Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • #65675776

    törölt tag

    válasz kkalman88 #401 üzenetére

    Nem kovácsgép ez, hogy kalapács legyen benne!

    22. számú melléklet a 14/1991. (X. 31.) BM rendelethez

    "Lőfegyverek hatástalanítása

    Hatástalanításkor a fegyvercsőbe, a töltényűr felől, a csőfar síkjáról 5 mm-rel beljebb egy, legalább 80 mm hosszú vagy a csőhossz 2/3-ának megfelelő hosszúságú, a töltényűr és a csőfurat átmérőjének megfelelő, szorosan illeszkedő acéldugót kell betenni. Az acéldugót hegesztéssel kell a töltényűr (fegyvercső) falához rögzíteni.

    Az acéldugót a csővel együtt a töltényűrnél legalább a lőfegyver calibere felének megfelelő méretben át kell fúrni. Az így elkészített furatba acélcsapot kell ütni, és hegesztéssel rögzíteni.

    A tölténytámasz (tűzfal) felületét (a billenőcsövű fegyverek kivételével) 45 fokban, ha lehet teljes mértékben, ha nem, akkor minimálisan az ütőszegvezető furat felső széléig köszörüléssel, marással le kell munkálni. Az ütőszegvezető furatot (a forgópisztolyoknál is) hegesztéssel ki kell tölteni. A fegyver ütőszegcsúcsát le kell vágni.

    Azon lőfegyvereknél (hadipuska, géppisztoly, vadászfegyverek stb.), ahol a fegyvercső fedett vagy részben fedett, a csőfalat 1-2 mm szélességben, a csőfar síkjától a fedett rész fele hosszában marással, fűrészeléssel stb. át kell vágni.

    Forgópisztolyok, revolverek csőfuratának bedugózása mellett a dobfuratok teljes hosszában acéldugót kell beilleszteni, melynek mellső (fegyvercső felőli) részét hegesztéssel kell rögzíteni. A hegesztett felületet a forgódob síkjával egy vonalban le kell munkálni."

  • Bigfoot1992

    újonc

    Adjon Az Isten!
    Az ügyben szeretnék érdeklődni, hogy örököltem nagyszüleimtől egy második világháborús gyűjteményt, és ezek hatástalanítva vannak csak elveszett a papír róluk, ezeket milyen úton lés hol lehetne beszerezni megint?(Régi hatástalanítással, elcsettinthetőek, és nem akarom hogy ez változzon)
    Előre is köszönöm a segítséget!

  • koshmar

    őstag

    Hmm, pont most akartam nyitni egy ilyen topikot...
    Egyébként jár erre még valaki??

    Szívesen beszélgetnék a II vh.-s német nehéz páncélosokról.
    -Tiger I
    -Königtiger
    -Jagdtiger
    -Sturmtiger
    stb.

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • koshmar

    őstag

    Azt hiszem, most kísérletet teszek e rég elfelejtett topik újjáélesztésére,.
    Nem szeretném halálra offolni a VV-topikor.

    Mondjuk azt sem értem, hogy miért nem ír ide senki.
    Ennyire nem érdekli a múlt az embereket? :F

    [ Szerkesztve ]

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • koshmar

    őstag

    válasz #65675776 #406 üzenetére

    Úgy volt, hogy lesz valaki, akivel vitatkozhatok a Tigris vs. T34 témában, de hát nem lett belőle semmi.
    Azért írtam ide, hogy feljöjjön a lista elejére a topik, és kezdjük. De ennyi lett belőle.

    Egyébként meg egyetlen ember sincs itt, aki a fent említett témában érdemlegesen tudna társalogni.
    Ezen szomorkodtam.

    [ Szerkesztve ]

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • #65675776

    törölt tag

    válasz koshmar #407 üzenetére

    Teljesen komoly lenne az az összehasonlítás... Két eltérő kategória. Ha már a Tigert akarod valamivel összevetni, akkor az legyen a KV-1 vagy valamelyik Sztálin.

  • koshmar

    őstag

    válasz #65675776 #408 üzenetére

    Na végre van itt egy hozzáértő ember. Ennek most örülök. Komolyan. :)

    Én személy szerint csak egyetlen egy tankot ismerek el a Tigris/Királytigris ellenfeleként:
    Az IS-2 Sztálint. /Időnként JS-nek is írják, Josif Stalin/.

    Az a harckocsi a maga 122-es lövegével igen komoly ellenfél volt.
    Leltem itt egy átütési táblázatot, amely egész jónak tűnik. Ha hiteles.

    Eszerint az IS-2 oldalról akár 1800 métterről is áttöri a Tiger B tornyát.
    Ejj.

    Viszont a Sherman-en jó röhögtem. Nem üti át, nem üti át, nem üti át.
    Csak alulról, de ott is csak 100 m-ről.
    De alulról mikor fogja eltalálni...
    De hogy igazságos legyek: Nagyon nem egy kategória.
    Csupán harckocsi mindkettő.

    [ Szerkesztve ]

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • #65675776

    törölt tag

    válasz koshmar #409 üzenetére

    Azért a Pershing is elég jó ellenfél volt lett volna, ha előbb kerül a harctérre. Illetve ugyan ez elmondható a Centurion-ról is.

    A Pz VI érdekes konstrukció volt, csak éppen értelme nem volt gyártani. Egy megnagyobbított PzIV, semmi több. A PzVIb ugyan ez, csak PzV viszonylatban. Mind a kettőre elvertek egy rakat erőforrást, feleslegesen. Soha nem készültek akkora mennyiségben, hogy érdemi hatásuk legyen.

    Az amerikaiak pedig máshogy gondolkodtak. Számukra a nehézpáncélosok leküzdése a páncélvadászok feladata volt. És azért egy Hellcat vagy akár egy Jackson megkerülte 2-3x a német hehézhk-kat, mialatt azok egyszer körbeforgatták volna a tornyukat. A Sherman pedig megbízhatóságban a II.vh legjobb konstrukciója volt, márpedig egy hadi eszköznél ez az elsődleges. A német nehézhk-k mindenek voltak, csak megbízhatóak nem. A mozgékonyságukról már nem is beszélve, ebben is messze jobb volt szinte minden szövetséges hk (talán csak a Churchill a kivétel).

    Az IS elnevezés tekinthető inkább helytelennek, a JSZ a megfelelő, mert ugye a fordítás alapja minden esetben az eredeti nyelven íródott kifejezés kell legyen. Egyébként a 122-es löveg páncéltörésre rosszabb volt, mint pl a SZU-100 lövege.

    A páncélátütési táblázat nem ér sokat. Lehet a 122-es ágyú nem ütötte át a tornyot, de több esetben is ledobta a teknőről... Emellett a Sherman nem csak a 75-ös ágyúval készült. Hol vannak a 76-osra, vagy a 17pdr-osra vonatkozó adatok? Azok már nem mutatnának olyan szépen. Pláne a már említett Jackson-ra vonatkozó adatok.

    [ Szerkesztve ]

  • koshmar

    őstag

    válasz #65675776 #410 üzenetére

    Az M 26 Pershing-ről, illetve a Super Pershing-ről terjengtek ilyen legendák...
    Mert hogy tényleg elég jó tank volt, főleg a 90-es löveggel.

    Szóval úgy szólt a legenda, hogy egyszer egy M 26 (ha jól emlékszem) több mint 1800 méterről kilőtt egy Királytigrist.
    (Kurt Rieder írta, de mint később kiderült, a történetek nagy részét csak kitalálta).
    Viszont simán kilőhette, ha pl. a motorteret találta el. Benzin belobban, lőszerek is, kész.

    Tény, hogy a Tigris-t túlfényezték. Nagyobb legenda lett belőle, mint amekkora valóban volt.
    Én is sokáig csak a pozitív tulajdonságait vettem észre, (mert hogy az is van).
    De miután kinőttem az óriási elfogultságomból, sok mindenre rájöttem.

    A legnagyobb hibája a súly volt.
    56000 kg rengeteg.
    Illetve nem rengeteg, de egy 700 lovas motornak.
    De egyébként a Maybach HL 210/230 a háború legkiválóbb motorjai közé tartozott.
    Viszont a 56000, illetve később 70000 kg (Tiger B) mozgatásához egyszerűen NEM volt elegendő.
    És mivel a motor/váltó/differenciálművek/futómű ezáltal irtózatos terhelést kaptak, a megbízhatóság drámaian csökkent- ahogy említetted is.

    Ehhez jön az is, hogy egy elromlott Tigrist kettő másik ugyanilyen harckocsi, vagy 3 darab 18 tonnás FAMO tudott csak megmozdítani.
    És ilyenkor fordult elő az, hogy a vontató Tigrisek is lerobbantak...

    De ez az egész mindenség Hitlerre vezethető vissza.
    Hihetetlen, ami művelt.
    Egyre nagyobb és nagyobb tankokat "kért".
    Neki a Tigris/ Királytigris nem volt elég.
    Így elkészült a Jagdtiger/Vadásztigris (később még tárgyalunk róla).
    Ezután elkészült kettő Maus is. (188 tonnára 1200 lóerő- ez egy vicc volt....)

    És ugye ott volt még a Ratte is.

    Szóval a Tigris famíliának kettő jó tulajdonságát tudnám említeni:
    Az irtózatos erejű löveget. (ez főleg a Királytigrisre igaz:
    A KwK 43 L/71-es löveg a ritka wolfram-karbid magos lőszerrel 100 méterről a 237 mm-es páncélt is átütötte- csak néha előfordult, hogy ártalmatlanul átment a T-34-eseken...).
    Valamint a viszonylag jó páncélzat.

    Ja, és itt van még egy páncéláttörési táblázat is. (eredeti német adatok, hiteles).
    [link]

    [ Módosította: philoxenia ]

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • #65675776

    törölt tag

    válasz koshmar #411 üzenetére

    Pershing-ből csak 90mm-es M3 ágyúval épült változat létezett. És bizony páncélátütésben nem maradt el a KwK42 mögött sem, pláne nem a Tigerbe épített, és a Panther lövegénél gyengébb KwK36-tól. Sőt, mind a kettőt túlteljesítette, miközben mind a kettőnél kisebb volt az űrmérethossza (KwK42 L/70, KwK36 L/56, 90mm M3 L/53).

