Keresés

Hirdetés

Új hozzászólás Aktív témák

  • gyeniko

    őstag

    Sziasztok,

    komolyan foglalkozunk a gondolattal, hogy vennénk egy golden retrivert. Hetek óta olvas a család, szeretnénk tudni, hogy meg tudunk-e felelni a goldi igényeinek. A ház kerttel adott, a kétség azzal kapcsolatban van, hogy a kétszeri séta mellett valóban jó szívvel tudunk-e napi + 1 órát szánni arra, hogy fizikailag lefárasszuk a kutyust. Kicsit tartunk attól is, hogy a kutya olyan mértékű aktivitást kívánna meg tőlünk, amely már nem volna komfortos. Kérdés az is, hogy Balatonon a fő szezonban mit kezdünk vele? Van egy 3 szobás társasházi lakásunk a vízparton, de szezonban napközben talán nem célszerű levinni a tömegbe, hagyhatjuk-e a lakásban egyedül addig, amíg mi fürdünk (kb. 30-60 perc)? Mi lesz vele, amikorm külföldön nyaralunk (ez általában 3 hét egyhuzamban). Nincs már olyan élő rokonunk, akire rábízhatnánk a gondozását. Hogyan tolerálja a kutya, ha 3 hétig egy idegen valaki eteti és sétáltatja? Szóval, bizonytalanok vagyunk... Korábban voltak cicáink (ők önállóak, nem nagyon kell alkalmazkodni hozzájuk), egyszerre 2 befogadott kutyánk (őket napi 3-szor sétáltatunk, de más közös programot nem szerveztünk, nem utaztak velünk sehova (szegénykéim nagyon felnőtt korukban kerültek hozzánk és nem voltak jólnaveltek), ez is végtelenszer több volt, mint amit a korábbi tulajdonosaiktól kaptak. Szóval, nagy a tanácstalanság...

    Nem tehetünk meg mindig mindent, amit kellene, de azt mindig meg kellene tenni, amit lehet!

  • gyeniko

    őstag

    válasz nyesteb #35466 üzenetére

    És Fehér Farkas
    Rendkívül hálás vagyok az érdemi válaszokért! :R
    A külföldi nyaralásról: van nyaralónk egy olyan helyen, ahová csak repülővel lehet eljutni, ide gyakran (1-2 évente) utazunk 3 hétre. A kérdés az, hogy egy 5 órát meghaladó időtartamú repülő útra el lehet-e vinni a goldit. Nem tájékozódtam még, de kizártnak tartom, hogy a replőgép kabinjában utazhasson (ehhez túl nagy), valóínűleg a fűtetlen poggyász térbe pakolnák szegényt.
    A másik gyakori nyaralás-típus a tengeri hajóutak, ide viszont nem lehet kutyát hozni. Autós nyaralásra szinte soha nem megyünk.
    Igen, abszolút családi kutya volna, mindenképpen járatnánk iskolába, megkapna mindent, ami hasznos illetve jó neki, de nem azon az áron, hogy a családi életünket, rutinjainkat nekünk már nem jóleső mértékben kelljen megváltoztatni.

    Nem tehetünk meg mindig mindent, amit kellene, de azt mindig meg kellene tenni, amit lehet!

  • gyeniko

    őstag

    válasz #89309696 #35495 üzenetére

    Szerintem egy kölyök kutya költsége (amennyiben mindent megkap, amit kell: vizsgálatok, oltások, chip, prémium táp) az első 8 hétben meghaladja az 50 e Ft-ot. Ez egy ellentmondás (mert 50 e Ft-ért árulják), erre adhatnál magyarázatot, mert azt látom, hogy tájékozott vagy.

    Nem tehetünk meg mindig mindent, amit kellene, de azt mindig meg kellene tenni, amit lehet!

  • gyeniko

    őstag

    válasz Vesa #35502 üzenetére

    Ma mondott egy jópofát az egyik tenyésztő: vannak tenyésztők és vannak a "szaporítók"....

    Nem tehetünk meg mindig mindent, amit kellene, de azt mindig meg kellene tenni, amit lehet!

