Fogyasztás

Fogyasztás tekintetében nincs új a nap alatt. Vegyük figyelembe, hogy a grafikonokon szereplő értékek a teljes konfiguráció fogyasztására vonatkoznak (a monitor nélkül). Üresjáratban továbbra is a Nehalem-alapú processzorokkal szerelt rendszerek eszik a legkevesebbet, őket a Core 2-esek követik, majd a Phenomok. A Phenom II X4 965 új steppingje valóban hozott javulást ezen a téren, de ez sajnos édeskevés még a Core 2 ellen is. Tuningolva megváltozik a kép, ez nem is csoda, hiszen itt rengeteget számít, hogy mennyire emeljük meg a feszültséget. Az i5-750 1,4 V-on ugyan száguld, de így már több áramot vesz fel, mint a Core 2-esek, igaz, a Core 2 Quad esetében nem emeltük meg a feszültséget, így sikerült elérnie ezt a szépnek nevezhető eredményt (10%-kal nőtt a fogyasztása). De ezek még csak az üresjárati értékek.

Terhelve, alapórajelen ugyanez a sorrend, a Core i5-ösök után jönnek a Core 2-esek, majd a Phenom. Az új stepping az AMD processzorán itt is látható javulást hozott magával, de ez csak arra elég, hogy a 7-Zipes fogyasztási eredményben a Core i5-750 Far Cry 2 alatt mért fogyasztásával egy szintre kerüljön, márpedig utóbbiban már benne foglaltatik a videokártya fogyasztása is... A terhelt tuningolt eredményekben már kisebbek a különbségek, itt kijött, hogy a Core processzorok is tudnak fogyasztani, ha megemeljük a feszültséget, ezért ezzel a paraméterrel óvatosan kell bánni.

Ha fogyasztásról esik szó, akkor mi az egész konfiguráció mért fogyasztását tartjuk mérvadónak, ugyanis egyetlen processzor sem képes közvetlenül a konnektorból "táplálkozni", de ezúttal érdekesség gyanánt lemértük a processzoroknak a táp 12 V-os ágán felvett fogyasztását is. A Pentium 4-től kezdődően a Nehalem előttig az összes processzor közvetlenül a 12 V-os ágról kapja az áramot, ez az a 4 vagy 8 pines tápcsatlakozó, amit az alaplap tetején a különálló aljzatba kell beledugni. Egy lakatfogós multiméterrel le lehet mérni a vezetékeken keresztülfolyó áram erősségét, és ezt tizenkettővel beszorozva megkapjuk, hogy mennyit fogyaszt az adott processzor. Mint említettük, ez a mérési módszer a Nehalem megjelenéséig minden processzoron alkalmazható volt, azonban a Core i3/i5/i7-eseken már nem teljesen korrekt, ugyanis ezen processzorok esetében már csak maguk a magok kapják innen az áramot, a harmadszintű gyorsítótár és a processzorban található északi híd (memóriavezérlő, QPI) a QPI-busz feszültségéről táplálkozik, ami a 24-pines tápcsatlakozó 5 V-os ágáról kapja az áramot. Az Intel specifikációs dokumentumai alapján kiszámolható a harmadszintű gyorsítótár és az északi híd fogyasztása is, de pontos értéket sosem fogunk kapni, ugyanis az Intel csak a maximális áramfelvétel mértékét határozta meg, márpedig az aktuális áramerősség a terheléstől függ. A dokumentumok szerint ezek a részegységek külön maximálisan kb. 45 wattot képesek fogyasztani egy LGA1366-os processzoron.

Az átláthatóság kedvéért ezúttal csak a legjobb és a legrosszabb eseteket mértük le, tehát az energiatakarékos módot és a 7-Zip benchmarkjában mért értékeket. Ez utóbbi némileg csalóka, mert igen komolyan terheli a harmadszintű gyorsítótárat, ezért a Nehalem processzorok fogyasztásánál nem tudhatjuk, hogy pontosan mennyit is kéne hozzáadni a kimért értékekhez. Ami azonnal szembetűnik, az a Core i5-ösök brutálisan alacsony fogyasztása üresjáratban, mindhárom tesztelt processzor 3 watt alatt mozog. Ezt a Nehalem úgy éri el, hogy képes 100%-osan lekapcsolni a kihasználatlan magokat és az L3 cache-t (power gating) gyakorlatilag olyan mértékben, hogy még a szivárgási áram is minimálisra csökken. Erre a bravúrra a Core 2 és a Phenom II egyaránt képtelen. Látható, hogy ezeket a processzorokat - elsősorban a kétmagosokat - a hordozható gépekbe tervezték. Alapjában véve a Phenom sem fogyaszt olyan nagyon sokat, de az tisztán látszik, hogy az Intelt ezen a téren nehéz lesz beérni, mivel ehhez az Intel egy új tranzisztort fejlesztett ki (power gate tranzisztor). A terhelés közben mért értékek esetében csak a Core 2 és a Phenom vethető össze, ezért is tettünk csillagot (*) a Core i5-ösök neve mellé, mert azoknál az északi híd és az L3 cache fogyasztása nem látszik a grafikonon.

Érdemes szemügyre venni a tuningolt értékeket is, ezekből ugyanis tisztán látszik, hogy a feszültségemelés hatására egy processzor fogyasztása képes a duplájára vagy tovább nőni, erre jó példa a Core i5-650 és az i5-750 is.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!