    A KwK43 már egy más téma, az a T15E1-gyel vethető össze. Persze kérdés, hogy szükség volt-e rá. Figyelembe véve, hogy a Tiger II legnagyobb páncélvastagsága 180mm volt (toronyhomlok), amit 1km-ről át tudott ütni a 90mm M3 (sőt, messzebbről, mivel az átütási adatok 30°-os dőlésszögű lemezre értendőek, ez a lemez viszont csak 10°-ban döntött). (Annyira jó, hogy az amerikaiak minden egyes űrméretnél újra kezdték a számozást. Szóval volt pl M1-ből 37mm, 75mm, 76mm, 90mm...) A Tiger II nagyobb hatásos lőtávját pedig simán eliminálni tudták a Pershig messze jobb mobilitásával.

    Az 56t nem rengeteg, és nem is biztos, hogy kevés hozzá 700LE. Ezzel 12,5LE/t fajlagos teljesítményt mutat. A Centurion 52t-jára 650LE jutott, ez szintén 12,5LE/t. A Centurion mozgékonyságára mégsem panaszkodtak. Egy dolog, hogy ma az ideálisnak a 20LE/t feletti értéket tartják.

    A II. vh legjobb harckocsimotorja egyértelműen a szovjet V2 volt. Utána a Ford GAA és a General Motors 6046 jött. A HL210/230 már túlzottan kihegyezett konstrukció volt. Fajlagos teljesítménye tényleg jó volt, de a megbízhatóságával voltak bajok. Amit csak azzal tudtak megoldani, hogy a teljesítményét ~8%-kal visszafogták. Én ezt nem nevezném kiválónak.

    A vontatás kérdésére megoldás lett volna a Bergepanther, de az csak egy fantomjármű volt.

    Az a probléma, hogy egy harckocsi lehet egy vagy két területen kiemelkedő, de ez lehet kevés. Egy minden területen kiemelkedő konstrukció könnyedén leküzdheti, még ha minden területen el is marad tőle. Hiába a nagy löveg, ha nem tudod mozgatni. És ha a löveget nem tudod mozgatni, és magát a páncéltestet sem, akkor bizony csak egy nagy céltábla vagy, amit előbb-utóbb biztosan eltalálnak végzetesen. A Tiger tornya nagyon lassú volt, ráadásul a forgatás sebessége függött a motor fordulatszámától is. Egy Sherman Firefly, de akár egy 76mm-es ágyúval szerelt sima Sherman is fölénybe kerülhetett vele szemben. Jól megválasztott taktikával főleg. (A 76mm-es ágyú 1km-ről át tudta ütni akár milyen irányból, leszámítva a toronyhomlokot, blendét. A minimálisan döntött páncélzat örömei...)

  • koshmar

    őstag

    válasz #65675776 #413 üzenetére

    Az valóban érdekes kérdés, hogy szükség volt-e a Tiger B-nek egy ilyen erős lövegre.

    Ha mondjuk vesszük a T-34-est, akkor annak a pácélvastagsága az elején 45 és 63 mm között volt.
    Na már most a KwK 43 L/71 wolfram-magvas lőszerrel 2000 méterről a 153 mm-es páncélt is képes átütni.
    Így nem titok, hogy az a 45-63 mm-es kis páncélt valószínűleg 4000-6000 méterről is átütötte volna ideális esetben.
    Az már más kérdés, hogy néha csak úgy ártalmatlanul ment át a tankon, lévén robbanóanyag nincs benne...
    De szerintem kár számolni a wolfram-magos lőszerrel, mert abból nagyon keveset gyártottak, szóval örülhettek, ha egy harckocsi kapott egy ládával. Vagy még annyival se...

    Összességében azt mondanám, hogy szemtől szembe egy T-34-nek esélye nem volt a Tigris ellen.
    Előfordult már, hogy egy Tiger B 3900 méterről szedett ki egy T-34-est, amelynek legénysége azt hitte, hogy teljes biztonságban van...
    Tudom, hogy ez az összehasonlítás "nem ér", de legtöbbször ezek ketten találkoztak a harcmezőn.
    Viszont a szovjetek nem voltak hülyék.
    Tudták, hogy a Tigris tornya lassan forog (fordulattól függően), így:
    Néhányan "feltartották" (szemből-oldalról- tudván, hogy lassan tudják csak újratölteni) eközben egy másik hátulról rálőtt a motortérre. Felrobbant persze.
    De a leggyakoribb módszer az volt, hogy több T-34 rálőtt a Tigris lánctalpára...nevezhetjük sunyinak, vagy akárminek, de így biztos, hogy mozgásképtelenné vált a tank, ergo a németek nem tehettek mást, mint felrobbantották. Vagy elvontatták. Bár lánctalp nélkül nem hiszem...

    És aztán ott volt a Jagdtiger is...Jajj.
    Hitlernek nem volt elég a Királytigris...
    Így fogták egy Királytigris alvázat, meghosszabbították, beletették a háború egyik legerősebb ágyúját (Pak 44 L/55), kész is volt. (10 tonnás ágyú, abból csak a cső vagy három...)
    Meg új futómű persze- (Porsche és Henschel), új felépítés..

    Jöttek a tesztek...hajtották a motort nyélgázon végig... ééés, terepen akár 17 km/h-ra is képes....egy futó katona lehagyta.
    A TIger B-ben már megszokott hibák itt fokozottabban jelentkeztek...
    A harckocsi súlya (Kurt Rieder itt is túlzott, 82 tonna soha nem volt), irtózatos terhelést mért a motorra/futóműre/diffikre/váltóra- szépen meghibásodtak.
    (A súlya megközelítőleg 75200 kg volt menetkészen).
    A páncélzat természetesen itt is elementáris volt (a súly rovására persze)
    Front páncél 250 mm...nem jegyeztek fel olyan esetet, hogy szemből átütötte volna bármi is...nem is csodálom, 25 centi tömör acél.
    Természetesen máshol vékonyabb volt, (miért csak előre raknak be ilyen vastag pácélt?!).
    A motortérnél/ illetve a toronynál (?!) megint csak nagyon vékony lett... a repülőknek ismét csak könnyű célpont.
    A lövegről mit lehet mondani?
    Minden képzeletet felülmúlt. (Bár megjegyezném, hogy a Királytigris lövege wolfram-magos lőszerrel jobb eredményeket produkált).
    Ezzel a löveggel 3000 méteren belül nem volt ellenfél. (Talán-talán a már emlegetett JS2).
    Szerintem a Vadásztigris egyetlen pozitívuma volt a páncélzat mellett.

    Maybach HL 230:
    Való igaz, hamar észrevették, hogy ezt a motort a 700 LE eléréséhez bizony szénné kell hajtani.
    Viszont ezt nem nagyon tolerálta- a legfőbb probléma a túlmelegedés volt.
    Így a motor fordulatszámát visszavették 2500-ra- ezzel együtt ugrott a 700 Le-s teljesítmény, és a Tigris B kb. 41 km/h-s csúcssebessége...
    Sőt, a nappal hosszú menetek során a Tigrisek sebességét 15 km/h-ban limitálták, a motor és az erőátviteli szerkezetek élettartamának meghosszabbítása érdekében. (gondolom berakták nyolcadikba, aztán valahol 1500-1800 körül elporoszkáltak). Viszont 15 km!h óránként az nagyon-nagyon kevés...

    Sajnos az amerikai/szovjet harckocsi motorok terén nem vagyok túl járatos (mondhatni, én a németre specializálódtam- a HL 230-ról kiolvastam a teljes Panzerkeil-os cikket).

    Ugyanakkor engem is lenyűgözött, hogy pl. az ISU 152-est egy 38900 (!!) ccm-es V12-es dízel mozgatta. Tekintélyes!

    Sherman Firefly:
    Egyértelmű, hogy az amerikaiak egyetlen okból hozták létre: Látták a Tigris família 'sikerét". Tudták, hogy a sima Sherman-nek igen kicsi az esélye.
    Beleraktak egy 17 fontos ágyút a siker érdekében.
    Azonban kiderült, hogy a Tigris ellen ez még mindig kevés lesz SZEMBŐL (az már más kérdés, hogy bármilyen más irányból akár 1000 m-ről is).

    [ Szerkesztve ]

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • #65675776

    törölt tag

    válasz koshmar #414 üzenetére

    Szép dolog, hogy sűrűn összefutottak. Csak T-34-ből ~20x annyit gyártottak, mint az összes Tiger változatból. És akkor ott volt még ~25x annyi Sherman, 3800 Sztálin, 5200 KV, plusz az apró. A németek legnagyobb példányszámban készült alváza a PzIV volt, amiből még 10k sem készült. Esélyük sem volt. Pláne, hogy a PzIV elmaradt még a Sherman mellett is (amit egyébként a szovjetek imádtak).

    A szovjetek nem voltak olyan hülyék, hogy egy az egyben támadják a német nehézhk-kat közepes hk-kkal. És az amerikaiak sem. Összességében nem jelentett előnyt a kevés nehéz hk, azzal ugyanis kisebb hadműveleti területet lehetett lefedni.

    A Jagdtiger meg egyszerűen egy (úgy ahogy) mozgó bunker volt. És azért szemből szokták a legerősebb védelmet beépíteni, mert ez a tipikus támadott felület. Ha Te támadsz, akkor ez a felületed lesz az, amit az ellenség először meglát. Értelemszerűen erre adja le az első lövéseket, szóval ennek a résznek kell a legtöbbet elviselnie.

    Az oroszok hk gyártása két okra visszavezethetően volt sikeres: egyszerre alapvetően csak két teknőt gyártottak (T-34 és KV, majd T-34 és JSZ), és mindet ugyan annak a motornak a kissé eltérő változataival szerelték. Ez a motor volt a V2, ami annyira bevált, hogy még a T-72-ben is ennek a továbbfejlesztett változata szolgál. Egyértelműen a II. vh legjobb hk motorja, de akár minden idők legjobbjának is nevezhető. Persze a Continental AVDS-1790 család is igen sikeres, abból is készült pár tízezer, de az már a II. vh után.

