Asus Triton 70

Bizony, régen volt már, hogy utoljára processzorhűtőket vizsgáltunk. Ennek egyszerű oka, hogy a gyártástechnológiában fokozatosan fejlődő CPU-k hőtermelése az utóbbi időben nem nőtt számottevően, és – az extrém igényektől eltekintve – azt lehet mondani, hogy a legtöbb esetben a gyárilag mellékelt hűtő is elegendő. Ráadásul hűtési megoldások terén nem tűnt fel olyan újdonság, amit érdemes lett volna alaposabban szemügyre venni. Most sem teljesen új modelleket mutatunk be, hanem olyanokat, melyek ára 6-8000 forint környékén mozog. A közeljövőben kipróbálunk majd egy adag nagy teljesítményű, és egy adag fura formájú modellt is.

Ábécésorrendben haladva az első az Asus Triton 70, melynek több nagyobb testvérét is szemügyre vettük korábban. Azért esett most a kicsire a választás, mert ennek sincs semmi szégyellnivalója. Dobozából egy letisztult, mondhatni szokásos borda került elő, amiben három-három hőcső tartja össze az alaplap síkjával párhuzamosan álló lamellákat. Mellé egy 80 x 80 mm-es rögzítőkkel ellátott, de valójában 92 x 92 mm-es ventilátort kaptunk Vapo, tehát valamiféle, a súrlódást a folyadékok felületi feszültségét kihasználva csökkentő csapágyazással és PWM szabályozással.

Két adag rögzítő jár a Triton 70-hez, az egyikkel LGA775, a másikkal AMD-s (Socket 754-től AM2+-ig) foglalatokra lehet feltenni. Az alábbi képen jobbra látható az a két fém rögzítőelem, melyekkel egy-egy ventilátor szerelhető a borda két oldalára.

Alul a két gyorsan fel- és leszerelhető műanyag lábakat tartó fémlemezt két-két csavarral kell feltekerni. Ezek AMD-s alaplapoknál szükségtelenek. Mint látható, a CPU-val érintkező felület nincs túl alaposan kidolgozva, a csiszolás száliránya és egy kör alakú, sötétebb folt is látszik rajta, csavarunk tükörképe viszont nem.

Némi csavarozgatás után a Triton 70 úgy nézett ki, mint megannyi konkurense. Teszteléséhez csak a mellékelt ventilátort használtuk, másodikat nem szereltünk rá. Gondban lehetünk majd cseréjekor, mert ilyen szűkebben felhelyezett 92 x 92 milliméterest nehéz találni, lehet, hogy be kell majd érnünk egy 80 x 80 mm-es lapátkerékkel – vagy kettővel.

Érdemes egy pillantást vetni az alumíniumból készült lamellákat összetartó hőcsövekre. Kettő a ventilátorhoz közel, egy pedig távolabb húzódik. Szemből nézve takarásban vannak, egy kis eltolással talán hatékonyabban osztanák el a hőt a fémlapokon.

Miután féltucatnyi csavarral és két trükkös pöcökkel elbánva összeállítottuk a hűtőt – amúgy szereld magad, IKEA-s módszerrel – rögzítése már csak egy pillanat műve volt. A ventilátorral együtt 470 grammos tömeg és 125 mm-es magasság a közepes méretű hűtők közé sorolja a Titan 70-et. Ha pár centiméterrel laposabb lenne, akkor a teljes magasságú bővítőkártyákat még fogadó, de náluk nem magasabb HTPC házakban is használható lenne, így viszont magasságához hozzájön még az alaplapnak és tartóinak durván egy centimétere, és máris kicsúsztunk a 12 cm körüli összmagassából.

Vállban nem túl széles a közepes Asus, így a nagyobb alaplapok hűtésével sem lesz gond. Sokan kifogásolják, hogy az alaplap síkjával párhuzamosan szellőző processzorhűtők nem látják el friss levegővel a foglalat körüli alkatrészeket. Nekünk az a tapasztalatunk, hogy az ilyen hűtőkkel kialakuló, ház eleje felől a hátuljába irányuló légáramlat is elégséges szellőzést biztosít az esetek többségében. Extrém tuningnál meg úgyis extrém szellőzést illik biztosítani az összes alkatrésznek, nem csak a CPU-nak.

Főbb paraméterek:

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!