  • gyeniko

    őstag

    válasz pecccccccca #35536 üzenetére

    Megható ezt olvasni, nagyon tisztellek érte!!! :R Igazán szerencsések vagytok, hogy 15 évig veletek volt, nagy testű kutyáknál ez ritka.

    Nem tehetünk meg mindig mindent, amit kellene, de azt mindig meg kellene tenni, amit lehet!

  • gyeniko

    őstag

    válasz pecccccccca #35538 üzenetére

    Amit most írni fogok, azért sokan fognak köpködni (feltéve, hogy képesek pontosan értelmezni a szöveget): október 04-én "ment el" a 6 éve befogadott cicánk, eddig nem volt olyan élőlény, akit jobban megsirattam volna. Abszolút családtag volt, okos, szociális, együttműködő, szeretetet áramoltató. Másfél éve derült ki, hogy rákos (a veszettség elleni védőoltás nagyon ritka mellékhatása egy izomból eredő szarkóma), mindent megtettünk érte, bevetettünk mindent (pénz, paripa, fegyver), de minden kevés volt, nem tudtuk megmenteni. Nem csak én szenvedek még most is, hanem a feleségem és a kamasz lányom is. 14 éves korom óta (nem mostanában volt) mindig voltak állataim (csak befogadott cicák és kutyák), de csak most tudatosult bennem, hogy nélkülük üres az életem, ezért lesz "utód", de nem cica, hanem újra kutya. Attól viszont tartok, hogy mi lesz akkor, ha a kutyus leél velünk 12-13 évet és utána "megy el"....

    Nem tehetünk meg mindig mindent, amit kellene, de azt mindig meg kellene tenni, amit lehet!

  • gyeniko

    őstag

    válasz Zsocy155 #35586 üzenetére

    Őszintén mondom, hogy könnyekig meghatódtam a fénykép láttán! Óriási szerencse, hogy vagytok ilyenek még jónéhányan, nagy köszönet érte!!! :R

    Nem tehetünk meg mindig mindent, amit kellene, de azt mindig meg kellene tenni, amit lehet!

  • gyeniko

    őstag

    A vélményeitekre vagyok kíváncsi: a család minden tagja nagyon szeretne egy kiskutyát, ebben óriási az egyetértés. Elvileg (még csak 3 napos az alom és csak képen láttuk őket) teljesen makulátlan, törzskönyves kutyus lesz, aki alkalmas lehet arra, hogy időnként tenyésztőknél "becsajozzon" (mi semmiképpen nem szeretnénk tenyészteni). A probléma abban áll, hogy én ragaszkodom ahhoz, hogy a kutyán ne ivartalanítsuk, mert nem értek egyet azzal, hogy az ember kénye-kedvére nyomorít meg más élőlényeket a saját kényelme érdekében és ehhez gyárt egy sor tudományos érvet (milyen betegségektől óvjuk meg az állatot az ivartalanítással, stb.). Valamiért azt gondolom, hogy ha bármelyik állatot megkérdeznénk, hogy mit választ - ivartalanítjuk és egészségesebb lesz, tovább él, stb.. vagy pedig nem ivartalanítjuk), akkor ez utóbbit választaná. Olvastam egy cikket arról, hogy a kutyák szexuális élete puszta ösztön, nem örömszerzés a célja, ezért az ivartalanított kutyának nem is fog hiányozni a párosodás. Gondolom, felmérést végeztek a kutyák között és a nagy többség ezt válaszolta. :W A lányom a fejemhez vágta, hogy "felelőtlen állattartó" leszek, erre annyira befeszültem, hogy ha nem változik meg a véleményem, akkor nem lesz kutyánk (mert nem akarok felelőtlen állattartó lenni). Az állatok néhány millió évvel korábban érkeztek a Földre, mire hát ez a nagy pofa és erpszakosság? Mit gondoltok, mi a helyes nézőpont?

    Nem tehetünk meg mindig mindent, amit kellene, de azt mindig meg kellene tenni, amit lehet!

Új hozzászólás Aktív témák