    A németek viszont gyártottak kismillió féle teknőt, kb ugyan annyi féle motort. Minden csak nem hatékony. Így nem lehet megnyerni egy háborút. A PzIII és IV párhuzamos gyártásának meg az égvilágon semmi értelme nem volt.

    A Sherman Firefly nem amerikai fejlesztés, hanem brit. A saját 17pdr ágyújukat építették bele, az M3 75mm helyett.

  • koshmar

    őstag

    válasz #65675776 #415 üzenetére

    Hát igen, most erre mondhatnánk, hogy a németek kevesebb példányszámban, de jobb "minőségben" szerettek volna harckocsit gyártani.
    Az már megint más, hogy még ez sem sikerült nekik.
    Viszont a Pz szériába (Pz V-től felfele) egyszerűen annyi anyagot bele kellett ölniük, hogy a Tiger II-ből még 1500 darabot sem tudtak gyártani.
    És ezekből nagyon-nagyon sok a németek keze által semmisült meg, mert elakadtak vele, teljesen mozgásképtelen lett stb, így fel kellett robbantaniuk.
    Persze az amerikaiaknak még így sikerült egy-két példányt megkaparintani, és a löveget alapos teszteknek vetették alá.
    Számukra ezután kiderült, hogy a Kwk 43 L/71-es Kanone messze felülmúlja az összes lövegüket.
    De az ilyen tesztekből az viszont nem derült ki, hogy maga a Königtiger mennyire megbízhatatlan és "romlékony" tank volt...
    (Bár gondolom, hogy ilyen löveg-teszteket a szovjetek is csináltak)

    Tegnap öcsémmel pont a Jagdtiger-t tárgyaltuk.
    Megállapítottuk, hogy a II vh. alatt nem létezett olyan harckocsi, ami azt szemből kilőtte volna.
    Még az ISU-152 sem, mert az hiába nagy kaliberű, de nagyon rövid a hüvelye (alig magasabb, mint az 50 kilós lövedék).
    Így nem kerülhetett bele annyi hajtóanyag, ergo a csőtorkolati sebesség alacsony volt, ennek következtében pedig a páncéláütési képesség messze alulmúlja még a KwK 43-asét is.
    Az IS-2 volt a nagy reménységem, mondtam magamban, az biztos átdöngeti.
    De nem. A legnagyobb páncélzat, amit át tud ütni, az 155 mm, ezt is csak 100 méterről, és 90 fokos becsapódási szögnél. A háborúban ez ritkán jött össze...

    Egyetlen egy tankor tudtunk felhozni, ami képes lett volna átütni a 25 centi tömör acél:
    A Sturmtiger.
    De ugye ő meg német, szóval semmi oka nem lett volna egy másik német harckocsira lőni.

    Egyébként a Pak 44 L/55 sem volt egy húdeerős löveg.
    Itt is az van, hogy rövidebb volt a hüvely, így a csőtorkolati sebesség megint csak kevesebb volt, mint a KwK 43 esetében.
    Tehát a plusz 40 mm nem feltétlenül előny.
    A páncélátütési képessége kb. megegyezett a KwK 43-éval, ha nem gyengébb...

    Ráadásul olyan keveset gyártottak ebből a 10 tonnás Pak-ból, hogy utolsó (asszem) 8 Jagdtiger-be már "csak" Pak 43 jutott ( 88 mm, a Jagdpanther-ből ismerős lehet).

    Szóval komolyan belegondolva a VadászTigris értékelhetetlen volt.
    Csapnivaló mozgékonyság, ennek ellenére 12 literes fogyasztás kilométerenként, állandó meghibásodás...ezeket egy jó löveg és és a kiváló páncélzat nem tudtam ellensúlyozni.

    Érdekes ez a 12 liter kilométerenként...ma egy 50-es négyütemű robogó 100 km-en eszik meg 1,5-2 litert, ez meg kilométerenként zabált tizenkettőt...

    És még egy két szót a Sturmtigerről:
    Itt egyedül a löveg érdemel említést.
    (Sok ész kellett ahhoz, hogy egy tengeralattjáróba tervezett 380-as rakétavetőt tankba tegyenek...).
    Szóval egy sima Tigris-re "rátákolták" ezt az RW-61-est.
    Voltak azért problémák.
    Egyetlen lövedéke kb. 330 kilogramm volt, így csak daruval tudták mozgatni.
    A tank összesen 13-at tudott magával vinni, plusz egyet betöltve.
    A tűzerőt kár firtatni...
    Kétféle lőszere volt, egy Sprenggranate nevű repesz, amely mellesleg 125 kg robbanóanyagot tartalmazott, és egy Hohladungsgranate nevű kumulatív is, amely a 250 cm vastag vas-beton falon is át tudott törni.
    De ezt a tankot inkább bunkerek áttörésére tervezték, nem hiszem, hogy valaha is lőttek volna vele tankra. Pazarlás...

    Összességeben ez is csak egy elb*szott terv szüleménye volt.

    Az alvázak terén egyébként egyszer a németek is feltalálták magukat:
    A Porsche Királytigris legyártottak elég sok alvázat, de 50 db után rájöttek, hogy nekik csak a Henschel-féle kell...
    Így a gyár nyakán maradt jó pár Porsche-alváz...sebaj, ezeket felhasználva létrehozták az Elefantot/Ferdinandot, rápakoltak egy Pak 43-ast, és..született egy újabb semmirevaló tank.
    Ui.: Remélem, nem írtam nagy hülyeségéket, elég régen frissítettem már...)

    [ Szerkesztve ]

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • #65675776

    törölt tag

    válasz koshmar #416 üzenetére

    A PzV egy jó kompromisszum volt, ott azért eltalálták az arányokat. És addigra már arra is rájöttek, hogy érdemesebb lánggal vágni a lemezeket, mert sokkal alacsonyabb a feldolgozási költség így, mintha a korábbi módszereiknek megfelelően gyémántvágóval bénáznának rajta. Ez mondjuk csak nekik olt újdonság, mindenki más már hosszú évek óta lánggal vágott.

    Tiger II-ből 500 teknő sem készült, nemhogy 1500. Az pedig részletkérdés, hogy milyen okokból semmisült meg az eszköz. A lényeg azon van, hogy megsemmisült. Az üzemanyaghiány sem a véletlen műve, ez volt szinte az egyetlen gyakorlati eredménye a stratégiai bombázásoknak. Legalábbis az eredeti célokat figyelembe véve. A termelést nem tudták vele összeomlasztani, 1944-ben egy hónap alatt több harceszközt gyártottak a németek, mint 1940-ben összesen.

    A messze felülmúlta az túlzás. Az M3 90mm-nél csak árnyalatnyival volt jobb, ráadásul a nyugati szövetségesek a háború vége felé elkezdték használni az APDS-eket, amik a páncélátütést ugyan azon ágyú esetén ~75%-kal növelték a sima AP-hez képest (110mm -> 192mm), és ~45%-ot javult (131mm -> 192mm) az APCBC-hez képest (az adatok a 17pdr-ra vonatkoznak 1000yd-on). A németek a nyersanyaghiány miatt erre nem voltak képesek, már a sima WC lövedékeket sem nagyon gyártották 1944-ben.

    Az ISZU-152 nem páncélvadász volt, hanem rohamlöveg. Gyakorlatilag mozgó tábori tüzérség. Csak mellékesen használták páncéltörő feladatkörben. És a Sztálinokba is alapvetően hagyományos tüzérségi célok miatt került a nagyobb űrméretű, de gyengébb páncéltörési képességekkel rendelkező ágyú. A 122-ből ugyanis sokkal erősebb repesz(romboló) gránát lőhető ki, mint a 100-asból. Egyébként meg ha tudom, hogy egy szinte mozgásképtelen valamit akarok leküzdeni, akkor simán kimanőverezem, és nem a business end felől támadom. Ezért sem volt semmi értelme a Jagdtiger-nek. A Jagdpanther mozgékony volt és tűzerős. Az jó volt, a Jagdtiger meg nem. Egy lassan mozgó célpont, aminek csak akkor volt esélye bármit is felmutatni ha álcázott tüzelőállásból frontális támadás érte. Egyébként semmire nem való, pláne ha az ellenség légiereje aktív.

    Azért a két motor összehasonlítása eléggé inkorrekt, teljesen más kategória. Rakd be a robogó motorját egy Ladába. Ha megbírja egyáltalán mozdítani, akkor fog fogyasztani 10l-t kilométerenként.

    A Sturmtiger nem harckocsi volt, hanem önjáró löveg.

    A nevezett Porsche teknő a VK45 tenderre készült (ahol a 36 a tervezett ütközeti tömeg, ami kissé nem valósult meg, a Porsche tervezet a VK4501(P) számot kapta), ami végül egy hibrid járművet eredményezett: Henschel teknő (VK4501(H) és a Porsche által tervezett torony. Ez a hk vált ismertté Panzerkampfwagen VI Tiger Ausf. E Sd. Kfz. 181
    néven. Porsche összesen 90 teknő építését kezdte el, ezeket végül befejezték, és ezekből lett a Panzerjäger Tiger(P), amit először Ferdinand-nak, majd Elefant-nak neveztek. Ami alapvető probléma volt vele, az a megbízhatatlanság és a másodlagod fegyverzet teljes hiánya (így a gyalogság könnyedén leküzdötte). Ez utóbbit az Elefant-okon már pótolták. Az alapvető ok, amiért ezt a 90 alvázat nem dobták ki (azon kívül, hogy már elköltöttek rájuk nem kevés pénzt), hogy akkoriban a németek bizony nem gyengén hátrányban voltak páncélostechnikában a keleti fronton. És mindez értendő műszakilag és tűzerő szempontjából is. Az igazi változást nem is a Tiger és a Tiger II hozta meg (elvégre ezekből nem készült érdemi mennyiség) hanem a Pz IV F2 és későbbi változatok, illetve a Panther. És igazi fölényt a németek mindig csak helyileg tudtak kialakítani, teljes frontszakaszon soha.

    Ja, a PzJgr Tiger (P) sem volt hk, csak páncélvadász (még csak nem is vadászpáncélos).

    Ami 50db Porsche cucc maradt, az a Tiger II-höz készült torony. De ezek nem maradtak ki, mind fel lett használna a kezdeti Tiger II szériánál. Csak ezt a tornyot drága volt gyártani (bár ballisztikai védelemben jobb volt, mint a Henschel féle), és kevesebb lőszer fért bele. Ezért lett helyette később másik torony.

