OCZ, Kingston, Silicon Power

Az elmúlt hónapokban szemügyre vettünk jó pár SSD-t, de ezek többsége valamilyen szempontból különleges volt – gondoljunk csak a második generációs Intel X25-M-re vagy az OCZ Vertexére – ennélfogva drága is. Ezúttal három átlagosnak tűnő modellel ismerkedhetünk meg, ezek a Kingston SSDNow V+, az OCZ Core és a Silicon Power M10. Mint tudjuk, a Kingston és az OCZ is jól csengő márkanév a memóriák világában, így az ember joggal asszociál valami kiemelkedőre vagy különlegesre a nevük hallatán, összepárosítva őket a magas árral. Ezért aztán a kérdés már csak az, hogy ezúttal mit alkottak. A Silicon Power idehaza még nem túl ismert, pedig a többi szóban forgó céghez hasonlóan memóriákkal kapcsolatos termékeket ad ki a kezei közül (SSD, memóriák, kártyaolvasók, pendrive-ok stb.), az SSD-ket élettartam-garanciával hozza forgalomba, ami például a másik két gyártóról nem mondható el.

A három bemutatásra váró modell legszembetűnőbb közös vonása, hogy mindhárom 64 GB-os kapacitású, direkt így válogattuk őket össze. Ha átnézzük a specifikációkat, akkor látható, hogy mind a három MLC NAND flash cellákra épül, tehát elvileg az olcsóbb vagy a középkategóriás SSD-k versenyébe neveznek be, a gyártók mégis teljesen különböző kategóriákba sorolták őket. A Kingston SSDNow V+ középen helyezkedik el, az átlagfelhasználók igényeit igyekszik kielégíteni (az M széria az X25-M-re épül, tehát gyorsabb, az E széria pedig az X25-E-re, ami még gyorsabb, de elsődlegesen szerverekbe való). Az SSDNow V sorozat két tagja a V és a V+ értelemszerűen a lassabbik és a gyorsabbik változatot jelöli. Ugyanakkor az OCZ a Core termékcsaládot az alsóbb szegmensbe szánja, illetve már csak szánta, mert nagyon úgy tűnik, hogy megszűnt létezni, ugyanis a gyártó oldalán már hűlt helyét találjuk, partnerünknél mégis lehet még kapni. A Core 2008 közepén jelent meg, tehát már igencsak korosnak tekinthető, ezt az Agility váltotta, amit szintén meg fogunk vizsgálni egy következő tesztben. Végül itt van nekünk a Silicon Power, ők alapjában véve szintén az átlagfelhasználókat tartják szem előtt. Úgy tűnik, hogy az M10 a középső variáns a gyártó termékpalettáján, hiszen az alap, utótag nélküli modell olcsóbb, az E10 viszont gyorsabb és valószínűleg drágább. Az M10-et elsősorban külső használatra szánták, ami érdekes és dizájnos, szénfekete burkolatában nyilvánul meg.

A három készülék külsőre alapjában véve megegyezik, szabványos SSD-nek tűnnek, csak a Silicon Power M10-ese lóg ki a sorból érdekes borításával. Mindhárom SATA csatlakozású, az OCZ-t és a Silicon Powert kiegészítették egy-egy USB porttal is a külső használat megkönnyítése érdekében. A külsőnél azonban sokkal érdekesebb a belső. Ami a számokat illeti, a Kingston jár az élen, a gyártó szerint az SSDNow V+ 220 MB-ot olvas és 140 MB-ot ír másodpercenként, ezzel pariban van a tesztjeink szerint igen jól teljesítő OCZ Vertexszel. Az OCZ Core és a Silicon Power M10 ezzel szemben 165-170 MB/s-os olvasást és 95-98 MB/s-os írást tud felmutatni, könnyen lehet, hogy belsőleg is megegyeznek, míg a Kingston ebből következően valami különlegessel tud szolgálni. Érdemes visszatekinteni az Intel X25-M-re, ami 70 MB/s-os írásra képes a gyártó állítása szerint. Ezek alapján azt hihetnénk, hogy az OCZ Core és a Silicon Power M10 gyorsabb, de hogy a valóságban mi a helyzet, az már más kérdés. A várható élettartamra vonatkozóan a Kingston és a Silicon Power 1 és 1,5 millió órás MTBF-et határozott meg, míg az OCZ egy adott cella tűrőképességét adja meg az írási ciklusok maximális számában, ami ez esetben 10 000. Alapjában véve ez az MLC-alapú SSD-k esetén használt általános „mennyiség” (az SLC-k esetében 100 000-et szoktak megadni), tehát igen valószínű, hogy MTBF-ben az OCZ sincs lemaradva a többiektől.

