a jövőben élnek, és elfelejtenek a jelenre figyelni, amiből automatikusan komoly gondok generálódnak a későbbiekben. Valójában minden dolog magja a belső működésedről szerzett ismeretekben rejlik, és azon tapasztalatból, hogyan ismered fel, miképpen működsz te akkor, amikor egyedül vagy, és akkor, amikor egy másik emberrel vagy. Ehhez a jelenben kell lenni, és abban megfigyelni és elfogadni a dolgokat. Ha nem megy az elfogadás, akkor megtenni a legtöbbet, ami megtehető. Ha így sem változik semmi, akkor fel kell ismerni ezt, és elfogadni azt, ami van, mert az már megváltoztathatatlan.
  A kapcsolatok java része azért jön létre, hogy állandóan változtatni akarjon mindenen. Egy olyan szövetség ez, ami a változtatás könnyebbségét célozza meg. De kevésszer lesz az elfogadás az igazi célja. Csak nézd meg a mai párokat, mindig akarnak valamit hol egymástól, hol az életüktől, hol a világtól. Várnak és várnak valamire, hogy elérjék azt. Egyesek a Megváltót, aki a boldogságot hozza, mások a Halált, aki megszabadít a szenvedéstől. Mind várnak valamire, de közben egyikőjük sem éli azt, ami éppen VAN. Ehhez a várakozáshoz pedig szövetségest keresnek. Néha csinálnak valamit unalom ellen, néha csinálnak valami rituálét, hogy a várakozást lerövidítsék, de az együttlétek minimális részét töltik el igazából azzal, hogy egymásra figyelnek, és megélik a jelenüket.
  Ez csomó elégedetlenséget és vágyakozást szül. Ami önfenntartó köröket alakít ki az egymás lerablásában, és a világ kifosztásában. És megy a harc az erőforrásokért. A szerelmesek így lesznek végül ellenségek. Nincs barátság, nincs szeretet. Ha elhagytál, gaz, gonosz, szemét vagy, mert nem teszel engem boldoggá...

  És ez igaz a rokoni kapcsolatokra, és a barátságokra is...

  

  "Aki a meséket megtalálja, az élet forrásából iszik."

Aktív témák