    Egyébként az nem pazarlás, hogy máshol már nm használható részegységekből építenek valamit. Ennyi erővel az Achzarit/ Nagmachon/ Namer/ BTR-T is pazarlás.

  • koshmar

    őstag

    válasz #65675776 #417 üzenetére

    Hmm, eddig azt hittem, hogy tudok egy s mást a témában. Mondhatni, "hülyébb" vagyok, mint az eddig gondoltam. Van még mit tanulnom... Mindegy.

    Mostanában jómagam is kezdek "áttérni" a Párducra.
    Egyik haverom apja szerint a II. vh. legjobb harckocsija volt.
    Az öreg véleménye nem túl mérvadó, de el kell ismerni, hogy van benne valami.
    Ugyanis:
    -ez a tank még nem volt olyan irtózat nehéz, mint későbbi "utódai"
    - ebből adódóan kevesebb fogyasztás, ergo elfogadható hatótávolság
    - kellően vastag és döntött páncélzat (erős T-34-es behatás...no comment...)
    - igen jó löveg- az ütközetek nagy többségében (ha lehet ilyen mondani) nem is "kellett volna" erősebb löveg.
    Pl.: PzGr 39/42-es sima páncéltörő lőszerrel 2000 méterről ideális esetben átütötte a 89 mm-es páncélzatot...100 méterről pedig a 138 mm-est, ami bőségesen elég volt a szövetséges harckocsik "kivégzéséhez".
    A Kwk 43-ról pedig egyenesen legendák szóltak.
    A rendkívül hosszú csővel a lövedék irtózatos csőtorkolati sebességet ért el.
    A páncél átütési képességet nem részletezem... 100 m, wolfram-magvas lőszer, 239 mm..
    De- ahogy azt korábban említettem, kár számolgatni ezzel a lőszerrel, ugyanis rendkívül keveset gyártottak belőle, és egy harckocsi legfeljebb 4 darabot kaphatott, amelyeket csak a rendkívül jó páncélvédettséggel ellátott járművek ellen használhattak fel- azt hiszem, az IS-2 egy ilyen harckocsi volt.

    Viszont a robogó motort a Ladába példamondatod tetszett.
    És egyből be is ugrott valamit: A Maus.
    Ugyanis.
    Nem tudom, hogy gondolták azt, hogy 1200 lóerőre rábízzák 188 tonna mozgatását.
    Ennél siralmasabb súly/lóerő arányú harckocsit csak egyet láttam, a T-28-ast. (Ott meg egy 410 lovas Ford GAF motor próbált megmozdítani 95 tonnát- az amerikaiak bepöccentek, és létre akartak hozni egy olyan tankot, amely simán széttép egy Királytigrist- a koncepció talán még jó is volt, de az a motor...)

    Szóval a Maus.
    Hitler nem elégedett meg a Jagdtiger-rel. (Pedig rajta kívül szerintem mindenki tudta, hogy már az is végletekig eltúlzott, szinte használhatatlan páncélvadász volt).
    A Krupp művek mérnökei tanulmányozni kezdték az orosz szupernehéz páncélosokat, és persze, hogy fel akarták venni a versenyt velük.
    Elég annyit tudni, hogy gyorsan összedobtak egy tervet, majd megkezdték a prototípus gyártását (a Krupp és az Alkett gyár).
    Az első tervek alapján a "tank" még csak 80-88 tonna súlyú, de Hitler annyi változtatást követelt meg, hogy a elérte a 188 tonnát.
    Hitler gyorsan meg is rendelt 150 darabot, aztán valamilyen rejtélyes oknál fogva az első darab után törölték az egész tervet.)
    Szóval 190-460 mm-es páncél, KwK 44 L/55, valamint egy koaxiális KwK 44 L/36.5 löveg, 188 tonna, 1200 lóerő.
    A tesztpályán 13 km/h-t sikerült elérni, épített műúton...
    A szót is kár pazarolni erre a...
    Pedig 1200 lóerő elég sok...De ilyen súlyra. :(
    Az rendben van, hogy minden irányból kilőhetetlen volt, de ha egyszer mozdulni alig tudott.
    Illetve tudott, de ahhoz szénné kellett hajtani a motort, és a 4200 literes tanko(ka)t 160 km alatt teljesen "kiszipuzta".

    Pedig a németeknek jó motorjaik voltak!
    A Maybach cég az egyik legnagyobb tapasztalatokkal rendelkező belsőégésű motorokat gyártó cég volt a II vh. alatt.
    (Asszem 1943-ig több mint 140.000 erőforrást gyártottak le).
    Ott van pl. a Maybach HL 230.
    700 Le, 1850 Nm. Remek adatok.
    Csakhogy 56/később 70 tonna mozgatásához ennyi NEM volt elég.
    Továbbá:
    Ha azt akarták, hogy a Panzer VI(B) elfogadható sebességgel haladjon, akkor a motort állandó magas fordulaton (2500 felett) kellett hajtani.
    Azonban az nem igazán tolerálta, így igen hamar felforrt a hűtővize.
    Ekkor két eset lehetséges:
    - a jobbik: megvárják, míg visszahűl, aztán mehetnek tovább
    - a dugattyúk megragadtak, a motor használhatatlan- be kell vinni a szervizbe, felfúrni a hengereket, új dugattyúk, a motor bejáratós.

    És a háború alatt nagyon nem volt arra idő, hogy a motort max. 1500-ig forgassák, és ne lépjék túl az adott x ajánlott sebességet. 500-1000 km erejéig.

    Erre gyorsan rá is jöttek, és a motor fordulatszámát 2500-ban maximalizálták.
    Meg aztán a tapasztalatlan vezetőkekl is sok baj volt:
    Közülük sokan teherautókból ültek át, és a következő hibát követték el:
    Ha lejtőhöz értek, levették a gázról a lábukat, és hagyták, hogy a motorfék lassítsa a tankot.
    Ez a teherautók esetében még talán működött is, viszont a Maybach motor fékezőereje elégtelen volt ahhoz, hogy lelassítsa a 70 tonnás tankot.
    Így a begyorsuló Tigris túlforgatta a motort, a dugattyúk leszakadtak a hajtókarról és lerepítették a hengerfejet. A motor kuka.
    Ezután már csak üresben, vagy benyomott kuplunggal lehetett lejtőzni.

    Egyébként lenne egy kérdésem hozzád (öcsém megbízásából):
    Azt kérdezte, hogy van-e különbség az ISU-152 és a SU-152 között, és ha igen, akkor mi?
    Mert fogalma (fogalmunk sincs).

    Megmondom őszintén:
    Nekem a Porsche-Königtiger tornya sokkal jobban tetszik. Formailag.
    (Tudom, hülyén hangzik).
    A Henschel torony olyan kocka volt...ráadásul a nem döntött torony-lemezek nagyobb esélyt "adtak" a lövedékeknek az átütésre- ahogy írtad is.
    A mérnökök ennek ellenére a Henchel-mellett döntöttek.
    Nyilván a német gazdaság akkorra már elég rossz helyzetben volt, persze, hogy az olcsóbbat választották. (Mint a Jagdtiger esetében, ugyanis ott a Porsche-féle futómű bizonyult a drágábbnak, ezért a Henschel-ből több készült)

    Kár egyébként, hogy ilyen kevés példány maradt fent a Tigris-famíliából:
    1 db Porsche-Jagdtiger, egyetlen egy működőképes Tiger II, 3 Jagdiger (1 Porsche csak).
    Kurt Rieder asszem 21 darabot írt. Mint fennmaradt példányok (beleszámolva az Elefantot is).

    Nyilván észrevetted, hogy a tudásom erősen a német nehéz-páncélosokra korlátozódik, és ott is elég hiányos. Sosem vallottam magam profinak, csupán lelkes amatőr vagyok.
    Ehhez kapcsolódva pedig feltennék egy kérdés, ha nem vagyok túl indiszkrét: Honnan tudsz ennyi mindent a témában? Önszorgalom csupán?

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • #65675776

    törölt tag

    válasz koshmar #418 üzenetére

    A T-34 behatás kicsit túlzás, bár a közvetlen kiváltó ok nyilván az volt. A döntött páncélzatot gyakorlatilag a kezdetektől fogva használják, már a Schneider CA1 is ezzel épült. Ám akkoriban még csak azért mert, gyakorlati jelentőségét még nem ismerték fel akkor. Az egyik első olyan alkalmazás, ahol tudatosan a szükséges lemezvastagság csökkentése volt a cél a Christie M1928 volt (az építés idejét gondolom nem kell külön megemlíteni). Ezt az amerikaiak elvetették, viszont a licencet megvették a szovjetek. Ebből lett kifejlesztve a BT sorozat, és a BT sorozat továbbfejlesztésével jött létre a T-34 (kiszélesített teknő, erősebb futómű, nagyobb torony és ágyú...), majd később a T-44, -54/55, -62. Szóval az amerikaiak és úgy általában mindenki előtt ismert volt az egész megoldás lényege, azonban csak a szovjetek vették érdemben alkalmazásba. Mondjuk ami azt illeti, az amerikai hk-k esetén sem véletlenül volt döntött a frontpáncélzat. Akik hosszú ideig teljesen figyelmen kívül hagyták a dolgot, azok a tengelyhatalmak voltak (mind).

    A Panther-be KwK42 volt építve.

    T28 az, kötőjellel egy másik hk-t jelöl (szovjet típust). Az amerikaiak (pontosabban a US Army) a kísérleti harceszközeiket jelölték sokáig így (mármint T, és közvetlenül utána néhány szám). Az sem volt igazából hk, csak egy vadászpáncélos. (Harckocsi rendelkezik körbeforgatható toronnyal. Az 1930-as évektől ez volt a harckocsi elnevezés egyik fő kritériuma.) Igazából már a Maus fogadására készült, de végül nem volt rá szükség. Értelme mondjuk egyiknek sem volt. Az E-100 még szódával elment volna, csak a hidak nem nagyon tudtak volna mit kezdeni vele. Jó nagy dögök voltak, de gyakorlati hasznuk soha nem lett volna.

