Az OCZ támad az SSD-k frontján is

Az OCZ és a Corsair cégnevek hallatán az emberek többsége a memóriákra asszociál, nem véletlenül, hiszen mindketten nagy nevet szereztek maguknak a bizniszben. Azt azonban senki sem szereti, ha beskatulyázzák, ezért a memóriák mellett más termékeket is megtalálunk termékpalettájukon: házak, tápok, hűtések stb., és az SSD-k megjelenésével ezt az új komponenst is felvették a listára. Végülis nem áll tőlük messzi ez a fajta hardverelem, elvégre lényegében itt is memóriákról van szó, csak más a csomagolásuk. Úgy döntöttünk, megnézzük, hogy mire képesek a nagy csinnadrattával bejelentett OCZ Apex, illetve Vertex fantázianévvel ellátott SSD-k, és a Corsair M64 névre keresztelt, kedvezőbb árú SSD-je is szerepet kapott.

Az idő múlásával az SSD-vel járó előnyök és hátrányok mérlege lassan az előnyök felé billen majd, Moore-törvénye itt is érvényesülni fog, ha lassan is, de nő a kapacitás és csökken az ár. Az azonban kétségtelen, hogy ma még nem igazán vonzó beruházni egy SSD-be, mert méretük jelentősen elmarad a merevlemezekétől, eközben az áruk magas, és az írási sebességen is lenne még mit csiszolni. Az SSD-k fajtáival, felépítésével és működési elvével egy korábbi teszt keretein belül már foglalkoztunk, ezért ezúttal csak az új típusok bemutatására koncentrálunk. Mindhárom szóban forgó SSD MLC-alapú flash-chipekre épül, nem véletlenül ez lett a standard, alacsonyabb árazása miatt ezt még jópáran megengedhetik maguknak (főleg tőlünk nyugatra). Az OCZ által bemutatott Apex a szélesebb felhasználóközönségnek szól, míg a Vertex a tehetősebb vevőréteget célozza meg. A Corsair M64-ese az Apexhez hasonlóan az olcsóbb, vagy mondjuk inkább átlagos áron beszerezhető modellek közé tartozik. A korábbi tesztekből azonban kiderült, hogy nem minden a memóriacellák típusa, fontos az is, hogy a gyártó milyen vezérlőt társít ezek mellé, hiszen egyaránt láttunk már nagyon lassú és nagyon gyors MLC-s tárolókat. A gyorsra jó példa az Intel X25-M, amely egyedi meghajtóvezérlőjével egyelőre nem talált legyőzőre. A nálunk járó SSD-ket még nem volt merszünk szétszedni, de érdemes tudni, hogy ezek a chipek a legtöbb esetben a Samsung, a JMicron vagy az Indilinx műhelyéből származnak, ezeknek megvannak a maga sajátosságai, és ez tetten érhető az adott SSD-típus sebességében is.

60 GB-os modelleket teszteltünk. Az OCZ Apex a gyártó állítása szerint maximálisan 230 MB/s-os olvasásra és 110 MB/s-os írásra képes, a Vertex egy nagyobb teljesítményű típus, mutatói 230/135 MB/s-os értéket érnek el. Nem tűnik nagy ördöngősségnek 25 MB/s-mal növelni az írási sebességet, de mint már korábbi tesztünkből ez is kiderült, a maximális írási sebesség valóban a maximális sebességre vonatkozik, használat közben a meghajtók jó, ha ennek a felét hozzák átlagban, ezért a Vertexre oda kell figyelnünk, mert valamit tudhat. A Corsair M64 170/100 MB/s-os értékekkel rendelkezik, ez mondhatni az MLC-sek között teljesen átlagos. Kívülről nem látszik, de a három SSD belülről sokban különbözik. Az Apex egy kétchipes JMicron-os RAID0 (stripe) konfigurációt rejt a burkolat alatt, ami az Apexet egészen különlegessé teheti. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy ha az Apex egy RAID0-s tömbbel alig tud többet, mint egy "szimpla" MLC SSD, akkor milyen lenne anélkül? A Vertex RAID-tömb helyett belső cache-sel rendelkezik, abból is 64 MB-tal, ami nem sok, de még így is duplája a napjaink merevlemezein található mennyiségnek. A legegyszerűbb típus a Corsair M64-ese, ami se nem RAID-es, se nem gyorsítótáras, viszont rendelkezik USB porttal, ami jól jöhet, ha ide-oda hurcolásszuk adatainkat. Az OCZ saját típusainak élettartamát 1,5 millió órás MTBF értékkel határozta meg, a Corsair 100+ évet állapított meg; hogy ebből mi igaz, azt sajnos nem áll módunkban kideríteni.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!