Az OCZ-t és a Kingstont – a Silicon Powerrel ellentétben – sikerült szétszednünk, így feltérképezhettük az SSD-k belsejét. Ez elsősorban a vezérlő miatt fontos. Mint kiderült, az OCZ Core egy JMicron JMF602 B típusú vezérlő köré épül, ami a tavalyi év közepén még általános volt, mostanra azonban – problémái miatt – kikopni látszik a piacról. A JMF602 B-nek az írási késleltetésekkel van baja, a chip kicsi, mindössze 32 kB-os gyorsítótárral gazdálkodik, emiatt folyamatosan torlódnak az újonnan beérkező és kimenő adatok, ami lelassítja a rendszert. Ezért szokták kritizálni azokat az SSD-ket, melyek a JMicron vezérlőjével készülnek, több alkalmazás egyidejű futtatására (pl. víruskeresés közben valami más program elindítása) alkalmatlanok. A Kingston SSDNow V+-ban valami egészen más lapul, egy Samsung S3C29RBB01-YK40 típusú vezérlő felel az adatok kezeléséért 128 MB-nyi gyorsítótár kíséretében. Ez a vezérlő egyes források szerint 8 csatornás, és elméletben 220 MB/s-os olvasásra, illetve 200 MB/s-os írásra képes, tehát az SSD-n található memóriachipektől függ, hogy mennyit sikerült kihozni belőle. Ezek az adatok pariban vannak az Indilinx Barefoot teljesítményével, ami 230/190 MB/s-os értékeket tud felmutatni. Ha az OCZ Core-t a JMicron-vezérlő miatt vezették ki a piacról, akkor ez egy teljesen érthető lépés volt, viszont látva a Silicon Power M10-es specifikációit (illetve ismerve a teszteredményeket) elég valószínű, hogy az M10-esnek is erre a sorsra kellett volna jutnia.

Tesztünkben a most bemutatott modelleken kívül jó pár korábban vizsgált típus is részt vesz, ezeket árkategóriákba soroltuk. Mint látható, a Silicon Power M10-ese az egyik legolcsóbb SSD, amivel valaha dolgunk akadt, ennél csak a Silicon Power szimplán MLC utótaggal ellátott, a specifikációk alapján azonos belsejű típusa olcsóbb, az is csak pár százassal. A Kingston SSDNow V+ az átlagos sebességű Corsair M64-gyel van azonos árszinten (már ha találunk valahol ~50 000 forintért). Az OCZ Core – annak ellenére, hogy kifutott – a drágább készülékek közé sorolható, igaz, azok között a legolcsóbb az Agilityvel egyetemben.

Tesztkörnyezet

Tesztprogramok

• HDTune
• PCMark 2005
• Intel Performance Evaluation and Analysis Kit (IPEAK)
• Xbitlab's FC-Test és egyszerű fájlmásolás teszt
• Ghost32
• Crysis, Call of Duty 4 és Enemy Territory: Quake Wars
• Everest UE 5.01
• Hard Disk Sentinel
• Intel IOMeter (2006.07.27)

A merevlemezeket egy átlagos számítógépben teszteltük le, kétmagos Core 2 Duóval, Intel lapkakészlettel és kétcsatornás memóriavezérlővel. A tesztrendszer továbbra is Windows XP SP2 alapú. A winchestereket a déli hídról működtettük, az NCQ-t nem kapcsoltuk be. A HDTune és az IPEAK résztesztek particionálatlan állapotban futottak, az összes többi alkalmazáshoz NTFS fájlrendszert használtunk, mindegyik merevlemezt teljes méretére formatáltuk, és 32 kB-os clusterméretet állítottunk be.

A három főszereplőt ezúttal az összes korábban letesztelt 64 GB-os SSD-vel összevetettük. Szerepet kapott napjaink egyik leggyorsabb MLC-alapú SSD-je, az Intel X25-M is (ez 80 GB-os volt). A merevlemezekkel való összehasonlítási alapot a Samsung SpinPoint F1 1 TB-os meghajtója és a notebookokba szánt Hitachi TravelStar 7K200-asa biztosítja, illetve a WD VelociRaptor sem maradhatott ki a sorból.