    A német motorok szinte jók voltak, csak benzint égettek. Ennek több hátránya is volt: egyrészt alacsony hatásfok, így nagy fogyasztás, következésképpen kis hatótávolság. Másrészt nem gyengén tűz- és robbanásveszélyes. Mondjuk megint csak a szovjetek voltak azok, akik felfogták, hogy ilyen helyre dízelmotor kell. Illetve a japánok használtak még nagy mennyiségben dízelmotorokat a hk-ikban. Mondjuk azok a kis micsodák nem voltak igazán komoly ellenfelek még egy Stuart-nak sem.

    A SZU-152 (illetve általában a SZU-k) és az ISZU-152 (általában ISZU-k) között a különbség a felhasznált teknő. ISZU-k esetén Sztálin teknőt használtak, SZU-k esetén változó volt. A SZU-122 és 152 KV-1S teknőt kapott, SZU-85/100 a T-34-ét használták. A kisebbek pedig T-60/70 teknőt. De hogy legyen valami különlegesség is: létezett a SZU-76i is, ami zsákmányolt PzIII teknőkre lett építve (~201db).

  • koshmar

    őstag

    válasz #65675776 #419 üzenetére

    A döntött páncélzat kb. annyira "egyszerű, de hatásos" mint a zimmerit. (más céllal ugyan)
    Fűrészpor, polivinil-acetát, bárium-szulfát, stb.:
    Még a hanyag felhordás is tökéletesen megfelelt.
    Oda többet mágneses akna nem került.
    Ez is a németek leleményességét bizonyítja.

    Tudtam én, hogy a Panther-ben KwK 42 van, csak annyira hirtelen váltottam gondolatmenetet a KwK43-ra, hogy nem jeleztem...

    Most elolvastam néhány Kurt Rieder könyvet (átfutottam, jobban mondva).
    (Igazad is volt egyébként, a T28 és a T-28 nem ugyanaz).
    Olvasgattam az ilyen "semmirenemjómegépíteniiskárvolt" tankokról.
    Pl. az A39 Tortoise. Ajj.
    Meg a T-35...
    Én nem is tudom, hogy mire gondoltak, amikor ezeket létrehozták.
    Több torony, több löveg, több géppuska (utóbbi talán még jól is jött a gyalogság ellen).
    Sajnos infókat nem igazán jegyeztem meg róluk, de talán kár is lett volna...

    Viszont most szeretnék valamire rájönni.
    Van ez a V-2 szovjet dízelmotor.
    Annyit tudok róla, hogy 38900 köbcentis, 500 (520?)lovas, V12-es, mindenevő dízel.
    (Igazából sok helyen 600 LE-t is írnak...)
    De egy részletesebb leírást sehol sem találtam róla.
    Mert engem alapjaiban érdekelne ez a motor (élek-halok az ilyen műszaki adatokért)
    Blokk/hengerfej anyaga, szelepek száma, nyomaték, hűtés, adagoló, minden.
    A nyomaték meg aztán főleg!!
    A Tigris 23000 ccm-es (benzines) motorja 1850 Nm nyomatékot adott.
    Na de ez egy 38900 ccm-es DÍZELmotor, szóval én valami brutális adatot várnék.
    Egy leírásnak nagyon örülnék. Bárhonnan.
    (Már képet, videót, mindent találtam róla, csak egy részletesebb műszaki leírást nem...)

    A németek viszont a mai napig nem értem.
    Benzines motorok.
    Üzemanyaghiány volt. És benzinest használtak. (Jó, biztos a gázolajból is hiány volt, de egy dízel motor abból kevesebbet is kér).
    Nem hiszem el, hogy nem volt egy jó dízelmotorjuk.
    Vagy ha mást nem, akkor lemásolhatták volna a szovjeteket.
    Egy zsákmányolt T-34, kiszedik motort, tanulmányozzák, aztán gyártanak egy hasonlót más néven (Bezzeg a zsákmányolt orosz lövegekhez tudtak lőszert gyártani...). Mindegy.

    Ez az ISZU/SZU-152 téma érdekes.
    Mindenesetre elmondtam öcsémnek, megköszönte. :R

    T28:
    Szóval a Maus ellen készült.
    Kevés lett volna szerintem.
    A 460 mm-es frontpáncél...46 centi tömör acél...
    Megkockáztatom, hogy azt semmilyen korabeli ágyú nem ütötte volna át.
    Talán a Sturmtiger, de az egyrészt német, másrészt meg...nem harckocsik ellen tervezték.
    Bár megjegyzem, előfordult, hogy tankok ellen használták. Pl. belelőttek egy Sherman tankokból álló csoportba. No comment...
    Az már más kérdés, hogy fordítva sem ütötte volna át.
    Tehát a Maus-ba épített 128-as KwK 44 L/55 lövedéke egyszerűen lepattant volna a T28 300 mm-es frontpáncéljáról...
    De úgysem találkoztak, ez már mindegy is.

    [ Szerkesztve ]

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • betonfelhő

    tag

    Ha egy világháború utáni (mondjuk 50-es évek) angol-szász közegben a mortar és a mortar bomb szavakat használják, akkor annak mi a magyar megfelelője? Gránátvető és gránátakna?

  • #65675776

    törölt tag

    válasz koshmar #420 üzenetére

    A kettő teljesen más célt szolgált. A zimmerit ráadásul nem volt egyszerű, pláne a felvitele nem. Emellett durván tűzveszélyes volt, idővel el is hagyták. Egyébként a II.vh-ban szinte csak a németek gyártottak és használtak mágneses aknákat, szóval nem tudom mi értelme volt egyáltalán foglalkozni vele.

    Azért Kurt Rieder-t és Földi Pál nevű unokahúgát ne vegyük már forrásnak. Nem, hogy nem elismertek, de még csak nem is ismertek. Nem ismer egyetlen levéltár sem ilyen nevű kutatókat. Ráadásul utóbbi (ha két személyről van szó egyáltalán) nem gyengén plagizál. [link]

    A többtornyos harckocsik és egyéb mellékvágányok az útkeresést szolgálták. Ilyenek mindig vannak, minden területen. Ilyen volt a Lorenz-féle kamrás puska is anno, aminek semmi létjogosultsága nem volt a gerendelyzáras fegyverek mellett. Königgrätz-nél be is bizonyosodott. A csata levesztése után egy évvel már az osztrák haderőknél is rendszeresítésre került a Werndl puska. (Bár a kamrás puskákhoz való ragaszkodás inkább csak a rugalmatlanság eredménye, amibe kis híján egy birodalom került. A probléma csak az volt a Lorentz-ekkel, hogy a Dreyse puska után több mint 10 évvel kerültek rendszerbe...) De ilyenek voltak a repülőgép-anyahajók is. Az 1920-as évek után már gyakorlatilag csak partvédelmi feladatokra használták őket. De lehetne még sorolni.

    A V-2 egy igencsak jól sikerült motor. A németek megpróbálták lemásolni, de nem sikerült. Az általuk alsóbbrendűnek és technikailag fejletlennek titulált oroszok ugyanis olyan méretű és bonyolultságú alumínium alkatrészeket tudtak önteni, amit a németek lehetetlennek tartottak. A szovjet kohászat messze felette állt a németnek, még ha ez sokaknak nem is tetszik. A szovjeteknek nem okozott gondot a különféle hk tornyok öntése sem, még ha az akkora is volt, mint a JSZ-2-é vagy -3-é. A németek még egy kisebbet sem igazán tudtak kiönteni (az amerikaiak is röhögve tudtak hatalmas dolgokat önteni). (Forrás nem sok van, wiki-n is csak az oroszon található meg.) Egyébként pl azért találsz róla többféle teljesítményadatot, mert többféle létezett belőle. Szóval nem másolták le, mert technológiailag elmaradottak voltak hozzá a németek. Dízelmotoruk értelmes meg csak a háború vége felé kezdett alakot ölteni.

    Egyébként pont azért nem alkalmaztak dízeleket, mert azok azonos teljesítmény mellett jóval nagyobbak voltak, mint a benzinesek. Igaz, hogy üzemanyagból meg jóval kevesebbel is beérték, így összességében a hajtáslánc kisebb helyet foglalt volna. Plusz ugye jóval kevésbé tűzveszélyes.

    Egyébként egy löveghez lőszert gyártani messze egyszerűbb feladat, mint egy motort lemásolni. Pláne akkor ha a zsákmányanyag űrmérete nem igazán tér el a saját eszközökétől.

  • koshmar

    őstag

    válasz #65675776 #422 üzenetére

    Nekem a Panzerkeil (már megszűnt) szerkesztői írták, hogy Kurt Rieder-nek nagyon nem kellene hinni.
    A történetek nagy részét ugyanis kitalálta.
    Azt viszont nem tudtam, hogy Földi Pállal is ugyanez a helyzet.
    Azt írták, hogy egyedül Számvéber Norbertet vehetjük hitelesnek és tekinthetjük jó írónak, őt viszont nagyon.
    Az ő könyveit pedig nagyon is ajánlották nekem.

    A szellemi termék eltulajdonítása viszont nem szép dolog.
    (Én anno csináltam (fordítottam) egy cikket a Királytigrisről az AchtungPanzer eredetije alapján, igaz, még lett volna munka vele...de felkerült volna az oldalra, az a lényeg.
    Csak még néhány bekezdése elég hiányos volt, főleg a harctéri eseményes.
    Mindegy, ezzel azt akartam mondani, hogy én mindenképpen írtam volna az AchtungPanzer szerkesztőinek, hogy felkerülhet-e az a cikk, amit én az övék alapján fordítottam.
    Általában honorálni szokták, ha az ember veszi a fáradtságot, és legalább megkérdezi, nem pedig szó nélkül...)
    Egyébként is a PK cikkei nagyrészt onnan lettek fordítva.
    De már mindegy, az oldal megszűnt, a cikkei meg már csak a Google-n keresztül érhetők el.

    A Wiki-s V2 cikk elég jó...bár oroszul aligha beszélek, de egy kis Google-fordító segített.
    De azt a kib*szott nyomatékot ott se írták le...(már elnézést).
    Viszont sok más érdekes adatot igen.
    Érdekes, hogy DOHC vezérlése volt...a '40-es években ez azért eléggé előremutat. Vagy csak elírták, azétr dupla vezérműtengely akkor. Hát, nem tudom.
    A KTM például még ma is sima OHC vezérlést használ az egyhengeres enduro-gépeiben.

