Tuning és fogyasztás

Tuning

A teszt tuningos részében a sok processzor közül csak a főszereplőt, a Pentium G6950-et izzasztottuk meg jobban. Az Athlonokkal már a fél évvel ezelőtt megjelent cikkünkben "elbántunk", mindkét CPU 3640 MHz-et volt képes elviselni (+35-40%) némi feszültségemelés után (ugyanezt a két példányt teszteltük most is). A Pentium G6950 Clarkdale alapú, tehát 32 nm-en gyártják, és a többi 32 nm-es Intel processzor tuningra való hajlandósága már ismert előttünk, ezek 4-4,5 GHz környékén fulladnak ki.

Mielőtt azonban ezzel foglalkoznánk, meg kell említenünk, hogy a Pentium G6950 szokatlanul alacsony, 0,9-1 V-os feszültségen üzemel üresjáratban és terhelve egyaránt. Először azt hittük, hogy valamit elállítottunk a BIOS-ban, de nem, ez a valóság. Ezen az alacsony, 1 V-hoz közeli feszültségen mindössze 3,4 GHz-et értünk el hűtéstől függetlenül, szinte biztos, hogy nem a melegedéssel volt a baj. Ekkor azonban gondoltunk egyet, és 1,25 V-ra emeltük a feszültséget, így a kis Pentium is tovább bírta, egészen pontosan 3,8 GHz-ig. Már itt tudtuk, hogy ez a Pentium nem egy különleges példány, hiszen az i5-655K-val 1,25 V-on már 4,26 GHz-nél jártunk, igaz, az i5-ös esetében efölött kellett csak igazán megemelni a feszültséget. A Pentiumnak adtunk egy utolsó esélyt, és megpróbálkoztunk 1,33 V-on, így eljutottunk 4,1 GHz-ig, de efölött már 1,4 V-on sem volt stabil a gép. Mindezt egy Thermalright MUX-120-szal maximális fordulatszámon. A 4,1 GHz-es órajel még elfogadhatónak mondható, de egyáltalán nem kiemelkedő.

Mint az látható, a tuningolt processzorral elért eredmények szépek lettek, a Pentium G6950 4,1 GHz-en már beelőzi a hárommagos Athlon II X3-at, és néhány helyen megközelíti az Athlon II X4-et, de mondanunk sem kell, hogy ez utóbbiakat is tuningolhatjuk, és akkor még nem szóltunk a fogyasztásról, ami horribilis mértékben megemelkedett a tuning után. A 3,8 GHz-es órajelen járatott Pentium 1,25 V-on okosabb beállításnak tűnik.

Fogyasztás

Ha már a fogyasztásról esett szó, azt azért látni kell, hogy az Intel ezen a téren jobban teljesít. A Clarkdale alapú Pentium még a Wolfdale-2M magos Pentiumot is elveri, pedig már az is nagyon jó volt a maga idejében. Energiagazdálkodási módban az Athlonok 20-25%-kal fogyasztanak többet az új Pentiumnál, de még a réginél is 10%-kal többet esznek, bár ez a kompromisszum elfogadhatónak tűnik a magasabb teljesítményért cserébe. Az Athlon II X3-as esetében elég érdekes dolgokat mértünk, ráadásul sokszori próbálkozásra, ami arra enged következtetni, hogy ez egy gyengébben sikerült darab, hiszen még az X4-esnél is többet eszik.

Terhelve tovább nőtt a különbség, az athlonos rendszer itt már 57%-kal eszik többet, mint az új Pentiumos konfig, és az E6600-asnál is 39%-kal, holott ezt egy relatív sokat fogyasztó X38-as alaplappal teszteltük, a P45 kevésbé éhes. Érdekes még látni az X2, illetve az X2@X4 viszonyát is. Az üresjárati értékek szinte változatlanok a két mag kioldása után. A terhelt értékeknél is csak a tisztán CPU-t fogyasztó 7-Zip-es tesztben jött ki, hogy az X4-es többet követel (a 27 wattos különbség elméletileg csak és kizárólag a két feloldott mag fogyasztása), a Far Cry 2 futtatása közben úgy tűnik, hogy csak két mag dolgozik, ezért az X2@X4-es rendszer fogyasztása alig magasabb, mint a szimpla X2-esé.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!