HDTune és PCMark

A HDTune és PCMark2005 szintetikus tesztben elért eredmények nem feltétlenül tükrözik egy merevlemez mindennapi alkalmazásokban tapasztalható sebességét, de a nyers erő demonstrálására jó eszközöknek bizonyulnak; ez elsősorban a HDTune-ra igaz.

Kingston SSDNow V+ 64 GB olvasás/írás [+]

OCZ Core V2 60 GB olvasás/írás [+]

Silicon Power M10 64 GB olvasás/írás [+]

A HDTune alatt elért értékek arra jók, hogy egy meghajtó nyers erejét feltérképezzük, de a mindennapokban használt alkalmazásokra nem vetíthetjük ki az itt elért eredményeket. Olvasásban a Kingston nem hozta azt, amit a specifikációk alapján várnánk, átlagosan „mindössze” 168 MB/s-ra volt képes, ami jelentősen kevesebb, mint a beígért 220 MB/s. Az OCZ Core és a Silicon Power M10 olvasásban hajszálpontosan ugyanolyan gyors volt, még az olvasási görbéjük is teljesen megegyezik, igen valószínű, hogy a két SSD belsőleg is azonos. Ezek a modellek olvasásnál 138 MB/s-ot produkáltak, ami szintén elmarad az ígért 170 MB/s-tól, gyakorlatilag a korábban tesztelt átlagmodellekkel (Silicon Power, CSX, Buffalo, Transcend, Corsair) megegyező sebességet mutattak. Írásban a Kingstontól mindössze 54 MB/s-ra futotta, ami igencsak gyengécske az ígért 140 MB/s-hoz, de főleg a másik két modell 79-82 MB/s-os értékéhez képest. Tehát itt a Kingston SSDNow V+ eléggé leszerepelt, de ez csak egyetlen szintetikus tesztecske, azon belül is a szekvenciális írás.

Valós felhasználási környezetben már más a helyzet. A Kingston SSDNow V+ az összes tesztben a dobogón végzett az Intel X25-M és az OCZ Vertex mögött, előnye a lassabbakhoz képest néhol kevesebb, máshol viszont kimagasló. Érdekes, hogy a fájlírási tesztben a második lett a Vertex mögött, így elverte a WD Velociraptort is, miközben a HDTune alapján teljesen mást vártunk volna tőle. Az OCZ Core-nak és a Silicon Power M10-nek sikerült tökéletesen elvegyülnie a középmezőnyben a többi SSD között, ez a két modell közel azonos sebességű, és nagyon hasonlóan szerepel a többi középkategóriás, MLC-alapú SSD-vel.

IPEAK és fájlmásolás teszt

Mi azonban jobban hiszünk az általunk összeállított teszteknek. Az átlagos, mindennapi igénybevétel felméréséhez az Intel meghajtótesztelésre kifejlesztett IPEAK szoftverét használtuk. A programcsomagban található „Win32 Disk Tracing Kit” egy memóriarezidens program, amellyel minden I/O műveletet rögzíthetünk, mint egy szkriptet, így azt később a RankDisk programmal visszajátszhatjuk, tehát minden futtatáskor szektorról szektorra ugyanazt a műveletsort hajtatjuk végre a háttértárolóval. Ha ezerrel elosztjuk a RankDisk végeredményét, eredményül kapjuk a merevlemez alrendszer másodpercenkénti I/O műveleteinek számát az adott szkript alatt. A szkripteket mi magunk készítettük. Ez a teszt adja talán a leghitelesebb eredményeket a merevlemezek sebességét illetően, hiszen valódi, mindennapi alkalmazásokat, játékokat indítottunk el, futtattunk, teszteltünk.

Az első szkript egy számítógép átlagos, mindennapi használatát szimulálja. Megtalálható benne jó pár alkalmazás, illetve azok használata (Office 2003 Word/Excel, Paint, Internet Explorer, Outlook Express, Windows Commanderrel másolgatás, Adobe Reader, ACDSee, Windows MediaPlayer, QuickTime Player, Norton SystemWorks, Norton Antivirus, könyvtártörlések, WinRAR-ral, 3ds Max, Windows Media Encoder), mindezek több esetben szimultán végrehajtva. Lényegében itt igen komoly hatásnak tesszük ki a merevlemezeket, random olvasásból és írásból egyaránt sok van. A Kingston SSDNow V+ az első négyben végzett, a dobogóról csak 1 ponttal maradt le, elverte a Vertexet, és egy gyorsabb, asztali felhasználásra szánt merevlemez sebességét hozza. A másik két típus továbbra is csak vegyül, a középmezőnyben tanyáznak.