    Mindenesetre köszi a linket.

    Ha a zimmerit ennyire tűzveszélyes volt, akkor az oroszoknak/amerikaiaknak csak rá kellett volna dobni a tankra egy égő faágat, aztán az egész felgyullad..
    Persze a 10-15 centis acéllemezeknek ez nem jelentene nagy stresszt.
    Talán ha a motortérbe bejut a tűz, na úgy már igen.
    Feltételezem, hogy egy ekkora motor állandóan tiszta dzsuva volt, benzin/olajsáros, simán begyulladhatott volna.
    Meg aztán 860 liter benzin... Mindegy.

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • #65675776

    törölt tag

    válasz koshmar #423 üzenetére

    Igen, Számvéber egy nagyon is hiteles forrás. de azért nem kell leegyszerűsíteni egy emberre a dolgot. Vannak még hiteles szerzők, és nem is kell megállni a határon. Magyarok közül ott van még Ungváry Krisztián (bár Ő annyira nem foglalkozik a technikai résszel), vagy Turcsányi Károly. (A Puedlo viszont elmehet a bánatba, hogy semmit sem ad ki másodjára, a Nehéz harckocsikat is szinte lehetetlen már beszerezni.)

    Egyébként alapszabály, hogy az információkat soha sem egy forrásból kell szerezni.

    A fordítás érdekes dolog. Addig nincs probléma, amíg a szerző tudtával és beleegyezésével történik. Amit viszont nem értek, hogy wiki-n miért nincs ilyesmi. Sok szócikk teljesen eltérő a különböző nyelvű oldalain. És tipikusan nem az a leghitelesebb, ami az "anyanyelvi" oldalon van. A magyar wikin is rengeteg ferdítés, történelemhamisítás van, mert a tények ellentmondanak annak, hogy valami ne magyar eredetű lenne.

    A nyomaték érdekes dolog, én se nagyon találom sehol. Még szétnézek az itthoni könyvek között, talán az egyikben benne lesz valami. A V-2 pedig nagyon is jó konstrukció volt (bár írtam már asszem), több előremutató megoldással. Nem véletlenül használták nagyon sokáig. Mellette mentek ilyen olyan konstrukciók (pl a T-64 ellendugattyús motorja), de a V-2 sokáig maradt. Ami probléma volt a II.vh-ban, legalábbis a T-34 esetén, az a hajtáslánc következő eleme, az erőátvitel volt, ami rendszeresen túlmelegedett. (A T-34 messze nem volt olyan megbízható, mint pl a Sherman.)

    Egyhengeres motorra miért kellene DOHC?

    Egy égő fadarab nyilván nem gyújtotta ki, de harc közben már a robbanások és egyéb tüzek igen durva dolgokra képesek. Pl a zimmerit is emiatt gyulladt meg sokszor. Illetve nem volt éppen stabil a felhelyezése sem. Képeken is láthatod, hogy folyamatosan lepattogzott, és nem csak harctevékenység miatt. Egyszerűen nem volt gazdaságos a fenntartása, pláne, hogy nem is volt meg az az előnye, ami ezt indokolta volna. (Ellenpélda az F-117A. Annak a RAM bevonatát is folyamatosan javítani kellett, nem is kevés erőforrást emésztett fel. Viszont jelentős taktikai és stratégiai előnyt biztosított, így mindenképpen megérte fenntartani ezt a képességet.)

    A Panther esetén a motor túlmelegedését a kezdeti időkben pont a motortér vízzáró szigetelése okozta. Szóval annyira nem volt állandóan csupa retek ott semmi. A kosz eleve jelentősen csökkenti a hűtési kapacitást (elektromotorok esetén egy vékony porréteg is jelentős romlást okozhat, ami a kivehető teljesítményt jelentősen csökkenti.)

  • koshmar

    őstag

    válasz #65675776 #424 üzenetére

    Én nagyon sokáig Kurt Rieder könyveket olvastam.
    Ittam a szavait, mindent elhittem.
    Utána jött a felvilágosodás időszaka...
    A Panzerkeil-os srácok mondták, hogy nem kéne mindent elhinni...ebből lassan az lett, hogy semmit sem kéne elhinni.
    Jó, egy nagyon laikusnak/teljesen kezdőnek talán jók lehetnek a könyvei (vagy még ez is túlzás?), de aki szeretne jobban belemászni a témába, az inkább kerülje el.
    Ott van pl. a Legyőzhetetlen Tigris páncélos- egy ideig el is hittem, hogy ez így van.
    De aztán megtudtam, hogy bizony voltak kemény ellenfelei.
    Amelyekkel szembe kerülve már egyáltalán nem volt legyőzhetetlen.
    Pl. JS2, T-34/85, Sherman Firefly, and so on.

    De erről már volt szó.

    Én szinte kivétel nélkül az angol Wikipedia-t látogatom.
    Egyrészt ott van a legtöbb szócikk, másrészt szinte mindig az ad a legtöbb infót egy adott témában. (Bár pont, hogy angol WIki-n nincs cikk a V-2-ről. Az oroszon meg van. Vajon miért...)

    Ez az ellendugattyús motor felkeltette a figyelmem.
    Mintha már olvastam volna róla.
    Azt hiszem, ennél van úgy, hogy a dugattyúk egymással szemben vannak.
    Tehát ugyanazon hengerben két dugattyú is van.
    Az ábrák alapján pedig feltételezem, hogy ez egy kétütemű dízelmotor.
    Igazi kuriózum.
    Hogy volt-e valami gyakorlati haszna azt nem tudom. Tehát hogy miben volt ez különb pl. egy V12-es sima dízeltől.
    Talán az hogy kétütemű, mert ugyanazon hengerűrtartalomnál egy kétütemű motor jóval erősebb, mint egy négyütemű.
    Viszont sokkal környezetszennyezőbb, és zabál, mint az állat.
    Egy ilyen korabeli dízel szerintem egyébként is okádta a kormot, hát még egy kétütemű dízel.
    Ahol az elégetett üzemanyaggal együtt valamennyi friss is távozik...

    A egyhengeres terepmotorok egy része DOHC vezérlésű.
    Erre értettem én, hogy a KTM mégis megmaradt az egy felső vezérműtengelynél. (Sőt, most utána néztem kicsit: volt olyan modellje még 2008-ban, ami OHC volt, és volt olyan is, ami DOHC. Pl.: SX-250)
    De itt van pl. a Suzuki RM-Z 450- az ábráról kivehető a két vezérműtengely "domborulata"- a gép egy hengeres természetesen.
    Aztán ott van még a Yamaha YZ-F 250 is.
    De így 2011-ben már csak elvétve találhatunk OHC egyhengerest...a négy nagy krosszmotorgyár termékei között pedig kizárt.

    Viszont a V-2 nyomatéka most már tényleg nagyon érdekel.

    [ Szerkesztve ]

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • #65675776

    törölt tag

    válasz koshmar #425 üzenetére

    Az ellendugattyús motornak ugyan az az előnye, mint a boxernek. Lapos, kompakt. Emellett jelentősen kisebb tömege volt, mint egy hasonló teljesítményű hagyományos dízelnek. Mondjuk a megbízhatósága nem volt a legjobb, az élettartama soha nem érte el az 500 órát. Viszont a hidegindítást nagyon jól tűrte, akár -25°C alatt is. Mindenféle töltőlevegő előmelegítő nélkül. Egyébként érdekes módon a szovjet/orosz motorokról alig találni nyomatékadatot. Ahogy orosz oldalakat leszámítva úgy általában információt. 5TDF

    Szerinted a hidegháborúbán érdekelt bárkit is egy hadi eszköz környezetszennyező mivolta? Láttál már videot pl egy B-52 felszállásáról? [link]

  • koshmar

    őstag

    válasz #65675776 #426 üzenetére

    Az ellendugattyús motor tényleg hasonlít a boxerekhez.
    Csakhogy a boxernél középen van a főtengely, és attól jobbra-balra van egy-egy dugattyú, itt viszont a két dugattyú egymás fele néz, és két főtengely van.
    (Nálam esetleg a H-motor lehet még ekkora kuriózum).

    Azért egy korabeli hidegindítást szívesen megnéztem volna.
    Ma ugye beülsz a kis dízeledbe, izzítasz egy kicsit, aztán szinte azonnal indul.

    De feltételezem, hogy anno nem volt hidegindító spray meg izzítógyertya.
    Ha jól emlékszem, olyanokat csináltak a korabeli harckocsizók, hogy tüzet raktak a motor alatt, ezáltal felmelegítve a karterben az olajat.
    Viszont ez így elég hosszadalmas procedúrának tűnik.

    Ezért találom érdekesnek, hogy az 5TDF jól tűrte a hidegindítást.
    Mindenesetre a cikket elolvasom róla, köszönöm a linket.

    Egy benzinesek általában jobban viselik a hideg startot.
    Ugye ott ráhúzod a szivatót, aztán addig tekerteted, amíg be nem indul.
    Persze akinek van esze, az 20 mp-nél nem tekerteti tovább, hanem tart egy fél perc szünetet, hogy az akksi újra erőre kapjon.
    Pl. Maybach HL 230:
    Ennél a motornál három lehetőség is volt az indításra:
    - egy 24 voltos, hat lóerős Bosch villanymotor
    - dugattyús indítómotor (1944-ig külön csatlakoztatták, utána már Kübelwagen-nel).
    - és egy inercia (lendkerekes indító).
    A személyzet egy kurblival felpörgetett egy igen nagy lendkerékkel (jó kis áttétellel persze), kb. 10000 fordulat/percre.
    Utána rákapcsolták a motor lendkerekére, és ez kis szerencsével beindította a nagy dögöt.
    Ez igen hasznosnak bizonyult, mivel a Bosch villanymotort tápláló akksik a nagy hidegben gyakran menthetetlenül szétfagytak.
    És zseniálisan működik! [link]
    [A világ egyetlen működőképes Königtiger-ét láthatjuk]
    Csak én leszek libabőrős ettől a gyönyörű motorhangtól? :)

    (Még szerencse, hogy van egy midenre elképesztő alapossággal kitérő cikkem a Maybach HL 230-ról.
    Egy ugyanilyen részletes, a V-2-t bemutató írásért "ölni tudnék".)

