Bevezetés

Kétrészes tesztünk első felvonásában az alaplap síkjára merőlegesen fújó ventilátorral szerelt processzorhűtőket vizsgáltunk, most jöjjenek az alaplappal párhuzamosan dolgozó megoldások.

A ma terítékre kerülő beépítési formának több előnye és néhány hátránya is van. Hátrányos, hogy a processzor környékén elhelyezkedő, melegedésre hajlamos alkatrészek nem részesülnek közvetlenül a ventilátor keltette szellő hűsítő hatásából, de ha a légáramlás már beindult, akkor közvetve már igen. Ha a huzat iránya párhuzamos az alaplap síkjával, sokkal egyszerűbb kedvező szellőzési irányt kialakítani.

Általában két lehetőség közül választhatunk. A legszerencsésebb, ha a ventilátor a ház hátulja felé tud fújni, így a processzor melege egyenesen a külvilágba távozik.

A másik beépítési módszer, hogy a központi egységről fölfelé – a táp felé – fújjuk a meleg levegőt. Ilyen állásnál a felmelegített légtömeg a tápon keresztül távozik, de ehhez alul ventilátorral ellátott áramforrást ajánlatos beszerezni, mi is ilyet használtunk tesztjeinkben.

A versenyfutás előtt lássuk a résztvevőket. Négy istálló (Aerocool, Cooler Master, Coolink és Thermaltake) párosa és egy egyéni indulót (GlacialTech Turbine 4500) sorakozott fel a rajtnál.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!