Második tesztünkben játékokat futtattunk, mentett állásokat töltöttünk vissza, játszottunk. A sorban a játékipar kicsit koros, de jeles képviselői találhatók meg: Far Cry, Doom 3, UT2004, Half Life 2, MOHPA és Riddick. Ez a teszt főleg a betöltésekre, tehát az olvasásra koncentrál, hiszen játék közben nem történik más a merevlemezzel, az adatok a háttértárolóról a memóriába töltődnek. Az SSDNow V+ ezúttal a második helyen ért célba, csak az Intel X25-M volt képes elverni. Az OCZ Core és a Silicon Power M10 ezúttal a középmezőny felső régiójában végzett, ráadásul azonos pontszámmal, dicséret illeti őket azért (főleg a Silicon Powert), mert a jóval drágább Vertex csak alig volt gyorsabb náluk.

Harmadik IPEAK tesztünkben egy számítógép bootolását rögzítettük, a Windows XP operációs rendszer betöltésének első pillanatától kezdve egészen addig, amíg az összes automatikusan futtatandó program el nem indul. Ez esetben egy elég komolyan leharcolt (több mint 1 éves) rendszerről van szó, és a háttérben a következő programok indulnak el a Windows startja után: Logitech Mouseware, Active SMART, QuickTime player, HP Digital Imaging Monitor, Norton Internet Security Professional 2003, Norton Antivirus 2003, CounterSpy kémprogramirtó. Ez a teszt is inkább az olvasásokra koncentrál, itt az Intel X25-M továbbra is verhetetlen. A Kingston a harmadik lett a Vertex mögött, de ennél meglepőbb, hogy az OCZ Core feljött a negyedik helyre, és teljesen érthetetlenül közel 30%-ot vert a Silicon Power M10-re. Ismerve a későbbi eredményeket mi már tudjuk, hogy ez nem az utolsó eset, tehát úgy tűnik, hogy az OCZ Core valamit jobban csinál.

Végül bevetettünk néhány vírusirtót, és azt rögzítettük, ahogy ezek a programok végigfésülik a rendszerben található merevlemezeket. Ez a teszt is alapvetően inkább az olvasásra koncentrál, de komoly szerepet kap a véletlenszerű írási sebesség is, ebben pedig – mint azt a HDTune benchmarknál láthattuk – az MLC-alapú háttértárolók nem jeleskednek, ami meg is látszik az eredményen. A három modell ezúttal csúfosan elvérzett, nem beszélve az eddig igen jól szereplő Kingstonról, ami a másik kettő mögött végzett. Talán ez a random írásos-olvasásos feladat nem fekszik neki annyira.

Az IPEAK után a régi, de bevált FC-Test felturbózott változatával teszteltük a merevlemezeket, a program által kreált fájlok háromszorosát másolgattuk ide-oda. Az FC-Testtel előre meghatározott méretű és számú fájlt hozhatunk létre a merevlemezen (írásteszt) különböző példák alapján. Ezek a példák a mindennapi használatra jellemző fájltípusok/fájlméretek, például ISO fájlok (600-700 MB-osak, tehát CD méretűek), MP3 zenék (2-10 MB-osak), a Windows állományai (1 kB-tól 1 MB-ig), és így tovább. Természetesen, ha ezeket a fájlokat mind mi generáljuk, úgy mindig ugyanannyi és ugyanolyan méretű állományt kapunk, garantálva ezáltal a változatlan környezetet. Az így létrehozott állományokat később szintén a programmal, egy-egy kattintással átmásolhatjuk, átmozgathatjuk, letörölhetjük, tehát azokat a műveleteket végezhetjük el, amelyeket mindenki szokott a számítógépen. A program ezután kiírja, hogy a merevlemez az adott művelettel mennyi idő alatt végzett, és megadja a műveletvégzés sebességét is (MB/s-ban).