    Illetve itt van még egy kis Tigris alapjárati klattyogás, ha szereted az ilyesmit. [link]

    Ja, ez a B-52 nem semmi, hogy kormol.
    Korábban a Kalocsán gyorsuló, dízel egyes Golfokat hittem korom okádónak, de ezek...
    Bár mintha nem lenne egy kategória...
    Szóval a pártvezetésnek biztos volt jobb dolga is, mint azzal törődni, hogy miként szorítsák x szint alá egy hadieszköz károsanyag kibocsátását...

    [ Szerkesztve ]

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • #65675776

    törölt tag

    válasz koshmar #427 üzenetére

    Vannak még érdekes konstrukciók. Pl az U-motor, vagy az X-motor.

    A kis dízel esetén nem kunszt indítani hidegben. Egy 2-3l-es motor esetén sem az. Egy jóval nagyobb, akár 20-30l-es esetén azért már van mit átmelegíteni. Az izzítógyertya egyébként is csak arra van, hogy a kezdeti kompressziót előállítsa, nagyobb dugattyútér esetén nem járható út. Eleve melegítve kell bejuttatni a levegőt az égőtérbe. Persze amikor már felvette a motor az üzemi hőmérsékletet, akkor szükségtelenné válik.

    Nem csak a kartellt kellett felmelegíteni. A gázolaj dermedéspontja jóval magasabb, mint a benziné. Emiatt magát az üzemanyagtankot is melegíteni kellett. (Az utcánkban a '80-as években rendszeresen parkoltak szovjet kamionosok (Szovtranszavto meg egyebek). Ők a tankot melegítették az általad leírt módon.

    A hidegindítási hajlandóságot egyébként nagyban befolyásolja a hengerűrtartalom és a hengerek száma. Ezért is jobb egy magasabb fajlagos teljesítményű motor ilyen szempontból. Plusz ugye az egyszerű szerkezet is segíti ezt.

    A Maybach motorok kifejezetten rosszul tűrték a hideget. Ezért is volt szükség az általad is említett megoldásokra. Egyébként egy dolgot kifelejtettél: nem volt elég a kurblizás, vagy a Kübelwagen-es bohóckodás. A behajtás furata felett volt egy másik is, ahol mindezek előtt, és közben benzinlámpával melegíteni kellett a motort. Mondanom sem kell, nem tett túl jót a motoroknak mindez. A szovjet dízelek sokkal könnyebben indultak hidegben. Az egyik oka mindennek a tűrésmezők mérete volt. A németek műszereket gyártottak, a szovjetek hadieszközöket. Nem nehéz kitalálni melyik igényelt kevesebb törődést, azaz melyik volt jobb.

    lorcsi: Nem igazán. De egy gépi fordításból azért ki tudom hámozni a lényeget. Szükség esetén pedig van egy-két ismerősöm, aki valóban tud oroszul.

    [ Szerkesztve ]

  • koshmar

    őstag

    válasz #65675776 #429 üzenetére

    Továbbá: ha jól emlékszem, tán még még H-motor is volt.

    Hogy mi értelme volt ilyeneket kitalálni, azt nem tudom.
    Az ellendugattyús motort még értem. Gyakorlati haszna is volt.
    De U meg X-motor...
    Bár asszem már az X-motorról is olvastam valahol.
    Gyanítom, hogy a csillagmotorhoz van köze.
    Középen egy főtengely, tőle szétágazva négy henger 90-fokonként.
    Vagy ha többet egymás mellé raknak, akkor nyolc, tizenkettő, tizenhat, and so on.

    Ha már csillagmotor!
    Pratt&Whittney R-4360...
    Anno eléggé rá voltam állva a témára.
    Bár akkor még nem értettem, hogy lehet egy 28 hengeres motort megépíteni úgy, hogy még működjön is.
    Pl. ezen az ábrán jól látszik, hogy mekkora zsúfoltság jellemzi ezt a motort.
    De aztán kicsit elgondolkodtam, hogy ezt úgy kell úgy kell elképzelni, mintha négy darab, hét hengeres csillagmotort elforgatva egymás mellé raktak volna.
    71500 köbcenti (amerikaiasan 4362,5 köbinch), 4300 lóerő (ha jól vettem ki, akkor két turbóval és egy kompresszorral tudta ezt).
    Mindegy, Csak eszembe jutott.
    Asszem még erről olvastam azt, hogy érdemes jól megtanulni a motor helyes indítását, mert ellenkező esetben nekiállhatunk kipucolni/cserélni mind az 56 gyertyát...(twin spark a '40-es években? Érdekes)

    A Maybach hidegindítási nehézségeit meg is értem.
    Egyetlen hengere majdnem 2000 köbcenti volt. Óriási felületek.
    Indítanák télen a németek. A benzin lecsapódik a hideg henger falán. Begyulladni egy csepp sem marad...
    Szívató nem tudom, volt-e akkoriban. Kellett volna szerintem.
    Mindegy. Megállapíthatjuk, hogy a Maybach motor hidegindítása igazi "kaland" volt.
    A legegyszerűbb az lett volna, hogy ha egyszer beindult, akkor többet ne állítsák le.
    És akkor meleg marad...
    Ja, de erre benzin nem volt. Időnként még a normális haladásra sem...

    Mintha olvastam még nagyobb motorokról is.
    Ez a 71500 köbcenti közel sem a határ volt...
    Valami 100 ezer köbcenti feletti szovjet dög rémlik nekem...de lehet, hogy rosszul rémlik.
    Múltkor pedig rengeteg ilyet találtam.
    Most meg már 40 perce ezt a postot írom, mert közben próbálnám megkeresni a fent említett szörnyet.
    Most nem fogom megtalálni. De te biztos ismersz ilyesmiket (is).

    Egyszerűen nem tudok betelni ezzel a hanggal. Csak nekem tetszik ennyire?
    Gyerekkori vonzalom.
    Régen kiültünk a szántóföld szélére, és hallgattuk a nagy K700-ast, miközben szántott.
    Imádtuk.
    Talán emiatt van az, hogy ezt a videót eddig 12-szer néztem meg csak ma...
    Az utolsó gázfröccsnél még könnyeztem is. :)
    Abba viszont nem akarok belegondolni, hogy egy ekkora gázfröccsel mennyi benzint nyelt el..
    Azt hiszem Franciországban készült ez, ott van a világ egyetlen működőképes Királytigrise.
    Olyat is "hallottam" már (Kurt Rieder írta...), hogy néhány makacs látogató kedvéért még be is indították a nagy dögöt.
    Lehet, hogy ez a videó éppen az lenne?

    [ Szerkesztve ]

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • #65675776

    törölt tag

    válasz koshmar #430 üzenetére

    Valami oka mindig volt az ilyen konstrukcióknak. Az U-motor pl egy nagyon egyszerű megoldás a nagyobb motor létrehozására minimális fejlesztési igénnyel. Elvégre csak egy reduktor kell, ezt leszámítva két soros motor egymás mellett. A H-motor ugyan ez, csak még két motor van rákötve a reduktorra.

    Az X-motor előnye a meglehetősen stabil nyomatékleadás, emellett azért jóval egyszerűbb egy csillagmotornál.

    A Wasp Major-t nem használták a II. vh-ban. Egyébként a többsoros csillagmotorokat minden esetben úgy kell elképzelni, ahogy írod. Persze ezt is el lehet baltázni nagyon, jó példa rá a BMW 801 (a valaha épített egyik legmegbízhatatlanabb repülőgépmotor). A hűtési problémáit gyakorlatilag soha nem tudták megoldani, emiatt sem lehetett a motor teljesítményét növelni, ezért vált a fejlesztés során a fóka egyre rosszabbá. Egyszerűen az a motor nulla fejlesztési potenciállal bírt, mondhatni zsákutca volt. (Fejlesztgették ugyan, de az erősebb változatok soha nem kerültek rendszerbe.) A kezdeti időkben többször annyi FW 190 zuhant le motorhiba miatt, mint légiharcok veszteseként. Nem csoda, hogy Tank a D-től kezdve soros motort használt. Már csak azért is, hogy legyen a fókából egy nagy magasságban is bevethető változat (a Ta 152H pedig a II.vh legjobb magassági vadásza volt, vagyis lett volna, ha érdemi mennyiség készül belőle)...

    Egyébként a B-36 esetén is voltak problémák a motor hűtésével, de ezt sikerült megoldani. A feltöltők egyébként a magassági működéshez kellettek, ez minden 8km feletti magasságban használható dugattyús motor esetén alapvető feltétel volt. A Merlin-eken is (XX-tól kezdődően) kétfokozatú sűrítő volt, és a DB60x-eken is volt. Illetve szinte minden amerikai csillagmotoron is.
    A hengerenkénti több gyertyán mi a meglepő? Nagyobb térfogatban egyenletes égést akarsz, akkor több gyertya kell, ezt már nagyon régen felismerték. Semmi űrtechnika nincs ebben (ahogy az összkerékhajtást sem az Audi találta fel az 1980-as években, hanem már a 1893-ban létezett ilyen jármű, illetve az MP44 sem volt az első gépkarabély).

    Ha nagy dízelmotorokat akarsz látni, akkor hajók körül nézz szét. Például: [link] A cikkben van nyomaték adat is.

