Új hozzászólás Aktív témák

• #6461 attiati veterán

  Új Válasz 2009-07-08 17:52:59 #6461

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  attiati

  veterán

  ez egy jó összefoglaló, független vélemény:

  [link]

  A devizahitelektől az őszödi beszédig - Mit lát, ki Londonból ránk tekint?
  2009.07.08 13:15

  Megosztás
  Hol rontotta el a világ, hogy most ilyen súlyos válsággal szembesül? Amerika itt a ludas, vagy Európa pénzügyi rendszere is rosszul működött? A tengerentúlon vagy Európában kezelik jobban a válságot? Miként látják a világ egyik pénzügyi központjában, Londonban Magyarország helyzetét és devizahiteleinket? Meddig tart a válság és mi vár a pénzügyi szektorra a rossz idők elmúltával, s mi lesz ebben a szabályozás szerepe? Duncan Martin, a Boston Consulting Group londoni partnere, a Royal Bank of Scotland korábbi kockázatmenedzsere Budapesten járt, és készséggel válaszolt a Portfolio.hu kérdéseire.

  Portfolio.hu: Ön a kockázatkezelés területén szerzett kiemelkedő tapasztalatokat az elmúlt évtizedekben, mit gondol, melyek voltak azok a fő kockázatok, amelyeket a világ alulbecsült, és végül a válság kirobbanásához vezettek?

  Duncan Martin: Az elsődleges kockázatok a jelzáloghitelekben rejlettek az USA-ban, és különösen az a technológia volt veszélyes, amellyel ezeket az eszközöket értékpapírosították. Az újracsomagolt termékek kockázatai nem voltak kellően felmérve, vegyünk egy számot: ha 62% helyett az emberek 68%-ának hiteleztek, azt gondolták, az újabb 6% csak annyira, vagy maximum kétszer annyira lesz kockázatos, mint az 56%-tól a 62%-ig terjedő réteg, de végül ők már tízszer olyan kockázatosnak bizonyultak. Minél tovább mentek, annál rosszabb és rosszabb lett ez a szám, rosszabb, mint korábban bárki gondolta volna, hisz ezt megelőzően nem is volt ekkora hitelboom. Ez azonban csak a jéghegy csúcsa volt, s mivel a bankok el voltak halmozva a kockázatosabbnál kockázatosabb követelésekből összecsomagolt papírokkal, bekövetkezett az első hullám. A részvénypiacok zuhanni kezdtek, hatalmas összegeket buktak a befektetők, a hitelcsatornák kiszáradtak. Az emberek alapvetően alulértékelték a valószínűségét, hogy ez bekövetkezhet. Ha a főnököm azt mondja reggel, hogy ma este nem lesz forrásunk, azt mondom, őrült, pedig ez történt. Minden befektetési bankár azt mondta volna, na, ilyen nincs, de pontosan ez az, ami megtörtént. Azt gondolom, a két leginkább alulbecsült kockázat az USA-ban nem volt más, mint a strukturált hitelek felfuttatása és ezek minősége.

  P.: Tehát elmondhatjuk, hogy a válság teljes egészében az USA pénzügyi rendszeréből indult el?

  D.M.: Nos, az európai bankok és biztosítók nagy vevői voltak ezeknek az eszközöknek, így tulajdonképpen hitelezői voltak az eseményeknek. Ha nem finanszírozták volna mindezt, vagy nem tulajdonoltak volna ezekből az eszközökből, nem lett volna probléma, nem lett volna rövid távú pénzügyi válság Európában. Hosszú távon azonban az amerikaiak óriási fogyasztásán keresztül, a kereskedelmen, a turizmuson, a divaton, az élelmiszeriparon, a fogyasztáson keresztül befolyásolta volna egyébként is Európa gazdaságát a válság. Amerika GDP-je a világ GDP-jének negyede, az amerikai fogyasztás pedig ennek 80%-a. Efölött nem tud szemet hunyni Németország, de a többi európai ország sem.