Mi tehát az FC-Test három példáját használtuk fel, melyek a következők voltak:

• MP3 – 270 darab 2-10 MB-os fájl, összesen kb. 1 GB méretben
• ISO – 3 darab 4-700 MB-os fájl, összesen kb. 1,6 GB méretben
• WIN – 9006 darab 1 kB - 1 MB-os fájl összesen kb. 1 GB méretben

Ezeket a programmal először létrehoztuk, tehát ráírtuk a merevlemezre (create), majd az adott könyvtárból beolvastuk (read), és végül átmásoltuk az adott merevlemezen egy másik könyvtárba (copy). Csak a másolást futtatuk (háromszor), majd a legjobb időeredményt (másodperc) jegyeztük fel, tehát az FC-Testek esetében a kisebb érték a jobb! A teszt, mint már említettük, annyiban megváltozott, hogy az FC-test által létrehozott fájlok háromszorosát másolgattuk át.

A másolós tesztekre jellemző, hogy az MLC-alapú SSD-k nem túlságosan gyorsak, ez az olvasás-írás folyamatos kombinációjának tudható be. A három szóban forgó készülék közül mindhárom tesztben a Kingston volt a nyerő, de elég vegyes a kép. A nagyméretű fájlok másolási tesztjében az élen végzett, elvert minden mást, amit eddig vizsgáltunk. A másik két résztesztben viszont csak a hatodik helyre futotta, az X25-M, a Vertex és a merevlemezek mögött végzett. Végeredményben ez is szép teljesítmény. Az OCZ Core és a Silicon Power M10 ezúttal is a középutat választotta, a két SSD teljesítménye alig tért el egymástól.

Játékok és Norton Ghost

Tesztkörünk utolsó előtti állomásán néhány játékban mértük le egy-egy pálya betöltődésének az idejét. Szignifikáns különbségek kimérésére már nem jók ezek a játékok, mert túl gyorsan betöltődnek, talán a Crysis a kivétel (lehet, hogy a Team Fortress 2-vel kellene próbálkozni). A Kingston jó volt, csak a Call of Duty 4 alatt maradt le százalékban jelentősnek mondható mértékben. A másik két modell továbbra is a középmezőnyt erősíti, az 1 másodperces különbségek bőven a hibahatáron belül vannak.

A Ghost32-vel egy közel 6 GB méretű image fájlt (ami egy teljes Windows XP-s rendszert tartalmaz) töltöttünk fel a tesztlemezre, és ennek a folyamatnak az időigényét jegyeztük fel. A Kingston itt kicsit gyengébb volt a vártnál, az OCZ Core-nak majdnem sikerült megelőznie. Ez volt a második teszt, amiben a Silicon Power jelentősen lemaradt mögötte, az OCZ tudhat valamit, talán jobb a wear-leveling algoritmusa.

Értékelés

Összegzésünket az átlagosabb meghajtókkal kezdjük. Mint kiderült, az OCZ Core V2 és a Silicon Power M10 azonos belsőre építkezik. Volt két teszt, amelyikben az OCZ nyert, de ezeket leszámítva a két modell sebessége megegyezik (az eltérésre a két tesztben egyelőre nincs magyarázat). Tekintve, hogy az OCZ Core ennek ellenére jóval drágább riválisánál, inkább a Silicon Power modellje tetszett. Utóbbi ugyanis ugyanazt a teljesítményt hozza sokkal olcsóbban, és élettartam-garanciával. (Ráadásul az OCZ Core már kifutott, könnyen lehet, hogy már nehezebb hozzájutni.)

A Kingston SSDNow V+ kellemes meglepetést okozott, a tesztek többségében sikerült megszorongatnia az OCZ Vertexet, néhol még az Intel X25-M-et is, miközben jóval olcsóbb ezeknél a csúcskategóriás modelleknél. Emiatt különösen ajánljuk a megvételét, elsősorban asztali gépekbe. A Kingston SSDNow V+ egy jó kompromisszumnak tűnik, hiszen középkategóriás áron adják (a Corsair M64 majdnem ugyanannyiba kerül), miközben társainál biztosan gyorsabb.

Kingston SSDNow V+ – asztali gépbe, mert gyorsaságához képest nem olyan drága	Silicon Power M10 – notebookba (hasonlóan a többi középkategóriás modellhez)

fLeSs

Az OCZ Core-t az Expert Computer Kft., a Silicon Power SSD-jét Computer Emporium Kft., a Kingstont pedig maga a gyártó bocsátotta rendelkezésünkre.