  • koshmar

    őstag

    válasz #65675776 #431 üzenetére

    Szép nagy motor ez a Pratt&Whittney R4360.
    De egy idő után ez is "unalmas" lett, ezért nekiálltam még nagyobbakat keresni:

    És akkor megtaláltam a valaha gyártott legnagyobb dugattyús repülőmotort, a Lycoming XR-7755-öt.
    36 henger, (4 sor*9 henger), 127 ezer köbcenti (7756 köbhüvelyk), vízhűtés (!!).
    És egy "szolid" 5000 ezer lóerő.
    Belinkelem, bár gondolom, már ismered...[link]
    A legnagyobb szó arra (is) utalt, hogy ennél nagyobb repülőmotort már nem fogok találni, ezért átálltam a "tökmindegycsakmégnagyobblegyen" filozófiára.
    Így egyhamar rátaláltam egy iszonyat nagy orosz dögre,a Zvezdára
    Nagy áhítattal kezdtem elemezni...
    42 henger (6 sor*7 henger), 143 ezer köbcenti, (8763 köbhüvelyk), dízel, 3942 lóerő (2200-as fordulaton...)
    Állítólag pár eszement német befogta ezt a motort tractor-pullingra, és metanollal hajtva 8000 lóerőt sajtoltak belőle.
    Ez is szép nagy.
    Aztán találtam egy még nagyobbat, de ennek még a nevét se tudom:
    112 henger (16 sor*7 henger), 383 ezer köbcenti (23931 köbhüvelyk), 10000 lóerő (2000 rpm).
    Annyit tudok még róla, hogy ezekben a hajókban használták őket.
    Te tudsz valamit mást erről a motorról?

    Wärstilä-Sulzer:
    Ez kiütött...aztamindenit!!
    Öcsémmel ki is számoltuk a teljes hengerűrtartalmát izibe':
    25480000 köbcenti (1554885 köbhüvelyk).
    Na meg a nyomatékadat...7 603 850 Nm.
    A legnagyobb motor, amit valaha láttam.

    A nyomatékról jut eszembe:
    Valószínűleg a V-2 ezen adatát soha nem fogom megtudni...
    Egyetlen egy normális cikket olvastam eddig magáról a motorról, azt is te linkelted. (Normális...háát, a Google fordító által magyarra konvertált orosz cikk...csak azért írom, hogy normális, mert az eredeti nyelvén azért jó kis írás).

    Most nézem ezt a
    páncélátütési táblázatot. (Számvéber egyik könyve a forrása).
    A Tiger B a T-34/85 ellen sornál a legtöbb helyen 3500+ van.
    Én meg olvastam egy olyan történetet (bár Kurt Rieder írta..), hogy "egyszer" egy Tiger VIB kilőtt egy T-34-est 3900 méterről. (persze azt nem tudni, hogy a tank melyik részét találta el)
    És akkor most azon gondolkodtam, hogy vajon mekkora távolságból lett volna képes kilőni egy T-34-est, ha a hátulját vagy az páncéltest oldalát kapja el?
    5000 méter lehetséges lett volna? (Sima pct. lőszerrel).

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • #65675776

    törölt tag

    válasz koshmar #433 üzenetére

    Szép és jó egy két darab prototípusként megépült motor. A Wasp Major-ből meg gyártottak majd 19k-t...

    Egyébként nem biztos, hogy jobb a nagyobb motor. Sok esetben a fajlagos teljesítménye rosszabb lesz, így összességében a hajtáslánc hatékonysága is. A légcsavaros gázturbinák elterjedése után pedig eleve nem volt értelme már 300LE felett sem dugattyús motort használni. Egy szabadturbinás gázturbina jelentősen megbízhatóbb, egyszerűbb és magasabb fajlagos teljesítményű volt már a kezdeti időkben is.

    Dugattyús motort csak akkor érdemes használni, ha hatékony dízel hajtás a cél. Ezért használnak óriási dízelmotorokat pl a szupertankerekben. Persze ha sebesség is kell, akkor már ott is minimum gázturbina. Egy bizonyos hajméretig mondjuk még vagy-vagy.

    Jók ezek az átütési táblázatok, de önmagukban nem sokat érnek. Teljesen jó, hogy ideális körülmények között képes erre. De sokat nem jelentett. Kurszk-nál sem ért semmit a német tűzerőfölény, ha egyszer 100-200m-ről a T-34/76 is átütötte a Tiger páncélzatát. Ott sokkal fontosabb volt a manőverezőképesség, és ebben bizony a T-34 csúnyán alázta a Tiger-t. Utóbbinak még a toronyforgása is sokkal lassabb volt.

    Az is csak egy dolog, hogy a Sztálinok 122-es ágyúja nem ütötte át szemből. Viszont annak a lövedéknek volt akkora energiája, hogy az egész tornyot le tudta dobni a teknőről.

    Át tudta volna ütni 5km-ről.

  • koshmar

    őstag

    válasz #65675776 #434 üzenetére

    Ja, az nekem is feltűnt, hogy egy motor minél nagyobb hengerűrtartalmú, annál rosszabb a fajlagos teljesítménye ill. a súly/lóerő aránya.

    A Wasp Major-nél 1000 ccm-re 45 kW (61,2 Le) jut, ami azért még elfogadható. bár ezt a motort turbó és kompresszor is segítette).

    A Lycoming XR-7755-nél 29.3 kW (39 LE)/liter. (jó, ebből tényleg csak két darab készült).

    A Zvezdánál ez az érték már csak alig 20.47 kW (27,8 Le)/liter.

    Szerintem ez ennek tudható be, hogy a lökettérfogat emelkedésével csökken a maximális fordulatszám is (mivel a furat-löket arány még az óriási motorokon is elég közel van egymáshoz. Pl. Zvezda: 160-as furat, 170-es löket), így pedig romlik a fajlagos teljesítmény.
    (Így egy óriás furatú, de rövid löketű motor iszonyat erős lenne- mondjuk egy 150 ezer köbcentis motor- persze így meg a nyomaték lenne p*csa...legalábbis kevesebb sokkal kevesebb)
    Mindegy, ha sok pénzem lenne, akkor építtetnék egy ilyen motort, és megnézném, hogy mit alkotna egy fékpadon...

    Átütési táblázat: Ismét igazad van.
    Bár ennél a táblázatnál a becsapódási szög nincs feltüntetve.
    Akkor így...most...találjam ki??
    Mert a Panzerkeil-os táblázatnál 30 fok. (Biztos bennem van a hiba, de nekem elég sok időmbe telt kitalálni, hogy a 30 fok az merről is értendő. Most már tudom). Ami azért nem túl meredek...Kíváncsi lennék pl. egy 45 fokosra.

    Hát abban is igazad van, hogy az ideális körülmények nem a harctérre értendők...

    Azért belegondoltam abba, hogy mennyire sok 5000 méter...az udvarunk kb. 50 méter hosszú..és akkor százszor annyi. Iszonyúan sok, na.

    Öcsémnek meg lenne egy kérdése, amire egyszerűen nem tud rájönni: A német 150 mm-es Gr. 36-os repeszgránátnak miért van fenékcsavarja?
    Mondtam neki, te hátha tudod.

    Egy medvével nehéz beszélgetni, mert gyakran félbeszakit..

  • #65675776

    törölt tag

    válasz koshmar #435 üzenetére

    Ez nem ilyn egyszerű. Nem véletlenül nem voltak hosszú ideig kisdízelek. Van egy bizonyos optimális tartomány. Alatta és felette is rosszabb lesz a fajlagos teljesítmény.

    Meg vízbefecskendezés... A kompresszor egyébként minden egyes magassági dugattyús motor számára elengedhetetlen volt. Ennek hiánya miatt volt pl a BMW 801 6000m felett eléggé gyér. A feltöltős Wasp-ok meg köszönték szépen nagyon jól érezték magukat 10km felett is. (Egyesek a csillagmotoros fókák rossz magassági teljesítménye miatt egyszerűsítik a problémát, miszerint csillagmotor = rossz magassági teljesítmény, pedig ez hülyeség.) Ahogy soros motoroknál sem volt mindegy, hogy mennyi és milyen kompresszor van rajtuk, azok milyen magasságban kapcsolnak, mennyi az áttételük. A Spitfire V és IX motorja között lényegében csak ebben volt eltérés. És máris jelentős teljesítménytöbbletet könyvelhetett el utóbbi lényergében minden magasságban.

    A fajlagos teljesítmény meg egy dolog. Ha nincs nyomaték hozzá, akkor lehet nem érsz vele semmit. Márpedig pl a hajók esetén a jelentősen nagyobb közegellenállás miatt, illetve a hajócsavar korlátozott méretei miatt is nagyon nem mindegy mennyi nyomatékot tudsz a csavartengelyre juttatni.

    Általában 30°-ra szokták megadni. Persze van ahol 60°-ot látsz, de az ugyan az, csak a másik síktól mérve. Többnyire fel sem tüntetik külön.

    Egyébként ezek a táblázatok sok esetben nem érnek semmit. Mert nem mindig veszik figyelembe a röppálya ballisztikus ívét. A mai nagy torkolati sebességű ágyúk esetén mondjuk 2-3km távolságig ez nem sok vizet zavar, a röppálya gyakorlatilag egyenesnek tekinthető (pár fok hajlásszög nincs érdemi hatással minderre). Viszont a II. vh-s ágyúk esetén ez nem ennyire egyértelmű. Főleg, hogy a legtöbb ágyúval nem is lehetett 2 km feltti távolságra közvetlen irányzással lőni.

  • lorcsi

    veterán

    UVB-76

    nem egészen fegyver, de biztosan hadi dolgokkal kapsolatos, ma olvastam eről egy könyvben...
    nagyon érdekes..

  • rumos XIII

    aktív tag

    Nem fegyver, de esélyes, hogy igazi?
    Erdélyben voltunk esküvőn, és ilyen kanalat kaptam.

    [ Szerkesztve ]

  • Dilikutya

    félisten

    Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)

  • sh4d0w

    nagyúr

    LOGOUT blog

    DaGuardian:

    "A Prinz Eugen egyik AP lovedeke bejutott az egyik raktar melletti loszerkezelo helyisegbe - oriasi mazli, hogy nem robbant fel, kulonben a Hood sorsara jut a PoW is. Ha az all or nothing pancelelrendezes annyira jo, aruld el, hogy a fenebe jutott be a vedett zonaba egy kiloveskor 122 kilos robbanolovedek?"

    Mert hibás volt a lövedék gyújtója, ha rendesen működött volna, akkor a vízben robban.

    Ahha... tehat ha hibas a gyujto, akkor a lovedek bejut a vedett zonaba, egyebkent nem. :Y

    A 4 tizedmasodperces kesleltetes meg egyenesen agyrem. Az altalanos a 0.0035 masodperces kesleltetes volt, ennyi ido alatt pl. a Bismarck lovedekei 8 metert tettek meg.

    [ Szerkesztve ]

    https://www.coreinfinity.tech

Új hozzászólás Aktív témák