  P.: És mi a helyzet a válságra adott válaszokkal? Mi jobb, az amerikai vagy az európai út?

  D.M.: Nincs európai út. Válasszuk szét egymástól a bankmentő csomagokat és a fiskális élénkítő programokat. Ami a bankokat illeti, mi Nagy-Britanniában szerintem elég jól véghez vittük a válságkezelést. A Northern Rock, a RBS és a Lloyds megmentése drága volt ugyan (50 milliárd tőke, 250 milliárd hitel és 100 milliárd font garancia ment rájuk), de helyes és sikeres lépés volt ezek stabilizálására. Az USA-ban minden intervenció másképp nézett ki. A Bear Stearnst eladták, a Lehmant csődben hagyták, a Washington Mutualt feldarabolták, a Fannie Mae és a Freddie Mac tekintélyes feltőkésítést kapott. Az amerikai intervenciós lépések nagyon sokfélék voltak. De Amerika rengeteg pénzt vesztett ezekkel, irdatlan pénzt beleöltek, ráadásul nem voltak elég konzisztensek, talán azért is, mert gyorsan kellett cselekedniük. Emiatt rengeteg pénz elfolyt a semmibe. Ami a kontinentális európai országokat illeti, nagy a vita arról, kell-e egyáltalán fiskális beavatkozás. Itt alapvetően jobban működnek az automatikus stabilizátorok (pl. a munkanélküliségi ellátás, a szociális juttatások). Írországban például nincs is erre lehetőség, elfogyott a pénzük.

  P.: Vagy említhetjük itt Magyarországot is...

  D.M.: Pontosan. Európában rendkívül különbözőképpen reagálnak a válságra az egyes országok, és nincs centralizált megoldás. Az Európai Központi bank nagyon konzervatívan cselekszik, de egy ilyen intézménynek konzervatívnak is kell lennie.

  P.: Mi a vélemény Londonban Magyarországról és azokról a problémákról, amelyek az elfutott devizahitelezés miatt következtek be?

  Különbséget teszünk az egyes kelet-európai országok között. Vannak - pl. Lengyelország - akiket kevésbé érint a válság, és ott vannak a balti országok, akiket jobban. Magyarország valahol a kettő között helyezkedik el. Magyarországon a devizahitelezés története immár hosszú időre nyúlik vissza, évekig hiteleken élt az ország. Ez számos meghasonlást és zűrzavart idézett elő. 2006-ban volt talán az a botrány, amikor a miniszterelnök azt mondta, hazudott, hogy újraválasszák?

  P.: Igen.

  D.M.: Nos, Magyarországnak nagyobb előnyöket kellett volna kovácsolnia a hitelboomból felépített gazdasági feltételekből. A késő 90-es években Mexikóban dolgoztam. Az emberek csak vették fel egymástól a hiteleket pezóban és dollárban egyaránt, és nagyon rossz vége lett. Nincs a pénzügyekben ingyen ebéd. Kelet-Európa most hasonló csapdában van: attól függetlenül, az emberek tudatában vannak-e annak, hogy árfolyam-kockázatot futnak, azt futnak. A szabályozók részéről nem volt szerencsés lépés, hogy ekkora arányban megengedték a devizahitelezést. Az ázsiai válság során is ez volt a helyzet, ahol a helyi valuták jelentősen leértékelődtek.

  P.: Sajnos nekünk ez késő bánat, de tekintsünk a jövőbe: meddig tarthat a válság?

  D.M.: Néhány évig el fog tartani. Még egyszer tehát: az első hullám az USA-ban volt, utána a pénzügyi szektoron keresztül átterjedt Európába, a nyersanyagpiacok összeestek, majd az export is összezuhant. A kelet-ázsiai válság során is így volt ez, az érintett országok GDP-je több mint 10 százalékkal esett, a bankok között megrendült a bizalom, nehezen lehetett hitelhez jutni, az emberek nem vásároltak kocsit, tv-t, és nem mentek nyaralni sem. A válságnak több szakasza

Új hozzászólás Aktív témák